2. évad 18. rész

Az autóban egy kicsit feszengve ültem. Nem tudtam megmondani, hogy igazából mi bajom is van. Sebi azért remekül mulatott rajtam. Édesre vágytam, és úgy emlékeztem, hogy a táskámban még volt valahol egy kis csoki, így a felkutatását kezdtem meg.
- Mit keresel drága?
- Úgy emlékszem, hogy valahol lennie kell a táskámban egy csokinak… - kerestem töretlenül.
- Édeset kívánsz? – kérdezte gyengéden.
- Igen… - vallottam be pirulva – úúúgy ennék valami édeset…
- Mindjárt lesz itt egy benzinkút, úgyis meg kell állnom tankolni, akkor veszünk neked egy csokit.
- Csak egyet? – néztem rá hatalmas szemekkel.
- Kis telhetetlen… - simogatta meg az arcomat – annyit veszünk, amennyit akarsz.
- Akkor reszkessen a csoki-részleg… Megyünk!!! – Sebi csak nevetett rajtam.

Időben érkeztünk meg a reptérre. Picikét feszélyezett a nagy tömeg, így szorosan bújtam Sebi karjaiba. Ő mintha érezte volna mi bajom is van, puszilgatott és simogatott, amíg várakoztunk. Végre bemondták, hogy a gép megérkezett. Izgatottan figyeltük a kijáratot, hogy mikor pillantjuk meg Őket. Természetesen Fabi volt az első. Annyira aranyos volt, a bőröndje majdnem akkor volt, mint Ő, de ő nem adta fel a harcot. Sebi azonnal odament neki segíteni. Fabi ahogy meglátott minket széles lett a mosolya.
- SEB!!! – szinte futott felé. –De jó téged látni Bátyus…
- Szia Öcskös! Milyen volt az út? Anyáékat hol hagytad? – pásztázta a tömeget.
- Valahol a tömegbe… - mutatott körbe – Én meguntam a totyogást és előre jöttem, és még a bőröndömet is elbírtam – húzta ki magát büszkén. Ezen nevetnem kellett, és Fabi akkor vett észre.
- LIZ!!!!! – futott felém, majdnem fel is lökött, annyira megörült nekem.
- Hééééé!!! Öcskös, finomabban… - majd felém fordult – Jól vagy? – aggódott értem.
- Igen, semmi bajom. – nyugtattam meg azonnal – Nézd, ott vannak a szüleid. – mutattam neki.
- Anya!!! Apa!!! De jó, hogy itt vagytok. – ölelte meg Őket. – Milyen volt az út?
- Nagyon jó, de Liz merre van? – kíváncsiskodott Heikke.
- Itt vagyok! – bújtam elő Sebi háta mögül.
- Liz… - Heikke szemei azonnal könnybe lábadtak, miközben megölelt – annyira boldog vagyok, hogy láthatlak. Hogy érzed magad? Hogy vagytok? – érdeklődött, közben én Norbertet is üdvözöltem.
- Kicsit feszélyez most ez a tömeg, de amúgy nagyon jól. – vallottam be őszintén.
- Akkor szedjük össze a csomagjaitokat, és induljuk, otthon azért mégiscsak kényelmesebb. – adta ki a parancsot Sebi

Hazafelé az úton hátul ültem Heikkével és Fabival. Nagyon jól éreztem magam, sokat nevettünk. Sebi sokszor nézett rám a visszapillantó tükörből. Kaptam egy sms-t Tommitól is: „Mindennel kész vagyunk, majd kereslek! Tommi” Valahogy ettől az üzenettől még boldogabb lettem. Minden a legnagyobb rendben van…