2. évad 5. rész

- De ez fantasztikus Liz… - felkapott és megpörgetett a levegőben.
- Kimi… Kimi tegyél le… hányingerem van… - szépen visszahelyezett a kanapéra.
- Látod Liz… én is ezt mondtam. – jelent meg a nappaliban Henii, egy mindentudó mosollyal.
- Mikor akarod neki elmondani? Ugye tudod, hogy nagyon boldog lesz… - levakarhatatlan volt a mosoly Kimi arcáról.
- Nem akarom neki elmondani… - hajtottam le a buksimat.
- MICSODA??? És miért nem, ha szabadna megtudnom? – a szemei villámokat szórtak.
- Erre én is kíváncsi vagyok…
- Henii! Te ezt tudtad? – akadt ki Kimi.
- Csak tegnap szereztünk róla tudomást, hogy a rosszullétei mögött mi is áll valójában. Tegnap azért dobott ki a szobából, mert szerintem, meg kellene mondania, szerinte meg nem. Aztán közöltem vele, hogy ma eljössz velem, és meggyőzzük, vagy elcipeljük Sebhez. Választhatsz Liz…
Úgy éreztem magam, mint, akit sarokba szorítottak. Mintha egy kötél lenne a nyakamon, és az egyre jobban szorul. Látni akartam, és mégsem. Érti ezt vajon valaki? Hiányzik… nagyon… szeretem… nagyon… mégis fáj. Éreztem, hogy az első könnycseppem utat tör magának, hogy szabadon folydogáljon végig az arcomon.
- Nem akarom, hogy csak a baba miatt jöjjünk újra össze. – töröltem le a könnyemet, de Henii azonnal odaült mellém és átölelt. Kimi meg letelepedett velem szembe a dohányzóasztalra.
- Liz… hányszor mondjam el. – a halántékát dörzsölte – Vagyis hányszor mondjuk el Heniivel, hogy szeret? Az, hogy babátok lesz, csak hab a tortán… a világ egyik legboldogabb embere lesz…
- Igaza van Kiminek. Liz ne tagadd meg magadtól, magatoktól, hogy boldogok lehessetek. És itt ez a picúr is. Szüksége van rátok, mint nektek is egymásra.
- De még orvosnál sem jártam… mi van, ha mégsem vagyok terhes?
- Ne csináld ezt. Ismerek egy nagyon jó orvost Baarban, elmegyünk hozzá… jó lesz így? Ha kell, elmegyek veled… Utána, pedig meglátogatjuk a párodat. Ellenvetésről nem akarok hallani…
- Köszönöm… mindent, hogy velem, velünk vagytok… - hálálkodtam nekik.
- Akkor lehetek keresztapa? – tette fel Kimi izgatottan a kérdést.
- Igen… lehetsz.
- Azért szerintem ebbe még Seb is beleszól majd… - dorgálta párját Henii.
- El van döntve és kész… beleszólásnak helye nincs. – durcizott Kimi, mi pedig csak nevettünk rajta.
A délután hamar elment. Henii egyeztetett az orvossal, és holnap délelőttre kapunk időpontot, így úgy döntöttünk, hogy ma elutazunk Baarba. Izgultam a holnapi nap miatt, egy részt ott volt a babakérdés… Másrészt tudtam, hogy Kimiék képesek orvos után egyszerre Hozzá elcipelni. És akkor látni fogom… a pillangók, mintha kezdtek volna életre kelni a gyomromban… Izgultam… nagyon…