2. évad 1. rész

2 hete, hogy elhagytam Törökországot, s most Madridban tengetem mindenapjaimat. Szinte mindenkivel megszakítottam a kapcsolatomat az előző „életemből”, de csak szinte… Egy ember van, akivel beszélek, Henii. Szegényre majdnem a frászt hoztam, amikor síró rohamok közt felhívtam Korzikáról. Igen, az első járat oda tartott. Azt sem tudtam, hogy mihez kezdjek… meg természetesen volt egy kis szerencsém is, hiszen a mobilomat a szállodában hagytam, és azért Henii számát, hála a magasságosnak fejből tudtam… ennyit azért köszönhetek az eszemnek. Azt se tudta, hogy miként vigasztalhasson meg, de azonnal utánam repült. Kiminek van Madridban egy kisebb ingatlana, és én ott töltöm most mindenapjaimat, és próbálkozom túlélni a lehetetlent…
Azt hiszem, soha nem tudnám őt elfelejteni…valahogy képtelen lennék rá. Henii próbál a lelkemre hatni, hogy ne fussak el, próbáljam megbeszélni Sebbel a történteket… annyira megbántott, hogy képtelen lennék rá. Mindenemet neki adtam… mégsem volt elég…
Napok óta rosszul vagyok… és még a depresszió is kínoz. Nem akarok emberek közé menni. Nem akarom bekapcsolni a tévét sem, hátha meglátom Őt. Egyik nap elmentem boltba, és megláttam egy újság címlapján… három napig csak sírtam.
Az életemet feleslegesnek érzem… nincs senkim… se családom… se szerelmem… csak Henii… már csak Ő maradt nekem. Annyira utálom magam, hogy rajta élősködöm… szinte már csak tőle függök.
Képtelen vagyok tükörbe nézni, mert olyan vagyok, mint egy élő-halott. Henii már orvoshoz akar vinni… alig eszem valamit. Nincs étvágyam sem, ha eszek pár falatot az később úgyis kihányom. Folyamatos rosszullétek kínoznak…
Utálom magamat, és ezt a nyavalyás életemet is… miért kellett nekem megszületnem? Szegény Henii… azt se tudja, miképp legyen a kedvemre… még Kimit is hanyagolja miattam, mert megmondtam neki, hogy egy szót se szólhat neki, hogy mi van velem. Kiminek meg hallgatnia kell arról, hogy merre is vagyok. Azért őt is sajnálom… hisz Seb az egyik legjobb haverja, és hazudnia kell neki. Habár… lehet nem hiányzom neki… lehet boldogabb nélkülem…
Utálom magam… ez az élet jobb lenne nélkülem… vagy nekem az életem nélkül???