Valóság vagy álom? 7. fejezet

Spanyol Nagydíj… a hazai futamom… hazai közönség…
Izgatottan kellene, várom már a vasárnapot, én mégis elbújva a világ elől csörgök kedd délután a szállodai szobámban, és gondolkodom. Nem tudok dönteni, nem tudom, hogy mit tegyek. Annyiszor lepergettem magamban a döntéseim következményét, hogy kezdek ebbe az egészbe beleőrülni. Pedig hétfőn választ kell adnom… Hétfő… és ma kedd van… szóval van még 6 napom. 6 nagyon kevés napom.

A szerda és a csütörtök csak úgy tovaszállt mellettem. Mind a ketten megegyeztünk, abban, hogy jobb lesz most, ha Raquel nem jön ki a hétvégére. Majd kitalálunk valamit, de most rá van a legkevésbé szükségem. Egy valakire azonban nagyon… azok a szürke szemek… Igen azok a mai napig kísértenek álmaimban. Mintha már nem lenne teste, csak azok a szemek. Úgy érzem, mintha hónapokkal ezelőtt történt volna minden… pedig két hete… Ha vissza tudnám pörgetni az eseményeket… de nem tudom… sajnos…

Péteken a szabadedzések után céltalanul bolyongtam a paddockban, semmihez nem volt kedvem. Nézegettem az embereket. Volt, aki sietett, volt a ráérősen nézelődött, és volt olyan, ki várt valakire…
Nézelődésem alatt megláttam Őt. Egy pillanatra lefagytam. Azt hittem hallucinálok… ez képtelenség… A legnagyobb megdöbbenésem azonban akkor ért, amikor bement a FIA részlegébe. Mit kereshet ő ott? Köze van a FIA-hoz? Vagy a FIA-nál dolgozik? Ki Ő?
Ezekkel a kérdésekkel a fejemben futottam szinte a FIA kamionja felé, de ott megtorpantam. Ide nem lehet csak úgy bemenni. Ide hívatják az embert, hívatlanul szépen kiteszik a szűrödet, hiába vagyok én Fernando Alonso…
Tétlenül toporogtam a bejáratnál, s próbáltam valamit kitalálni. Természetesen az arra járó pilóták furcsán néztek rám, hogy mit is kereshetek ott, hisz akinek oda kell menni, az biztos csinált valamit. Sebi meg is jegyezte poénkodva, hogy talán rossz fát tettem a tűzre… Nem is értem mit eszik rajta Liz… Lökött német…
Egyszer csak megjelent, azaz ember, aki biztos, hogy tud majd nekem segíteni. Nem más, mint a Forma 1 mindenható ura, Bernie Ecclestone…
Kezdtem a dolgokat már egy kicsit szebb fényben látni. Talán most sikerül végre kiderítenem, hogy ki is az a lány… Meglepődve nézett rám.
- Fernando… hát te? Mit csinálsz itt?
- Én? – nem igazán tudtam, hogy mit is kellene erre a kérdésre válaszolnom, így maradt az őszinteség – Van egy problémám, amin azt hiszem, most csak te tudsz segíteni…
- Akkor gyere, igyunk meg valamit, és akkor elmesélhetsz mindent…

Majdnem egy óra múlva már mindent tudott Bernie… majdnem mindent. A baba-kérdést, és a szürke szemeket egyaránt. Kiöntöttem neki a szívemet, úgy éreztem vele őszinte lehetek.
- Azt hiszem Fiam, te most jól benne vagy a slamasztikában…
- Igen Bernie… - sóhajtottam nagyot.
- Csak azt nem értem, hogy én itt mit tudok neked segíteni? Szereted azt a kislányt nem? Akkor miért vagy még együtt a feleségeddel? Ezzel a gyerek dologgal, meg szerintem ne foglalkozz… érzi, hogy a házasságotok válságban van, és most előadja a melodrámát… hidd el, én már csak tudom, hogy mit beszélek…
- Azt hiszem igazad van Bernie… már tudom mit kell tennem. Azonban lenne itt még valami. Dolgozik esetleg a FIA-nál egy gyönyörű szőke szürke szemű lány?
- Ezt most miért kérdezed? – lepődött meg.
- Mert ha jól láttam, akkor oda ment be…
- A FIA-hoz? – lepődött meg az öreg rendesen
- Igen. – úgy láttam elgondolkodott egy pillanatra, majd a szemei hirtelen felcsillantak
- Megvan! Te Carlaról beszélsz?
- Carla? Ki az a Carla?
- Carla itt dolgozik a FIA részlegén. Ő írja mindig a jegyzőkönyvek nagy részét. Nagyon okos, és nagyon szép… jó ízlésed van Fernando… - nézett rám mindentudóan.
- De nem biztos, hogy ő az… - voltam azért egy picit elkeseredve.
- Ezt csak egyféleképpen tudhatjuk meg… Várj itt meg, mindjárt jövök. – s elszaladt be a FIA központba.
Félelem fogott el, mi van, ha mégsem ő az. Ha illúziókat kergetek, ha csak egy éjszakára kellettem csak neki, most meg jön, és leráz… Önmarcangolásom közepette nem vettem észre, hogy valaki már álldogál mellettem.
- Szia! Remélem rám vártál…

Egy év telt el, azóta, egy nagyon boldog év. Carla bearanyozza a mindennapjaimat. Raquellel elváltunk, s a babát természetesen nem tartotta meg. Bennem azért még egy picit, fájó emlékeket kelt, mert nem tudhatom, lehet, hogy az én gyermekem volt az…
Minden bánatom és rossz érzésem eltűnik egy szempillantás alatt, ha ránézek Carlara. A mai napig nagyon hálás vagyok Berninek, aki segített nekünk az egymásra találásban. Nem volt egyszerű egyikőnknek sem. A média és a sajtó az elején nagyon ránk szállt. De ahogy minden, ez is csak három napig tartott…
Holnap leszünk egy éve együtt. Számomra Ő jelent mindent. Nem tudtam, hogy létezik ilyen szerelem, amíg meg nem tapasztaltam…
Kinn ülök a teraszon, egy kényelemes kanapén, és élvezem a csendet, és a békét. Arra eszmélek fel, hogy leül valaki mellém.
- Gondoltam csatlakozok hozzád… - néz rám szerelmesen, és én egy csókot lehetek a gyönyörű ajkaira.
- Jól vagytok? – simogattam meg a pociját, ugyanis júliusra várjuk az első gyermekünket, és amilyen szerencsések vagyunk, futamhétvégére jósolja az orvos az érkezését…
- Igen, csak mind a ketten hiányoltuk már Apát… - bújt hozzám szerelmesen.
- Holnap leszünk egy éve együtt…
- Bizony már egy éve… de milyen csodálatos egy év volt. – néz mélyen a szemembe.
- Te vagy az egyedüli szép álom az életemben, amely nem pusztult el, hanem valóra vált…

Vége