Remény a boldogságra 2. fejezet

Bahrein. Az egész számomra még nagyon új volt, de egy valaminek nagyon örültem, a lányok, akikkel együtt kell dolgoznom egy pillanat alatt befogadtak. Sok időt töltöttünk el együtt, hogy megismerjük egymást, s így a munka is könnyebben tud majd menni. Bahrein a hőség és a homok hazája. Nagyon ideges voltam, de azt hiszem ilyen közegben ez teljesen érthető. Sarah a kiszolgáló személyzet vezetője szerda reggel értekezletet tartott nekünk. A munka nem csak abból fog nekünk állni, hogy egész nap a büfé és annak környékéért vagyunk, hanem mindnyájan kapunk egy-egy részleget, és annak a rendjéért, és tisztaságáért is mi felelünk, tekintve, hogy a személyi feltételek idén eléggé korlátozva lettek.
Így mindnyájan titoktartási fogadalmat írtunk alá. Én megkaptam Guillaume Rocquelin, és Adrian Newey irodáit, és Sebastian Vettel pihenőszobáját. Az egész úgy zajlott, hogy mindenki húzott ki három nevet, mivel én voltam az új, nekem nem kellett, mert a „maradék” jutott. Értekezlet után a többiek megmutatták a szobáimat, mivel a pilóták ma még nem jöttek, így nekiálltam Seb szobájának. Még is itt sincs, de van mit takarítani…

A hétvégék nagy része így telt el. A lányok azt szerették volna, ha írunk egy beosztást, hogy ki mikor mit csinál. Megbeszéltük azt is, hogy ki mikor fog kiszolgálni, és a pult mögött állni. Nicole és én úgy döntöttünk, hogy mi majd bevállaljuk a szabadedzéseket, mert a csajok szerették volna nézni. Az időmérő és a futam nekünk tabu volt a vendégek miatt.

Spanyolországban jártunk a Száguldó Cirkusszal, amikor én épp a konyhában tüsténkedtem, hogy Sarahnak, akinek ezen a hétvégén van a szülinapja, meglepjem egy epres-túrótortával, amikor kedvenc versenymérnököm lopózott mögém.
- Mizujs Bella?
- Guil! A frászt hoztad rám! Azt hittem, hogy Sarah az…
- Gondoltam, hogy valamerre itt vagy, mert az irodámban rend, és tisztaság van. Ja, majdnem elfelejtettem, hogy Seb meg akar ismerni…
- Ismerni? Engem? Miért? – lepődtem meg teljesen.
- Szeretné tudni, hogy ki az a tündér, aki mindig rendet és tisztaságot tesz nála. Meg sok jót hallott már rólad…
- Ugyan – legyintettem – nem vagyok én olyan izgalmas, hogy érdemes egy olyan embernek bemutatni, mint Ő.
- Mit gondolsz, milyen Seb?
- Ez most miért érdekes? – értetlenkedtem.
- Csak azért kérdezem, mert még nem is találkozatok, szimplán csak azért…
- Gondolom, olyan, mint a többi… - húzogattam a vállamat.
- Miért? Milyen a többi? – hallottam egy lágy hangot mögöttem.
- Én… - a hang felé fordultam, és megláttam Őt. Teljesen zavarba jöttem Guil meg próbálta visszatartani a nevetését.
- Szeretnék bemutatkozni, még nem találkoztunk… Sebastian Vettel vagyok, gondolom te vagy Bella. Sokat hallottam már rólad. Azt mondják a többiek, hogy te tartod rendben a pihenőszobámat. – nyújtotta felém a kezét, amit elfogadtam, de nem mertem szembe nézni vele.
- Igen. Bella Smith vagyok… - mondtam félénken. Elkövettem azonban egy hatalmas hibát, belenéztem a szemeibe. Azonban ott nem láttam mást, mint csalódottságot, keserűséget és fájdalmat.
- Nagyon örülök Bella, hogy végre megismerhetlek. Sajnos nekem most mennem kell, de gondolom, még találkozunk… szia… - intett és távozott. Én pedig hosszan néztem utána.
- Föld hívja Bellát, Bella jelentkezz!!!! – nevetett mellettem Guil. – Úgy látom, elgondolkoztál… - lépett mellém.
- Igen… elgondolkoztam.
- A Kölyöknek köze van hozzá? – mosolygott rám sejtelmesen Guil.
- Hát… - de megszólalt Guil telefonja, és neki is mennie kellett, így egyedül maradtam a gondolataimmal…