2. évad 2. rész

Újabb egy hét eltelte után Heniinél azt hiszem teljesen betelt a pohár, amikor eszméletlenül talált rám a hálószoba padlóján. Szegénykém nagyon megijedhetett… annyira szégyellem magam.
Itt ülünk már két órája a rendelő előtt, s várunk az eredményre. Ugyanis vért vettek tőlem. Majdnem ott is összecsúsztam… nem sok hiányzott hozzá. Szóval most itt ücsörgünk, s várunk. Én megmondtam Heniinek, hogy nem kell egy kis ájulástól már azonnal orvoshoz rohanni, de egyszerűen hajthatatlan. Újabb gyötrelmes fél óra után behívtak… Egy középkorú, nagyon szimpatikus dokit kaptam, Doktor Hernandez… állt a névtáblán.
- Szóval hölgyem… megvizsgáltuk a vérét…
- Valami bajom van?
- Baj? Az nincs… vagyis… hmmm…
- Ezt most nem értem…
- Tudja ez valakinek baj… valakinek nem…
- Kérem doki nem beszéljen itt rébuszokban, mert ebből egy kukkot sem értek…
- Azt hiszem Miss Hoya fel kellene keresnie egy nőgyógyászt.
- Minek?
- Mert kisbabát vár…
- MICSODA??? De ez nem lehet… Hogy történhetett mindez??? – alig hittem el a szavait. KISBABÁM LESZ…
- Most komolyan Hölgyem… el kell magyaráznom, hogy foganhatott a pici? – nézett rám a doki mindet tudóan.
- Nem… dehogy… csak ez olyan hirtelen jött… - hajtottam le szomorúan a buksimat.
- A párja nem fog neki örülni? – nézett rám együtt érzően a doki.
- Nem erről van szó… tudja mi most…
- Nem kell nekem beszámolnia a magánéletéről… ez csak magukra tartozik. Csak arra kérem, hogy menjen el egy nőgyógyászhoz…
- Rendben… köszönöm szépen doktor Úr.
- Nincs mit…
- Viszontlátásra… - ahogy kiléptem a rendelőből, az ajtó előtt egy idegesen toporgó Heniit találtam. Valahogy most ez sem érdekelt, csak azon járt az agyam, hogy babánk lesz… vagyis babám lesz… TŐLE…
- Na mit mondott??? Olyan sokáig voltál benn… - türelmetlenkedett. – Mi a bajod? Beteg vagy?
- Nem vagyok beteg… vagyis azt hiszem, azt szokták mondani ez nem betegség…
- Ezt hogy érted? – lepődött meg teljesen.
- Terhes vagyok…