2. évad 17. rész

Másnap reggel én ébredtem előbb, és egy ideig gyönyörködtem benne, ahogy alszik. Még álmában is a keze a hasamon van, és akaratlanul közben megsimogatja. Alig hiszem még most is el, hogy ez az ember engem szeret… engem és senki mást. S útban van az első babánk… csak remélni tudtam tegnapelőtt, hogy örülni fog, hogy meglát, de a legmerészebb álmaimban sem hittem benne, hogy ennyire örülni fog mindkettőnknek.
Az időérzékemet teljesen elvesztem mellette… hányadika is van? Június 30… hogy telik az idő, a napok csak úgy repülnek, ha az ember boldog. HOGY MI???? Majdnem ugrottam egyet az ágyban… JÚNIUS 30??? De hisz mindjárt itt van Sebi születésnapja… Úristen, majdnem elfelejtettem!!! De mit adok neki ajándékba??? Semmi ötletem sincs… Teljesen kétségbe estem…
Kimásztam az ágyból, és elmentem zuhanyozni, így az agyam és a testem is felfrissül, hátha megjön az ihlet. Természetesen semmi használható nem jutott eszembe… Kicsit el voltam keseredve. Itt van mindjárt a szülinapja, nekem meg nincs semmi ötletem, hogy mit adhatnék neki.
Lementem a konyhába, hogy nekiálljak reggelit készíteni kettőnknek, de az agyam megállás nélkül kattogott az ajándékon. Főztem magamnak egy gyümölcsteát, Sebinek meg tettem fel egy adag kávét. Semmi használható nem jutott eszembe. Már azon gondolkodtam, hogy lehet, felhívom Tommit, ki tudja neki talán valami ötlete, így a nappali felé vettem az utamat a telefonért.
És akkor megláttam… igen, abban a pillanatban tudtam, hogy nincsen minden veszve. Azonnal bekapcsoltam a laptopot, és rákerestem az Interneten. Itt természetesen egy csomó nevet kidobott, és fogalmam sem volt, hogy melyiket válasszam. Azonnal felhívtam Tommit, és nekiálltam vele egyeztetni, persze a figyelmemet nem vettem le az emeletről sem, hátha felkel a Párom, és akkor oda a meglepetés. Tommi felajánlotta, hogy van neki egy ismerőse és beszél vele, és ha ma jó mindkettőnknek, akkor kijönnek és leveszik a méreteket. Ez kapóra is jött, hiszen úgyis megyünk a család elé a reptérre, így Sebinek nem fog semmi feltűnni. A finn barátunk, pedig be tud jönni, hiszen neki van kulcsa… Tökéletes!

Délelőtt főztem, hisz jön a család, biztos éhesek lesznek majd, Sebi meg Tommival lenn az edzőteremben izzadtak. Lementem megnézni Őket, hisz életem másik fele már nagyon hiányzott. Amikor beléptem, éppen nekem háttal törzshajlításokat végzett. Most is megállapítottam, hogy nagyon formás hátsó fele van… a fejemet oldalra döntve követtem a mozdulatait. Arra eszméltünk fel mind a ketten, hogy Tommi hatalmas nevetésben tör ki…
- Ez hihetetlen… te minden második percben elmerengsz… Liz meg… - de annyira nevetett, hogy nem tudta befejezni.
- Hogy jön ide Liz? – értetlenkedett Kedvesem.
- Az ajtóhoz nézz… - én még mindig ugyanúgy félredöntött fejjel követtem az eseményeket. Sebi megfordult, rám nézett és szerelmesen elmosolyodott. Odajött hozzám, és megcsókolt.
- Hát te? Csak nem hiányoztam? – kajánkodott.
- Gondoltam megnézlek titeket, meg hoztam ásványvizet nektek.
- Liz, mondtam már, hogy ne cipekedj… most nem szabad…- dorgált kedvesen.
- Két üveg ásványvíztől nem szakadtam meg. – durciztam. – Különben is te meg se látogattál…
- Lassan erőm sem lesz felmenni, ha így haladok, Tommi teljesen kikészít. – nevetett.
- Akkor este szigorú pihenés lesz… semmi torna… - kajánkodtam vele.
- Na azt már nem!!!! Az esti tornámból nem engedek… - háborodott fel.
- Akkor pedig szenvedj! Tommi egy kicsit tornászhatnátok a hátsó feletekre is… - ajánlottam a trénernek.
- Miért pont oda? – kérdezte Párom.
- Mert imádom az izmos hátsódat… - pirultam el.
- Szóval szereted az izmos hátsómat?- - húzott közel magához.
- Gyerekek, erre ráértek este is. Nekünk ezt most be kell fejezni! – szólt ránk Tommi.
- Oké, én megyek. Úgyis meg kell néznem a lasagnet… nehogy odaégjen.
- Lasagne lesz? – csillant fel párom szeme.
- Igen. Tudom, hogy szereted. – mosolyogtam rá.
- Akkor Tommi húzzunk bele… minél előbb be akarom fejezni… - ment vissza tréneréhez. Odaintegettem nekik, és magukra hagytam őket.
Ebédre Tommit marasztaltuk, de utána mondta, hogy neki sietnie kell. Sebi felajánlotta, hogy mivel én főztem Ő, elmosogat. Igazán gáláns gesztus tőle. Kikísértem Tommit, és az ajtóban még gyorsan megbeszéltünk mindent, majd elment. Visszatérve Kedvesemhez, összeszedtük magunkat és elindultunk a reptérre… a szüleiért…