2. évad 21. rész

Másnap reggel sokkal fittebbnek éreztem magam, és hála Istennek a rosszullétek is elkerültek. Heikkével nagyon jól szórakoztunk a fiúkon, ahogy egymást túlkiabálva szurkoltak a mérkőzésen. Nagyon bele tudják magukat élni… elnéztem Norbertet, és tudtam, hogy Sebi honnan örökölte, a futball iránti imádatát.
Miután jót nevetgéltünk rajtuk elvonultunk a teraszra egy bögre teával beszélgetni. Jó volt egy kis csend… a Kicsi azonban mozgolódott… Talán hiányzik Apuci? Ez mosolygásra késztetett…
- Annyira örülök, hogy boldognak látlak mindkettőtöket.
- Én is örülök neki, hogy rendeződtek a dolgok kettőnk közt. Nagyon bántott, hogy haragban voltunk, és borzasztóan hiányzott. Ha nem lett volna velem Henii…
- Sebi is hasonló cipőben járt. Szörnyű volt látni, ahogy önmagát hibáztatta azért, mert elüldözött Isztambulból. Egyszerűen nem lehetett vele értelmesen beszélgetni. Néha még a telefont sem vette fel nekünk… fájt így látnom Őt. Pedig próbáltunk rá hatni, de mindenből azt hozta ki, hogy Ő a hibás, és kész…
- Mind a ketten követtünk el hibákat, és azt hiszem tanultunk is belőle. – vallottam be őszintén – csak kár, hogy a végén kiderült, hogy nagyon kevés igaz barátunk van…
- Mire célzol Liz? – kérdezte kíváncsian.
Beszámoltam neki Tracyről, és a megfigyelésemről. Természetesen hozzátettem, hogy Sebinek szerintem nem tűnt fel semmi ebből, de nekem annál több. Úgy éreztem, hogy Heikkében megbízhatok, így elmeséltem neki, hogy hallgatóztam a lányok után…
- Hát ez fantasztikus, mondhatom… - kicsit kiakadt. – Azt mondtad, hogy Ő a legjobb barátnőd?
- Igen… az volt valamikor…- hajtottam le szomorúan a fejem.
- Nem fér bele a fejembe, hogy miképp gondolhatja azt, hogy Ő és az Én fiam? Hisz Ti egymásnak vagytok teremtve… a vak is látja, hogy szerelmesek vagytok, és kiegészítitek egymást! Jobb embert el se tudnék képzelni a Fiam mellé, mint Téged… Uhhh… Fel vagyok háborodva!!! – nem is kicsit kiakadt, azt hiszem…
- Beszéljünk inkább sokkal jobb dolgokról… mondjuk a holnapi szülinapról… - próbáltam meg más vizekre terelni a beszélgetést.
- Oké. A tortákat és a sütiket megrendeltem, Norbert és Fabi holnap délelőtt megveszik a díszítést, és elmennek a cukrászdába is… - lelkesedett be, az előbbi haragja tovaszállt.
- Én beszéltem Kimiékkel, meg Tommiékkal is. Délelőtt a fiúk elmennek edzeni, hogy semmi ne tűnjön fel Sebinek, a csajok meg átjönnek segíteni, hogy mindennel elkészüljünk.
- Oké… de egy valamiről nem beszéltünk…
- Mi lenne az? – aggodalmaskodtam.
- Az ajándék…
- Nyugi, én mindent elintéztem. – mosolyogtam rá.
- És mi mikor tudjuk meg, hogy mi lesz az? – kíváncsiskodott.
- Holnap… holnap minden kiderül…