53. rész

Alig állt meg Sebi az autóval, máris birtokba vette az ajkaimat. Egy mozdulattal csatolta ki a biztonsági övemet, és ültetett az ölébe. Éreztem az izgalmát, ami nekem nyomódott a szűk helyen.
- Őrülten kívánlak… - nyögte alig hallhatóan. Szinte falta az ajkaimat, s a keze már a kabátomban, a pólóm alatt simogatott, amikor észbe kaptam.
- Ezt talán nem itt kéne… olyan kényelmes odafenn az ágyunk… - próbáltam meg két csók között kinyögni egy értelmes mondatot, miközben Sebi keze már a melltartóm alatt járt. Kinyitotta a kocsi ajtaján, és ölében vitt be a házba, de közben egy pillanatra sem szakadt el az ajkaimtól. Nem jutottunk messze, csak a kanapéig. Óvatosan lefektetett, de közben megszabadult a kabátjától, és rólam is lehámozta az említett ruhadarabot.
- Hihetetlenül szexi vagy szoknyában… legszívesebben már az irodába letepertelek volna, csak kicsit sokan voltak ott… - válaszolni nem volt időm, mert rátapadt az ajkaimra.
A kezeivel nem tétlenkedett egy pillanatig sem, és éreztem, ahogy a szoknyám cipzárja is megadja magát neki. Hihetetlenül érzékin húzta le rólam, s közben azokkal a csodálatos kék szemeivel szinte felfalt. Mikor sikeresen megszabadított a szoknyámtól, a csipkés combfixem láttán, pedig egy kaján mosolyra húzódott a szája. A nyakamhoz visszatért és érzékin levette rólam a pólómat is. Közben én sem tétlenkedtem egy pillanatig sem. A pólójától már sikeresen megszabadítottam, a kezeim már az övénél jártak. Érezni akartam magamban, minél előbb. Sebi végigcsókolta a nyakam, a melltartóm valamelyik sarokban landolt, s már a bugyim szélén kalandozott. Húzta az agyam, mert áttért a lábaimra, és érzéki csókok közepette lehúzta rólam a harisnyámat, a bal és a jobb lábamról egyaránt. Majd az utolsó ruhadarabom következett. Már nagyon türelmetlen voltam, s egy gyors mozdulattal megszabadítottam a nadrágjától, s vele együtt a boxerétől is. Azonban az irányítást nem engedte ki a kezei közül, mert óvatlan pillanatban megéreztem az ujjait magamban. Érzékien mozgatta bennem, s közben csókokkal borított be, ahol ért. Már nem bírtam, hangosan nyögtem a kéjtől, de őt akartam magamban érezni…
- Nem bírom tovább bajnok… érezni akarlak… - nyögtem aléltan. Felsikoltottam, ahogy belém hatolt.
Hihetetlen tempót diktált, de az irányítás most az övé volt. Mindenhol csak őt éreztem, a csókjait, a simogatásait. Tudtam csak vele lehetek teljes, és általa tudok csak igazán önmagam lenni. Senki másra nincs szükségem, csak rá… de nagyon…
S jött az ismerős robbanás. A hátam ívbe feszült, és hangos nyögés közepette élveztünk el mindketten… Pár percig még szótlanul pihegtünk, de a bajnokom nem bírta ki a némaságot…
- Azt hiszem, eléggé megfogadtuk Maggie tanácsát… rosszak voltunk és hangosak… Sőt! Még a kanapét is felavattuk…- mind a ketten nevetésben törtünk ki.