2. évad 23. rész

Ott álltunk mindnyájan a nappaliban, és vártuk az ünnepeltet. Hallottam, amint egy autó érkezik az udvarba, és megáll. Autóajtó csapódások… Kulcs fordul a zárban… és belépnek… Még a tenyerem is izzadt… Ahogy beléptek a nappaliba felhangzott…
- MEGLEPETÉS!!!!! BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT! – kiáltottuk kórusban.
Szegényke csak állt ott, szerintem nem nagyon hitte el, hogy így átvertük. Én már nem bírtam magammal, odamentem hozzá.
- Boldog születésnapot Bajnok! – Ő szorosan magához húzott, majd megcsókolt. Olyan MÉG íze volt.
- Köszönöm – mondta meghatottan – jól átvertetek, ugye tudjátok? – fordult a többiek felé.
- Liz ötlete volt. – közölte a finnek jegese.
- Ezért még számolunk… - fenyegetett meg, de a szemei csillogtak. Miért várom már most?
- De előtte ünnepelünk, és felköszöntjük a szülinapost! – ujjongott Henii.
Sebi mindenkitől kapott két puszit, és egy ölelést. Alig vártam, hogy átadjam neki az ajándékomat. Nem tehetek róla, türelmetlen vagyok… lehet a baba az oka… a hormonok… Ahogy a felköszöntők végére ért, odamentem hozzá és megfogtam a kezét.
- Ugye tudod, hogy a szülinaposnak ajándék is jár? – ahogy nézett rám, csillogtak a szemei a boldogságtól. – Akkor csukd be a szemedet. – szerintem annyira meglepődött, hogy fel se tűnt neki a lepedővel letakart akvárium. Heniinek jeleztem, és gyorsan leszedte róla, a fiúk is elismerő pillantással jutalmazták, ennek nagyon örültem, így csak reménykedni tudtam, hogy Sebinek is tetszeni fog…
- Kinyithatom a szememet??? – kis kíváncsi.
- Igen…
Felnyitotta a szemhéját, és azonnal észrevette az akváriumot. Csak nézte, hatalmas tágra nyílt szemekkel. Nem szólt egy szót sem, közelebb ment, és csak nézte… Nem tudtam eldönteni, hogy ez jót jelent vagy sem… kicsit izgultam…
- Nem tetszik? – kérdeztem tőle egy kicsit félve. Rám nézett…
- Ez… ez egyszerűen gyönyörű… - nézett rám meghatottan, és láttam, hogy vissza kell nyelnie a könnyeit. – Honnan tudtad, hogy akarok egyet ide?
- Egyszer elszóltad magad… és nem felejtettem ám el… - mosolyogtam rá, és simogattam meg az arcát. Elkapta a kezem, belecsókolt, majd magához húzott egy csókra. Majd a pocimat is megsimogatta…
- Köszönöm… - majd a többiekre nézett – és nektek is ezt a felejthetetlen születésnapot! – nézett a többiekre.
- Ugyan, nem tesz semmit… legalább megvettük azt a jó kis fekvenyomó padot is. – poénkodott Kimi.
- Igen, az tényleg felejthetetlen lesz. – nevetett Tommi.
- Miért? – kérdezte kíváncsian Henii.
- Részletezzem? – nézett rá szerelme egy kaján mosollyal, a barátnőm meg elpirult.
- Akkor egyet mondok, vágjuk fel a tortát! – ajánlotta Sarah. Sebi arca is felderült ennek a hírnek hallatán, de le kellett lomboznom Őt.
- Egy pillanat - állítottam meg a társaságot.
- Baj van? – kérdezte egyszerre Kedvesem.
- Nem, csak van még egy meglepetésem neked…
- Még egy? – csillantak fel a szemei.
- Nézz a fotel mellé…
Sebi arra ment, és egy dobozt talált. Fel akarta emelni…
- Én inkább nem emelném fel… tudod törékeny… - a doboz ekkor egy pici megmozdult. Sebi kikerekedett szemekkel figyelte. – Nyugi nem harap… legalábbis nagyon remélem…
Óvatosan kibontotta a masnit, amivel a doboz be volt kötve. Leemelte a doboz fedelét, és ahogy meglátta a tartalmát, a mosolya hatalmas lett!
- Egy kiskutya!!! – nevetett boldogan. A dobozba ugyanis nem más volt, mint egy kéthetes körüli németjuhász kutyakölyök. Hatalmas szemekkel nézett Sebire. Kiemelte a kutyust, akinek nagyobb volt a füle, mint a feje… nagyon édes volt. Nyüszögött neki… annyira aranyosak voltak…