Remélt szerelem... 12. fejezet

Késő délután tértünk vissza a hotelbe. Eléggé fáradt voltam, pedig nem csináltam ma igazán semmi sem. Mennyire igaz a mondás, hogy a semmittevésben lehet a legjobban elfáradni. Seb fel is vetette, hogy ma ne menjünk le az étterembe vacsizni, hanem hozassunk fel valamit, és lazítsunk… kettesben. Nem is gondolkodtam róla, hogy kérjek magamnak egy másik szobát, annyira jól érzetem magam vele. Apa áldását adta ránk, úgyhogy akkor meg minek? Most nagyon boldog vagyok…

A pilótám nagyban lapozgatta az étlapot, én pedig csak feküdtem a kanapén és őt figyeltem.
- Mit szeretnél enni? – kíváncsiskodott, de le nem vette volna a szemét az étlapról.
- Mindegy… rád bízom… - nyújtóztam egyet.
- Nem is vagy éhes? – nézett rám csodálkozva.
- Hááát… az attól függ, hogy mire… - játszottam az elgondolkodót.
- És mire, ha szabad megkérdeznem? – nézett rám egy kacér mosollyal, az étlapot félretéve.
- Vagy inkább kire… - húztam tovább az agyát.
- És kire? – nézett rám úgy, ha nem tudnám, hogy a szemekkel nem lehet vetkőztetni, azt hinném, hogy meztelen vagyok már attól, ahogy rám néz.
- Most komolyan azt hiszed, hogy elmondom?
- Te megint szemtelenkedsz velem? – jött oda a kanapé mellé.
- Én a világért se tenném ezt… - tettem az ártatlant.
- Tudod, hogy ezért büntetést kapsz…
- Bízom benne, hogy nem, mert a múltkorit is megúsztam…
- Akkor ezért fogunk most repetázni… - nevetett gonoszan.
- Ne bánts… könyörülj ártatlan lelkemen… - könyörögtem neki, ő, pedig nevetett.
- Neeeeem… most mindent bepótolunk… - ráült a csípőmre, és nekiállt csikizni.
- Neeeeee… Seb… könyörgöm… jóóóóó… kislány leszeeeeek… - könyörögtem neki, ő, pedig kinevetett. Addig kapálóztam, amíg mind a ketten le nem pottyantunk a kanapéról. Seb alulra, én rá. Először még moccanni sem mertem… talán még lélegzetet venni sem…
- Bella… Bella… jól vagy? – aggódott értem azonnal, és a hajamat kisöpörte az arcomból. – Megütötted magad? – nézett rám, én, pedig nem tudtam mást, csak nevetni. Ő is csatlakozott hozzám. – Te lány… nagyon megijesztettél ám…
- Pedig nem akartam… - néztem rá ártatlanul… - és felültem a csípőjére. – Mit szólnál, ha most én büntetnélek? – néztem rá kihívóan, és a kezeimet a mellkasára tettem.
- Azt csinálsz velem, amit csak akarsz… - nézett rám, azokkal a gyönyörű szemeivel.
- Amit csak akarok? – ő csak bólogatott.
Lehajoltam hozzá, és megcsókoltam… először gyengéden, majd egyre szenvedélyesebben. Ő átölelt, és simogatott, ahol csak ért. Egy váratlan fordulattal újra visszakerültem a kanapéra, de ő már rajtam feküdt, de nem szűnt meg csókolni engem. A kezeim a pólója alá kalandoztak be, és simogattam az alatta található feszes izmokat. Ezzel egy halk sóhajt csaltam ki belőle, amely elégedettséggel töltött el. Mindenáron azon munkálkodtam, hogy megszabadítsam a pólójától, de ekkor megállított.
- Bella… - suttogta. – Kérlek várj… valamit el kell mondanom…
- Hallgatlak…
- Bella… én… - nézett mélyen a szemembe – szerelmes vagyok beléd, amióta csak megláttalak. Azt akarom, hogy ezt tudd, mielőtt bármi olyat tennénk, amire te azt hiszed, hogy én mindezt érzelmek nélkül teszem… - nézett mélyen a szemembe.
- Én is szeretlek Seb… nagyon… - simogattam meg az arcát, ő, pedig szerelmesen megcsókolt.
Felkelt a kanapéról, és egyben rólam is, majd ölbe vett, és megcéloztuk a hálószobánkat. Óvatosan letett az ágyra, mint egy kincsre, úgy vigyázott rám, és folyamatosan engem figyelt azokkal a gyönyörű kék szemeivel… fogva tartott velük.
Mellémfeküdt, és lágyan megcsókolt, majd egyre szenvedélyesebben. A pólójától most sikeresen megvált, persze kellett hozzá az én jótékony segítségem is. Végighúztam a kezemet a kidolgozott mellkason, amitől ő felsóhajtott. Megcsókolt, de most úgy igazán… a vérem felforrt, elöntött a vágy… akartam ezt a férfit… itt, és most… azonnal…
Neki sem kellett nagyobb bíztatás… először a pólóm landolt az ágy mellett, majd a gatyám is ugyanazon sorsra jutott… A nadrágjának az övét már kioldottam, már csak a gomb volt vissza… az ő nadrágja is az én ruháimhoz csatlakozott, az ágy mellé.
Egy gyors fordulattal én kerültem fölülre, ő, pedig kicsatolta a melltartómat, amely a szoba egyik sarkában landolt. Simogatta a hátamat, a fenekemet, a combjaimat… őrjítő érzés volt… ahol hozzám ért, a bőröm égett… Egy gyors fordulattal megint ő került felülre… egy kicsit eltávolodott tőlem, és csak nézett…
- Gyönyörű vagy Bella… sokkal szebb, mint álmaimban… - simogatott meg, és tekintetével követte a kezét.
- Te rólam álmodtál? – csodálkoztam, de közben nem bírtam ki, hogy ne érintsem meg.
- Amióta megismertelek… - csókolta meg a nyakamat, majd áttért a melleimre. Hihetetlenül érzékin csinálta… azt hittem megőrülök… majd áttért a hasamhoz, egy centiméterét sem hagyta ki, a köldökömbe még bele is csókolt. A szemeit azonban nem vette le rólam, látni akarta, hogy élvezem, amit csinál…
Nem bírtam ezt a játékot sokáig, felhúztam magamhoz egy forró csókra. A kezeim elindultak lefelé a mellkasán, és a boxer kidudorodásánál állt meg. Megsimogattam legbecsesebb testrészét, és erre egy elfojtott nyögés volt a válasza… A kezeim tovább folytatták az útjukat, és a hátsó felére vándoroltak. Benyúltam a boxer alá, és megmarkoltam a fenekét. A szemei szinte perzseltek, ahogy rám nézett…
- Nem bírom tovább Bella…
- Akkor ne kínozz… kívánlak…
Feltérdelt az ágyon, s engem is felhúzott magához. Simogatva szabadítottuk meg a másikat az utolsó ruhadarabjától. Már semmi sem volt, ami megakadályozott volna minket, hogy egymáséi lehessünk… Finoman elfektetett az ágyon, és a két lábam közé helyezkedett…
- Szeretlek Bella… mindennél jobban…
- Én is téged Seb… - csókoltam meg, ő, pedig belémhatolt…
Gyengéden kezdett el mozogni bennem, éreztem, hogy visszafogja magát. Én ennél sokkal többet akartam. Széttártam jobban a lábaimat, ezzel jelezve neki, hogy magasabb fokozatba kapcsolhat. Értette a célzást. Már egyáltalán nem volt gyengéd, döfései kemények voltak, és mélyrehatóak… mámorító érzés volt magamba érezni őt… Éreztem, hogy közeleg a beteljesülés… a mindent elsöprő mámor… az igazi gyönyör, amit csak ez a férfi tud megadni nekem…

Pihegve feküdtünk egymáson, és megpróbáltam a légzésemet normálisba hozni… de valahogy ez ilyen csodálatos szeretkezés után nagyon nehezen ment. Legördült rólam, és magához húzott, én, pedig készségesen bújtam karjai közé. Egy puszit nyomott a fejemre…
- Szerelek Kicsim… - nézett rám gyengéden.
- Én is téged Seb… - mosolyogtam rá. – Azaz igazság, hogy éhes vagyok… - panaszoltam neki.
- Még mindig??? –nézett rám csodálkozva.
- Most nem úgy… hanem tudnék enni valami táplálót…
- Az előbb is így kezdtük… - nézett rám kacéran.
- De most fejezzük is be… éhes vagyok… - panaszkodtam neki.
- Jó-jó, értettem. Rendelek valamit… - kelt fel az ágyból, a boxerét magára húzta, és felhívta a szobaszervizt. A pólóját felvéve követtem őt a nappaliba, s miközben telefonált, hátulról átöleltem. Miután letette a készüléket felém fordult, és forrón megcsókolt…
Az este további része csendesen telt. Megvacsoráztunk, közösen vettünk egy forró fürdőt. Készségesen bújtam páromhoz lefekvéskor, és az arcomon mosollyal aludtam el…