54. rész

Délután felhívtam a csajokat, mert kedvesemtől megtudtam ez nem egy szokványos vacsora lesz, hanem egy fogadás, az okát azonban ő sem tudta. Szóval a lányokkal egyeztettem, mert kiderült ők is jönnek, a segítségüket kértem a ruhaválasztásban. A páromhoz hiába fordultam ő azt mondta neki a csomagolás mindegy a lényeg, ami benne van…
Mivel a fogadás nyolckor kezdődik, így fél nyolckor ráértünk elindulni, mint kiderült körülbelül 20 percre laknak tőlük kocsival. Így volt időnk még arra is, hogy Tracyt felszedjük. Kicsit izgultam, és féltem is. Ennek, pedig a központjában Carol volt. Reméltem, hogy ma nem lesz itt, de tisztában voltam vele, hogy nekem nincsen olyan szerencsém.
Mikor odaértünk alig hittem a szememnek olyan fényűzés tárult a szemem elé. Frakkba öltözött férfiak fogadtak minket, ellenőrizték hogy szerepelünk-e a meghívottak listáján, majd készségesen útbaigazítottak minket egy nagy terembe, ahol rengeteg ember volt. Két hete dolgoztam Christian asszisztenseként, de már ismerős arcokat azért felfedeztem a tömegben. Pillanatok alatt sok ember vett minket körül, mintha mindenki egyszerre akarná köszönteni Sebit. Ő egy pillanatra sem engedte el a kezemet, és mindenkinek bemutatott, mint a barátnőjét. Egy ősz hajú férfi jött felénk hatalmas mosollyal.
- Seb… annyira boldog vagyok, hogy el tudtatok jönni…
- Helmut… mi köszönjük a meghívást… Had mutassam be a barátnőmet Elisabeth Hoyat… Liz ő Helmut Marko…
- Nagyon örülök, hogy megismerhetem Elisabeth…
- Kérem csak Liz… és kérem, inkább tegezzen…
- Rendben Liz, de akkor te is engem…
- Rendben Helmut… - még szélesebb lett a mosolya.
- Na ezt akkor meg is beszéltük. Remélem, jól fogjátok magatokat érezni, még néhány perc, és be fogunk jelenteni valamit az én Christian barátommal, csak tudnám, hogy merre is van… - nézett körbe a tömegen. Az említett személy Helmut mögött lopakodott, jelezve nekünk, hogy ne szóljunk… megijesztette…
- Búúúú… - komolyan, mint az oviban. Csak nevettem rajtuk, szegény Helmut meg majdnem infartust kapott.
- Christian te nem vagy normális… - szegény még mindig szaporán vette a levegőt. Sebivel próbáltunk kuncogásukat leplezni, de nem túlságosan sikerült. – Fantasztikus ti meg nevessetek ki…
- Ugyan Helmut, nem kell mellre szívni… - veregette hátba – Úgy látom, megismerkedtél az asszisztensemmel…
- Hogy kivel? – nézett értetlenül.
- Lizzel… két hete ő az asszisztensem…
- Ó… nem tudtam… akkor többször is fogunk mi találkozni… ennek nagyon örülök…
- Vigyázz Seb… a vén kujon beindult… - kacarászott Christian – még a végén lecsapja a kezedről Lizt…
- Ettől nem kell félnie… - néztem rá szerelmesen az én bajnokomra…
- Hát Helmut ki kell, ábrándítsalak… ez a hajó is elment… - veregette meg a hátát a főnököm.
- Kérlek, nézzétek el ezt az egészet Christiannak, tegnap óta teljesen elment az esze… - ütögette meg a fejét.
- Mi történt tegnap? – kíváncsiskodott kedvesem.
- Hát azt mindjárt megtudjátok… - kaptuk a sejtelmes választ, s elvonultak. A csajok és Mark Webber is megtisztelt bennünket a társaságával, megjegyezném Mark nagyon jópofa ember, sokat nevettünk, s észrevettem, hogy Chrissel titkos pillantásokat váltanak… hmm…
- Figyelem emberek… - Helmut egy mikrofonnal a kezében egy pódiumon állt, minden szem rá szegeződött – szeretném megköszönni mindenkinek, hogy eljött. A mai nap nagyon fontos a Red Bull csapat számára… Ugyanis tegnap teljesen elkészült a 2010-es kocsi az RB6… - hatalmas tapsvihar és ujjongás vette kezdetét. – Szóval… az autó hivatalos bemutatója február 10-én lesz a jerezi teszt előtt… nagyon bizakodó vagyok, ahogy mindenki… Köszönöm minden dolgozónak, mert nélkületek ez a mai nap nem jöhetett volna létre… s örömmel jelenthetem be, hogy aki ma itt van, azzal nagyon sokszor fogunk idén találkozni, mert… - itt hatásszünetet tartott – ti vagytok az a szerencsés 50 ember, akik minden futamra személyes követhetitek a száguldó cirkuszt… - na itt hatalmas hangzavar lett – Jól van, még egy mondat, és bulizhatunk reggelig is…
- Már csak arra várunk… - szólt közbe Christian.
- Nem értem mindig ő a legtürelmetlenebb… - itt mindenki csak kuncogott – Szóval csak annyit akartam mondani, hogy találkozunk február 10-én Jerezben…
Boldogan bújtam oda a páromhoz, akitől kaptam egy forró csókot, olyan még íze volt. Annyira örült, hogy végre elkészült az új autó, és vele együtt én is. Tudtam sok gondot okozott az, hogy nem tudtak ott lenni az első teszten, de most mindenki egy kicsit kifújhatja magát, és egy apró pici pillanatra hátradőlhet azon a képzeletbeli széken.
Azt hittem, én kis naiv, hogy semmi és senki nem tudja elrontani a jókedvemet. Egészen addig gondoltam ezt, míg meg nem pillantottam Carolt a tömegben. Jaj ne… ő is itt van… ez akkor azt jelenti, hogy… ó Istenem… ő is a Red Bull csapat tagja… velünk fog tartani a futamokra… jaj ne…