Száguldó örvény

Drága Olvasóim!

Ne haragudjatok, hogy csak most tudtam hozni a folytatást, habár már meg volt írva. Sok dolog történt velem mostanában, és megmondom őszintén el is felejtettem.
Andikának és Renynek külön köszönöm azt, hogy mindig írnak nekem komit.

16. rész

Pénteken, magam sem tudom megmondani, hogy miért, de képtelen voltam mosolyomat az arcomról letörölni. Az első szabadedzést úgy döntöttem, hogy a bokszból nézem végig. Valahogy most nem érdekelt a munkám, nem érdekeltek a hívások, a támogatók, a nagyfejesek.

Mikor beértem mindenki nagy mosollyal üdvözölt, és Britta maga mellé invitált a plexi mögé. Előttünk monitorok voltak, hogy könnyebben tudjuk követni az eseményeket. A szöszi még nem jelent meg, de tudtam, hogy meglepetés leszek neki. Britta mosolyogva ült mellettem, míg én úgy helyezkedtem, hogy oldalról kissé takarásban legyek neki. Kíváncsi voltam, hogy mikor vesz észre.

Berobogott Heikki oldalán, s azonnal Rocky odalépett hozzá, hogy egyeztessenek. Én egy zacskó ropit majszolgattam mosolyogva. Nekem háttal állt, majd az autót kezdte szuggerálni. A szabadedzés elindult, de nagy mozgás nem volt a bokszban. Ciaron volt az első, aki kiszúrt, még a szemei is kikerekedtek, de azonnal elkerült. Súgott valamit Marknak, aki szintén felém fordult, és egy kissé elfehéredett, majd elkapta a fejét, és úgy tett, mintha észre se vett volna. Túlságosan élveztem a helyzetet… Britta is nagyokat kuncogott mellettem.

Pár perc telhetett el az edzésből, mikor a szöszke kigurult a bokszból az installációs körére. Azonnal a képernyőre tapadtam, és figyeltem. A pályán körbe haladt, majd visszatért, és a srácok betolták. Kiszállt a kocsiból, majd Rocky pattant le a pitwallról, s jött oda hozzá. Akkor vett észre, és elnevette magát. A szöszi is odafordult, hogy kedvenc versenymérnöke vajon min szórakozik ennyire.

A szemei kikerekedtek, és a szája egy hatalmas mosolyra húzódott, ahogy észrevett engem. Mit sem törődve Rockyval és a sajtóval, az egyik tároló tetejére lepakolta a cuccait, és azonnal felénk igyekezett. Megkerült minket, és leguggolt elém, így a plexi takarta a kíváncsi szemek elől. Csillogó szemekkel nézett engem, majd a combjaimra tette a kezeit.

- Mit szeretnél? – incselkedtem vele mosolyogva.

- Meglepődtem, hogy itt látlak. – hangzott az őszinte válasz.

- Nem volt kedvem dolgozni, így úgy döntöttem, hogy megleslek. – vigyorogtam rá.

- És el sem hiszed, hogy én ennek, mennyire örülök… - suttogta, majd közelebb hajolt.

- Ne itt évődjetek, amikor a sajtó itt liheg a boksz előtt. – szúrta oda Britta.

- Ünneprontó. – nézett a szöszi csúnyán sajtóságra, belőlem meg egy hangos nevetés tört fel.

- Részemről nyugodtan essetek egymásnak, de nem én fogom holnap kimagyarázni a sajtónak. – fűzte tovább a lány.

- Elég! – nevettem – Olyanok vagytok, mint az ovisok.

- Nem is vagyok ovis. – közölte a szöszi durcás hangon, majd a fejét a combomra hajtotta.

- Amikor így vitázol, akkor az vagy. – súgtam lágy hangon, majd a rövid szőke fürtöket simogattam.

- Gondoltam, hogy itt vagy. – jelent meg kedvenc franciám mosolyogva Britta mellett – Abbey vár rád Seb.

- Még egy kicsit tud várni. – közölte durcás hangon.

- Most mi a baja? – nézett rám kétségbeesve Rocky.

- Britta belegázolt a lelki világába. – pukkadoztam a nevetéstől, de nem hagytam abba a simogatást.

- Seb, a fiúk beállítottak mindent, ki kéne menned. – vette elő a francia komoly hangját.

- Ha nem mész ki, akkor többet be sem tehetem ide a lábamat. – hajoltam oda hozzá és suttogtam a fülébe. A szám súrolta az arcát.

- Ahhoz nekem is lenne egy-két szavam, hogy nem engednek be. – súgta vissza.

- Akkor most szépen kimész, én meg itt fogok ülni, és nézem, rendben? – a hajam teljesen elfedett minket a többiek elől.

- Közös ebéd? – fordította úgy az arcát, hogy szinte már a számat súrolta az övé, de még mindig suttogtunk.

- Benne vagyok. – mosolyodtam el.

- Kérek egy puszit bátorításnak. – lett a hangja kérlelő, de nem tudtam neki nemet mondani, így egy óvatos, lágy csókot nyomtam az ajkára.

- Akkor most nyomás… - helyezkedtem vissza mosolyogva a székemre. A szöszi is már velem szemben egy széles mosollyal guggolt. Akkor vettem észre, hogy már Heikki is ott van, s a szája szegletében egy apró mosoly bujkált.

- Fiatalok… - szólalt meg Rocky lemondóan, és nézett Heikkire, amikor Seb megpuszilta a kezemet, majd odament hozzájuk.

- Két vén kuki! – vágtam oda vigyorogva.

- Tudjuk Ada – legyintett a francia – te a fiatal kukit szereted. – vigyorgott.

- Tudod, kedves franciabarátom, bennük van még életerő. – kacsintottam vigyorogva a szöszire, aki széles mosollyal nevetett.

***

A pódium alatt állva néztem Őt, ahogy a finnel össze-össze nevetnek. A német himnusz alatt a szerelő srácoknak bohóckodott, majd volt egy pillanat, amikor láttam rajta, hogy elérzékenyült. A szája szélét rágcsálta, s tudtam, hogy valahol ott lapul a szeme sarkában egy kósza kis könnycsepp, de aztán mégse bukkant elő. Nekem mindezekre összeszorult a torkom, majd a szemből egy könny hullott le.

Ilyen se történt velem… Heikki megsimogatta a hátamat, miközben én gyorsan letöröltem elgyengülésem bizonyítékát. Újra Őrá emeltem a tekintetem, de ekkor már a csapatnak játszották a himnuszt. A szöszi engem nézett, majd csillogó szemekkel integetett, s valamit még magyarázott is, de nem értettem. Habár különösebben nem zavart, vigyorogtam én akkor mindenre, és mindenkire, és Heikki sem volt ezzel másképp mellettem.

A díjátadó után az irodába mentem, s nem tudtam miért, de ahogy leültem a székre a könnyeim potyogni kezdtek. Nem akartam megakadályozni, jó volt egy kicsit elgyengülni, nem mindig az örökös páncélomat viselni. Egy üveg almalé volt az asztalomon, s még az is Őrá emlékeztetett. Sírtam és nevettem egyszerre. A boldogságom egyszerűen megfogalmazhatatlan lett nekem…

Később a szobájában voltam, és a holmiit pakolgattam össze. Jót tett nekem is, hiszen tisztában voltam vele, hogy most a sajtó egy jó időre kisajátítja. A mobilom megrezzent a zsebembe, jelezve, hogy üzenetem érkezett. Meglepődtem nem kicsit a feladóján, amikor elolvastam hatalmas nevetésben törtem ki. „Most láttam, hogy a Kölyök mit csinált a dobogón. Mond meg neki, hogy ezt leisszuk, és az sem érdekel, ha az asztalon csináljátok. Józan nem lesz!!! Svájcban találkozunk! Csóközön: Kimi”

Már előre féltem ettől a bulitól, hiszen, ha a szöszke iszik, akkor nagyon kanos lesz. Az sem érdekli, hol, hogyan. Már most fogtam a fejem…

Nem sokkal később azonban nyílt a pihenő ajtaja, s belépett rajta Ő Heikkivel, és Brittával karöltve. Láttam nagyon magyaráz nekik valamit, az edző azonban, ahogy meglátott megkocogtatta a vállát, majd a fejével biccentett felém.

A kék szemek az enyémbe fúródtak, és két lépéssel átszelte a kis helyiséget, s azonnal a karjaiba zárt, majd felkapott és megpörgetett a levegőben. Ahogy a lábam elérte a talajt, azonnal az ajkaira tapadtam. Nem érdekelt, hogy nem vagyunk kettesben… túlságosan boldog voltam.

- Gratulálok, gratulálok… - suttogtam két csók között.

- Ez olyan hihetetlen. Megnyertem a versenyt. – szorított szinte magához.

- Még szép, hogy megnyerted, hiszen te vagy a Bajnok! – vágtam rá vigyorogva.

- De ehhez te is kellettél. – vigyorgott szélesen.

- Én? – lepődtem meg.

- Igen – bólogatott sűrűn – és most, ha velem tartasz felfedezni a zuhanyzóm rejtelmeit, be is avatlak a részletekbe. – jelent meg egy kaján vigyor a szája szegletében.

- De csendben kell lennünk… - vettem elő szende nézésemet, mire kitört belőle a nevetés.

- Ne nézz így, még a végén azt hiszem, hogy én rontottalak meg. – húzott az apró kis szoba felé.

- Miért? Nem így van? – nevettem meglepődve, miközben hatalmas robajjal felhangzott a zene.

- Mindent elintéztem, nem kell aggódni. – vigyorgott – És én rontottalak meg? Hm… - gondolkodott el – én ezt egyáltalán nem bánom… - tapadt az ajkaimra, ezzel belém fojtva a válaszadás lehetőségét.