2. évad 16. rész

Hosszú ideig csak a búgó hangot hallottuk. Láttam Sebin, hogy egy picikét kezd el keseredni, hogy nem veszik fel a szülei. Aztán az égiek mégis megkönyörültek rajtunk…
- „Hallo” – hallottuk meg Heikke hangját.
- Szia Anya… - szólt bátortalanul Párom.
- „Kisfiam… - lágyult el egyszerre a hangja – olyan régen hallottam a hangod… Hogy vagy? Hogy érzed magad? Eszel rendesen?” – csak úgy záporoztak a kérdések felé.
- Igen Anya, jól vagyok, és rendesen is eszem. – mosolygott Sebi – Anya… szeretnék bocsánatot kérni… - szomorodott el.
- „Miért Kisfiam?”
- Mindenért Anya… tudom, hogy az utóbbi időben nagyon csúnyán viselkedtem veletek.
- „Tisztában vagyunk azzal, hogy ezek a dolgok miért történtek… - hallani lehetett a szomorúságot a hangjába - Tudsz valamit Lizről?” –kíváncsiskodott.
- Igen Anya, tudok… - nézett rám.
-„Mit?”
- Szia Heikke… - köszöntem félénken. Pár másodpercig néma csend volt a vonal túlsó oldalán.
- Anya itt vagy?
-„Iiigennn… - hallani lehetett, hogy sír – Liz… Kisfiam… ugye most már minden rendben van köztetek?”
- Igen Anya, mindent tisztáztunk… -nyugtatta meg Anyukáját azonnal.
-„Norbert… nem fogod elhinni, a gyerekek kibékültek… Istenem… annyira boldog vagyok…” – mi csak mosolyogtunk Heikkén.
-„Fiam ez igaz?” – kíváncsiskodott azonnal Norbert
- Igen Apa, igaz…
- Szia Norbert… - köszöntem neki is kedvesen.
-„Liz… annyira boldog vagyok… vagyis boldogok vagyunk… Jaj, Anyjuk ne pityeregj itt már. Tudtam én, hogy nem bírják ki egymás nélkül.”
- Igen Apa, nem bírtuk… - nevetett Sebi, s Rám nézett, s tudtam, mit akar mondani, és csak bólintottam. – Ha már mind a ketten itt vagytok, lenne egy bejelentenivalónk Lizzel…
-„Remélem jó dolog, mert egy időre elegem van a rossz hírekből…” – közölte velünk Heikke. Sebi megsimogatta az arcomat, majd a pocimat…
- Norbert, Heikke… ha minden igaz december közepén nagyszülők lesztek… Kisbabát várunk… - közöltem boldogan.
-„HOGY MICSODA??? – kiabálták kórusban
- Liz terhes… kisbabánk lesz… - lágyult el Sebi hangja.
-„Anyjuk, hallod… Istenem… nagyszülők leszünk… jaj, ne sírj… - hallani lehetett a hangján, hogy ő is elérzékenyült – Liz, Fiam, gratulálok… Nagypapa leszek!!!!”
- Igen Apa… Nagypapi leszel… - nevetett Sebi.
-„Egy kisbaba… Istenem… Nagymama leszek… Liz, köszönöm…” – hallottuk a hangján, hogy sír.
- Mit Heikke? – értetlenkedtem.
-„Hogy boldoggá teszed a Fiamat… - elpirultam – és gratulálok Nektek!”
- Köszönjük szépen Anya… de van egy ötletem! Mi lenne, ha holnap eljönnétek hozzánk egy pár napra, persze csak akkor, ha ráértek. – Párom rám nézett, én, pedig megsimogattam az arcát beleegyezésemül.
-„De nem fogunk zavarni???”
-Nem örömmel látunk titeket… és már nekem is nagyon hiányoztok… - vallottam be őszintén.
- Akkor el van döntve. Foglalok nektek jegyet 3 főre, így jó lesz?
-„Ha nem zavarunk, akkor tökéletes…” – közölte Heikke, de hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Anya! Hányféleképpen mondjuk el, hogy nem zavartok? – Sebi kezdte felhúzni magát.
- Sebi ezzel, csak azt akarja mondani, hogy jöttök és kész. Menjetek csomagolni, mi pedig visszahívunk titeket, hogy mikor indul a gép. – simogattam közben a Páromat.
-„Jó, rendben… - nevetett Heikke, s Norbert meg a háttérben kuncogott – megyünk csomagolni, s várjuk a hívásotokat! Liz, te pedig ne idegeskedj, árt a picinek. Az én Unokámnak…”
- Nem fogok… - mosolyogtam, az aggódásán.
- „Jó-jó. Mi akkor megyünk csomagolni – közölte Norbert – Jaj Anyjuk, ne pityeregj… inkább irány csomagolni! Sziasztok Gyerekek!”
- Sziasztok! – bontottuk a vonalat, és egy kicsit fellélegeztünk, hogy minden rendben ment. Már úgy várom a holnapot, hogy megérkezzenek…