2. évad 3. rész

- Liz… hisz ez fantasztikus… - örvendezett Henii. – egy kisbaba… Liz, még minden rendbe jöhet… látod? Én megmondtam…
- Igen… - sóhajtottam lemondóan.
- Liz… mi ez a pesszimizmus? – nézett rám mérgesen – Ugye elmondod neki?
- Henii…
- El fogod neki mondani. – ezt már nem kérdezte, kijelentette.
- Én nem biztos, hogy ezt akarom…
- Liz el kell neki mondanod. Hisz az ő gyereke is…
- Henii kérlek… ezt ne itt beszéljük meg. – könyörögtem neki.
- Jó, oké… de ne hidd, hogy ezt annyiban fogom hagyni…

Estére már annyira kiakasztott Henii, hogy kitessékeltem a szobámból, de előtte megfenyegetett, hogy el fogja mondani Kiminek, és onnantól már egyenes út vezet Sebhez is. Ugyanis Kimi oda fog cipeli, és ha kell ő maga mondja el neki. Őszintén megvallva kicsit tartok attól, hogy Kimi, ha megtudja, akkor elfecsegi majd valakinek… Nem tudom megmondani miért, de még nem akarom neki elmondani… még nem… először elmegyek egy nőgyógyászhoz… aztán majd utána… talán…

Lefekvés után a pocimat simizten… melegséggel töltött el az érzés, hogy valaki odabenn növekszik bennem… egy része Ő is. Még mindig szeretem Őt… azt hiszem ez nem is lesz másként… Tudom azt is, hogy meg fogok neki bocsátani… de nem akarom, hogy a baba miatt jöjjenek a dolgok rendbe… talán ott nagyon mélyen a szívemben már meg is tettem…
- Szia Kicsikém. Te, aki odabenn vagy a pocimban… remélem, jól érzed magad. Én vagyok az Anyukád, és nagyon szeretlek téged. Nem tudom, hogy fiú leszel vagy lány… habár nekem teljesen mindegy… a lényeg, hogy egészséges legyél. Nagyon várlak már idekinn, de ne merészelj idő előtt kibújni!!! Apukád is, ha tudna rólad, biztos azt mondaná, hogy szeret és vár idekinn… csak tudod Anyával most fasírtban vannak… De te ne aggódj… A két lökött szülőd szeret… Álmodj szépeket Kicsikém…