Ne haragudjatok, hogy ennyit késett az új rész, igazából már egy részét megírtam, aztán a végén mégis változtattam egy kicsit. A szemszög-váltás nem csak egy részre szólt. Most egy darabig a finn "szemén" keresztül látjuk a történet alakulását.
Bízom benne, hogy így is elnyeri a tetszéseteket, és nem lett nagyon túlzó vagy nyálas, de bármilyen kritikát nagyon szívesen fogadok.
Hel abban igazad van, hogy az örvény beszippantott minket, de ki hogy kerül ki belőle, az még titok...
20. rész
A nappaliban voltunk ismét, de ahogy néztem Seb csak ült a kanapén, és nézett ki a fejéből. Egyáltalán nem itt járt. Tisztában voltam vele, hogy valahogy elő kell keríteni Adát, csak nem tudtam miként is kéne mindezt Seb tudomására hozni úgy, hogy ne boruljon ki ennél is jobban. Tanácstalanul Tommira néztem, aki szintén aggódó szemekkel nézte barátját.
- Kimiék mondták, hogy két hónapja nem adott életjelet magáról. – kezdte a volt edző.
- Mit számít mindez? – a német hangja teljesen érzelemmentes volt, s ez egy kicsit megijesztett.
- Sokat! A fiúk azt mondták, hogy a jelenlegi címét csak te tudod…
- És mit vártok tőlem??? – akadt ki megint – Hogy odamegyek hozzá, és könyörögni fogok neki???
- Mi csak látni szeretnénk, hogy jól van-e. Neked nem kell odajönnöd. – próbáltam meg én is nyugodt maradni.
- Eszem ágában sem lenne odamenni! – vetette oda sötét pillantással – Nem akarom végignézni, hogy mással fetreng az ágyban. Abban az ágyban, ahol velem… - de nem fejezte be, inkább a karjaival körbeölelte magát, és az arca fájdalmasan eltorzult.
- Nem hinném, hogy mással van együtt. – védtem meg azonnal Adát.
- Honnan tudod? – kelt fel a kanapéról, és szinte nekem esett – Nem tudsz róla semmit!!! A telefont se veszi fel neked, akkor meg honnan tudod, hogy nem fetreng mással valahol???
- Seb ne beszélj így Adáról! – csattant Heikki hangja. Mindenki megdöbbent, hiszen kényesen ügyeltünk az utóbbi időben arra, hogy ezt a nevet még véletlenül sem ejtjük ki. Seb arca fájdalmas grimaszba torzult, és szinte visszazuhant a kanapéra. Elképzelésem sem volt arról, hogy mit érezhet.
- Én… én… csak egyszerűen… - dőlt előre, és két kezébe temette az arcát, mélyeket lélegzett. Tudtam, hogy megint nagyon közel van az újabb kiboruláshoz. Szinte pengeélen táncoltunk. A kanapé elé az asztalra ültem le, és megfogtam a vállát.
- Figyelj ide Seb. Csak egy cím kell, nem több. Ígérem, ha azt szeretnéd, soha többé nem fogom felhozni neked mindezt, csak ezt az egyet tedd meg. – győzködtem.
- Adj egy papírt és egy tollat. – szólalt meg kásás hangon. Azonnal a kezébe adtam, mire írni kezdett.
- Én azért eléggé aggódom Adáért! – fűzte tovább Heikki. Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy megfojtom a srácot, amikor…
- Miért mondod ezt? – fordult felé Mark, az edzőm.
- Britta a napokba mesélte, hogy folyamatosan hívogatja, de semmi! Mint akit a föld nyelt el! – sóhajtott nagyot – Ő is aggódik…
- Kösz Seb! – érintettem meg a vállát, amikor a papírt a kezembe adta. Szinte egyszerre pattantunk fel a többiekkel, és azonnal az ajtó felé tartottunk.
- Kimi… - szólalt meg a német, mire én azonnal megpördültem.
- Mond… - néztem rá, a többiekkel már a kocsiban voltak. Nem akartunk egy percet sem elvesztegetni.
- Én is mehetek? – kérdezte halk hangon, ha nem figyelek eléggé valószínűleg meg sem hallom.
- Persze… - döbbentem meg.
- Sietek! – indult el azonnal a lépcső felé.
- Nyugi Haver… téged megvárunk…
***
Londonból kifele tartva már azon kattogott az agyam, mi lesz akkor, ha nem találjuk a megadott címen Adát. Még az sem érdekelt volna jelenleg, ha Sebnek igaza lenne, és mással találnánk meg, csak jól legyen! Habár tudtam, hogy az egész feltételezés őrültség… nálam jobban ezt senki sem tudja…
Egy kocsival mentünk, én vezettem, míg Seb ült mellettem. Az egyik keze a combján volt, de az remegett folyamatosan, míg a másik… idegességében a körmét rágta. Ilyet sem láttam tőle. Hirtelen Ada szavai visszahangoztak a fejemben: „Fogalmad sincs arról, milyen az, amikor szeretünk valakit! Amikor minden nap hálát adok az égnek, hogy van nekem, mert így van értelme az életemnek!”
A következő pillanatban már azt vettem észre, hogy a kilométeróra a 180-nál jár. Azonnal visszább vettem mielőtt megbüntetnek gyorshajtásért…
Valamilyen szinten hibásnak érezem magam, a kialakult helyzet miatt. Évek óta tisztában vagyok azzal, hogy mi folyik Ada körül, mégsem tettem semmit! Könnyebb volt hátradőlni, és csak szemlélője lenni a dolgoknak, ahelyett, hogy beavattam volna Sebet. Biztos egy ideig haragudott volna rám Ada ezekért, de a német majd kiengesztelte volna, és nem fajultak volna ennyire el a történések.
Fogalmam sincs, miképp is lesz ezután. Mi lesz akkor, ha üres lesz a lakás… mert akkor valószínűleg vagy elmenekült… vagy jobb abba bele sem gondolni…
Milton Keynes táblát nagyon gyorsan elértük, köszönhető volt ez annak is, hogy nem igazán figyeltem a közlekedési szabályok betartására. A GPS gyorsan elnavigált a házhoz, ahol megálltam.
Sebre néztem, aki nagyokat nyelt, mialatt szótlanul az épületet bámulta. Fogalmam sem lehet arról, hogy igazából most mi mehet végbe benne…
Lassan sétáltunk fel a megfelelő emeletre. Senki sem szólalt meg, inkább mindenki a gondolataiba mélyedt bele. Seb azonban megállt egy fehér ajtó előtt.
- Itt vagyunk… - szólalt meg halkan.
- Akkor most mi legyen? – nézett rám Tommi – Becsengessünk? – mire feltette a kérdését, én már a kis szerkentyű gombját nyomkodtam.
Vártunk… a csend azonban túl nagy volt… és egyre nyomasztóbb lett. A gyomrom diónyira zsugorodott attól a gondolattól, hogy nincs itthon… pedig minden jel erre utalt.
- Azt hiszem, nincs itthon. – szólalt meg Mark mellettem, amire már én is rájöttem.
- De így hogy jutunk be? – tette fel, a mindenki számára foglalkoztatott kérdést Heikki.
- Nem tudom. – ráztam a fejem lemondóan.
- Nekem van kulcsom. – szólalt meg halkan a német és máris a zsebében kezdett turkálni. Mindenki nagy szemekkel nézett rá – Még úgy kaptam… - magyarázta zavartan, mialatt a kulcslyukba fordította el a kis tárgyat.
Csendben követtük őt. A lakás kihalt volt, és csendes. A legnagyobb félelmem vált ezzel valóra. Tudtam, hogy éppen itt az ideje annak, hogy Sebnek elmondjam az igazat… de féltem. Itt ebben a lakásban… ahol még a parfümjét is érezni lehet… mindenhol ott van a keze nyoma…
Sebet figyeltem, aki nagy szemekkel nézett körbe… a szája széle közbe megremegett. Nem gondoltam volna, hogy ennyire szerelmes… hogy azok az érzések, melyeket Ada iránt táplál ennyire mélyről jövőek… és igazak. Mindnyájan felkaptuk a fejünket, amikor a csengő megszólalt…
Szia!
VálaszTörlésmár nagyon vártam ezt a részt.engem nem zavar,hogy Kimi szemszögéből irod a történetet,mert ez is érdekes és szivesen olvasom :) igy legalább tudjuk azt is,hogy Seb min megy keresztül
én azt hiszem,hogy ezt alépést már hamarabb meg kellett volna tenni és talán már régen Ada nyaomára bukkantak volna.nyomasztó ez a helyzet
nem lennék Kimi helyébe,Seb tuti,hogy kiborulna,ha megtudná,Ada múltját,hogy miért hagyta el őt.azt hiszem bele őrülne a fájdalomba.kivi vagyok hogyan alakitod a sorokat a kövi részben
siess a frissel.
puszi
Szegény Sebastian! Nagyon ki lehet! Kimiéknek nehéz lesz elmagyarázni a dolgokat neki, és nagyon dühös lesz, hogy eddig senki nem szólt neki! Adára is dühös lesz, hogy nem mondta el neki, mikor szereti, és Kimire is, hogy tudta miért nem szólt.
VálaszTörlésRemélem Ada rendben van a körülményekhez képest, és hamar megtalálják!
Kíváncsi vagyok ki jött, és hogy tud-e segíteni a bajban. Nagyon várom a folytatást!
Amúgy nagyon tetszik A Kimi szemszög:)
Aztamindenit! Eddig még nem írtam neked kommentet.. És lehet hogy pont a legrosszabb pillanatban határoztam el magam mivel alig birok kinyögni valamit is ez után a rész után! Eszméletlen vagy, bármily túlzás nélkül! Iszonyatosan szerettem az összes történetedet, de ez a mostani.. Nem találok szavakat annyira jó! =)
VálaszTörlésNagyon várom a kövi részt! Siess vele, mert a falramászok az izgalomtól..! :))
Puszi: Tinaa
Szia!
VálaszTörlésElőször is leszögezem, hogy nekem semmi problémám a Kimi szemszöggel. Talán annyit hiányolok, hogy amikor olvastam néha elfelejtettem, hogy ez egy férfi szemszög. Bár természetes, hogy ilyen állapotban mindenki másképp viselkedik.
Sebastian... Már egyszer írtam neked, hogy igazán sajnálom őt, mert egy olyan lány miatt szenved, aki nem merte vállalni az érzéseit. Élethűen leírod a bánatát, de az már az én hibám, hogy elegem lesz belőle. Egy férfi is kimutathatja az érzéseit, de ne essen át azon a határon, amit egy nőtől várnék el. Én azért számítok egy olyanra, hogy ha nem találják meg Adát, akkor még megpróbálkozik a felejtéssel( a maga módján), de gondolom hiába...
Végre izgalmassá vált a rész, és egyből vége is lett. Csengettek... Ada nem lehet, és az apja se. Én gondolok valamelyik családtagjára, vagy mondjuk a házból valakikre, akik talán hallottak, láttak valamit. Vagy egy udvarló a múltban, akiről még Seb se tud. Nah ez szülne egy két fordulatot. :D
Most sok az időm, és nyugodtan leírom, ami a fejemben megfordul. Remélem nem bánod. :) Egy írónak élvezetesebb a kinyilvánító visszajelzés, mintha csak annyit írnék, hogy tetszett.
Ez a történet sok szálon futhat tovább, de nem vagyok benne biztos, hogy melyiken fogod folytatni. Olyan úgy sem lehet, amit egyszer már megírt valaki.
Mivel mostanában nem rendszeresen vannak frissek, gondolom neked is meg vannak a saját gondjaid. Örülök, hogy mégis szakítottál időt arra, hogy benézz hozzám és kifejtsd a véleményed. :)
Helena
Ui: Nekem az előző is nagyon tetszett, de a mostani fejléc is sikeresen a kedvencem lett. Gyönyörű!
Szia!
VálaszTörlésNagyon imádom ezt a történetet, és remélem meg fognak oldódni a gondok.
Jó látni, hogy Seb mellett állnak a barátai, és remélem a kis csapatnak valahogy sikerül megmentenie Adát.
Siess a folytatással!
Rebii
Szia!
VálaszTörlésHogy nálad minden fejezet után újabb és újabb kérdések merülnek fele bennem :) Mikor választ kapok egyre, kapok új kérdést :) Izgalma és érdekes a történeted. Kíváncsian várom a folytatást. :) Mikorra várható a következő fejezet?
Üdv:
x.
Szia!
VálaszTörlésNemrég találtam meg a blogodat, de azóta folyamatosan olvasom.
Nagyon tetszik ez a kis történet, remélem hogy lesz folytatása!
Kiváncsi vagyok mi lesz a dolgok vége! Csak Igy tovább!!!
J.