2. évad 6. rész

Másnap reggel, hamar kidobott az ágy. Izgatott voltam és féltem is. Olyan furcsa, hogy egyszerre két ilyen érzelem dúl harcot bennem… lehet a hormonok… Megsimogattam a pocimat, hiszen egy új élet van fejlődőben benne.
- Szia Kicsikém. Remélem, jól aludtál, mert ma elég nehéz és hosszú napunk lesz. Először elmegyünk a doktor bácsihoz, ahol megvizsgálnak minket. De nem kell félned… vigyázok rád. Aztán a leendő keresztszüleid, ez az őrült finn és a keményfejű barátnője, elvisznek minket Apához… Igen… ma megtudja, hogy a pocimban vagy. De egyet se félj, már most tudom, hogy imádni fog. Elég lesz rávetned egy pillantást és elolvad. Szóval, ez lesz a mai napunk. Igen Kicsikém jó hosszú. Ígérd meg, hogy nem okozol ma Anyának rosszulléteket?! Köszönöm Kicsikém… szeretlek…
A reggeli készülődés alatt figyelmes lettem valamire. Néhány ruhám kezdett bizony szűk lenni. A spanyol honban töltött néhány hét alatt szinte csak melegítőben járkáltam ezért nem tűnt fel a változás. Nem féltem a hízástól… inkább boldogsággal töltött el. Egész reggeli alatt levakarhatatlan mosoly ült az arcomon.

Néhány óra elteltével, már a váróban ültünk. Hála Istennek csak páran voltak, így Kimi is be tudott jönni, de a sapkát, és a szemüveget nem vette volna le. Én mondtam neki, hogy így még feltűnőbb jelenség lesz, de nem hitt nekem. Egy 4 év körüli szöszi kissrác ki is szúrta Őt. Láttam, hogy már egy ideje méregeti, és szerintem a bátorságot gyűjtötte, hogy odamenjen a finnhez. Természetesen ebből Kimppa semmit nem vett észre, Heniivel, pedig jókat derültünk ezen. A kissrác meg kell hagyni nagyon leleményes volt, mert addig-addig gurgatta a kisautóját, míg az Kimi lábához nem gurult. Az arcán egy büszke mosoly suhant át, én meg haraptam a számat, hogy ne röhögjek fel, de ahogy elnéztem Henii is hasonló cipőben járhatott.
- Bácsi… odaadná a kocsimat? – a szöszi, ha lehet ilyet mondani, elővette a legszebb nézését. Nagyon kíváncsi voltam Kimi reakciójára, de nem voltam egyedül. Kimppa, olyan volt, mint egy lassított felvétel. Ránézett a kissrácra, elmosolyodott. Lehajolt a lábánál lévő autóért, s a kezébe vette.
- A tiéd? – kérdezte tőle egy mosoly kíséretében.
-Igen. – nézett rá határozottan a kissrác.
- Akkor, tessék fiatalúr. – adta át neki a piros autót. – Egyébként szép kocsi…
- Tudom… én választottam. – húzta ki magát, Kimi csak pillázni tudott. – Aaron vagyok… és te? – nyújtotta neki az aprócska jobbját a törpe.
- Én pedig egy várakozó…
- Mondd csak… téged Anyukád nem tanított illemre??? Én bemutatkoztam… illene neked is… - na ez volt az a pillanat, amikor nem bírtam tovább, és Henii sem. Mind a ketten felnevettünk, és a velünk szemben helyet foglaló pár is, akik szerintem Aaron szülei lehetnek. A finn mondhatni nagyon zavarban volt.
- Öhm… Kiminek hívnak… - mondta zavartan.
- Räikkönen, ugye??? – kérdezte hatalmas kikerekedett szemmel.
- Igen…
- Én tudtam!!!! Tudtam, hogy te vagy az… - a velem szemen ülő férfi felkelt, s odament a törpéhez, s a megfogta a kezét.
- Kisfiam, hagyd békén a bácsit…
- De Apa… Ő Kimi Räikkönen!!!! – mutogatott bőszen a finnre.
- Tudom Aaron… de akkor sem rohanunk le valakit így… - dorgálta kedvesen, s Kimihez fordult. – Ne haragudjon Rá, kérem, de hatalmas rajongója…
- Ugyan, miért haragudnék… hiszen ez megtiszteltetés… - hajolt meg ültében Kimi. – Inkább üljenek Ide, és így könnyebben tudunk beszélgetni… - miután mindenki eleget tett a kérésnek, és a bemutatkozások is megvoltak, Aaron egyből a lényegre tért.
- Ő a barátnőd? – mutatott Heniire.
- Igen. Aaron Ő itt a leggyönyörűbb lány a Földön… az én Heniim. – nézett barátnémra szerelmesen a repülő finn.
- És aki mellette ül, Ő kicsoda? – folytatta tovább a kérdezősködést.
- Ő Liz… Henii barátnője. – folytatta Kimi a bemutatást.
- Liz… - fordult felém a törpe – neked van barátod? – egy pillanatra lefagytam, de a rendelő ajtaja mentett meg a válaszadástól, mert megjelent az orvos.
- Elisabeth Hoya. – hangozott a nevem, s én fogtam a cuccom, és besétáltam rajta. Talán a jövőm felé…