2. évad 4. rész

Másnap ígéretéhez híven ott volt Kimi erősítésnek. Szegénykém egész reggeli alatt csak kapkodta a fejét köztünk, s nekem akkor esett le, hogy nem is tud semmit… legalábbis a babáról biztosan nem tud… ezen jót kuncogtam magamban. Csak nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy barátnőm vajon mit találhatott ki… mert kitalált valamit, ebben egészen biztos vagyok.
Reggeli után Henii betuszkolt minket Kimivel a nappaliba, hogy nyugodtan tudjunk beszélgetni, ő addig elmosogat. Valahogy nem akartam annyira eszmecserét folytatni a drága finnel… tudtam, hogy előbb vagy utóbb szóba kerül ő is. S ezt, pedig nem akartam.
- Nagyon hallgatag vagy… - jegyezte meg Kimi.
- Nincs mit mondanom…
- Nekem azért lenne.
- Figyelj Kimi…
- Nem Liz, most te figyelsz. Elegem van belőletek. Te arra kérsz, hogy ne szóljak neki, hogy merre vagy, míg Seb szabályszerűen már a kiborulás állapotában könyörög, ha tudok rólad valamit, akkor azonnal mondjam meg. – nagy szemekkel figyeltem, alig hittem el, amit mond – Ne nézz ilyen szépen ez így van. Mind a ketten a barátaim vagytok, és nem akarok egyikkőtöknek sem rosszat, és ami a legfontosabb, nem akarok összeveszni veletek. Ezért téged kérlek meg, hogy beszélj Sebbel…
- Kimi… nem biztos, hogy kész vagyok még rá…
- Liz te nem látod… nagyon tönkre van… főleg lelkileg. Amikor eltűntél, mint egy megszállott olyan lett. Az egész várost átkutatta utánad… napokig szinte alig evett. A családjával, akiket imád, és ezt te is tudod - egy aprót bólintottam - alig beszél… nagyon magába van fordulva. Az F1-ben sem jönnek neki össze a dolgok… a Török Nagydíj óta ő a sajtó céltáblája, meg persze Webberé… - az utolsó szavából, csak úgy csöpögött a gúny. Kimi szavait alig hittem el… hol van, azaz életimádó srác, akit megismertem? Akibe beleszerettem?
- De Kimi… ő küldött el…
- Jaj Liz… nem kellett volna komolyan venned. Tudod milyen, amikor valami nem jön neki össze. Csoda, hogy Mark arccsontja megúszta a Török Nagydíjat… Azt hittem rosszul hallok, amikor felhívott Isztambulból, hogy eltűntél… Azonnal gépre ültem. Még szerencse, hogy Tommi vele maradt, mert nem tudom mit tett, volna magával. Sosem láttam sírni… de akkor zokogott. Önmagát hibáztatta mindenért… Liz… könyörgöm. Én már nem bírom ezt a titkolózást tovább. Vagy elmész hozzá, és megbeszélitek a dolgokat, vagy én elmondom neki, hogy merre talál.
- Szóval ultimátumot adsz?
- Igen… ezt veheted annak is.
- Azért ennyire nem egyszerűek a dolgok Kimi… - sóhajtottam egy hatalmasat.
- Mi a baj Liz? – kérdezte aggódva.
- Terhes vagyok…