2. évad 14. rész

- Gondoltam meglátogatlak, hogy ne legyél egyedül… - hallottam meg a hangját már az előszoba felől. Ennyire otthonosan mozog itt? Egyáltalán minek jött? Mit akarhat itt?
- Nem vagyok egyedül. – hallottam meg Párom hangját.
- Ezt hogy érted? – szinte kérdőre vonta Őt. Milyen jogon? Kezd bennem felmenni a pumpa. Próbáltam nyugodt maradni, a picúr miatt. Tisztában voltam vele, hogy nem húzhatom fel magam, mert abból baj lehet. Különben is, nem lehetek semmiben sem biztos Tracyt illetően. Ki tudja, lehet Sarah valamit félreértett, és nincs is beleesve Sebibe… de idővel minden úgyis kiderül. Gondolatmenetem végére érve Tracy jelent meg a nappali bejáratánál. Szóhoz sem jutott, ahogy meglátott…
- Szia Tracy. – köszöntem kedvesen.
- Liz… - nagyon meglepődött – én nem is tudtam, hogy te… hogy ti…
- Nyugi még csak páran tudják. – nyugtattam meg.
- Oh… értem. – telepedett le az egyik fotelba, és döbbenten nézett maga elé. Sebi szorosan mellettem foglalt helyet, és megfogta a kezemet, s váltottunk egy szerelmes pillantást. Észrevettem Tracy figyelmét mindez nem kerülte el. Kínos csend következett… Nagyon fájó volt belegondolni, hogy az a lány, aki velünk szemben ül, valamikor nekem mindent jelentett, barátot és családot egy személyben. Most pedig úgy ülünk itt, mintha vadidegenek lennénk egymás számára…
- És minek köszönhetem… ez esetben köszönhetjük a látogatásodat? – kíváncsiskodott Párom.
- Csak gondoltam benézek Hozzád, hisz erre jártam… hogy megnézzem jól vagy-e. Nem tudtam, hogy zavarni fogok. – tette hozzá kedvetlenül.
- Nálunk Te sohasem zavarsz… - mosolyogtam Rá kedvesen, de meg tudtam volna fojtani. Azt hiszem Sarahnak igaza van… szerelmes… csak rossz embert választott.
- Ugyan Liz… - sóhajtott lemondóan – dehogynem… Seb, Anna üzeni, hogy hívd majd fel a parádé miatt, mert le kellene egyeztetnetek egy-két dolgot. – mondta Páromnak egy szerelemes mosoly kíséretében, amitől nekem felfordult a gyomrom. Szerintem Ő ebből nem sok mindent vett észre, mert el volt foglalva a kezem simogatásával, ami Tracyt láthatóan bosszantotta.
- Oké, fel fogom hívni… már úgy várom. – lelkesült be.
- Hol lesz most parádé? – kíváncsiskodtam.
- Heppenheimben – mosolygott rám Sebi.
- Akkor már értem miért vagy annyira bezsongva. – simogattam meg az arcát. Tracy ezt a pillanatot választotta felpattant a kanapéról.
- Azt hiszem én jobb lesz, ha megyek…
- Máris? –kérdeztem tettet csalódottságot mutatva.
- Igen, mert van még egy-két dolog, amit el kell intéznem.
- Én kikísérem Tracyt, Te, pedig felhívhatod Annát… - ajánlottam fel Kedvesemnek. Aki, egy köszönés után, már ott sem volt.
Egy gyors búcsú után, már indult is el az autójához. Becsuktam az ajtót és az ablakból figyeltem Őt. Zaklatottnak tűnt, és elkeseredettnek. Tárcsázott, és valakivel telefonált, de közben törölgette a könnyeit. Vajon kivel beszélhet? Egyszerűen nem bírtam rájönni… ha tudtam volna valószínűleg padlót fogok…