Remélt szerelem... 1. fejezet

A történetet FIKUSZnak ajánlom, az én egyetlen Unokatesómnak! Mindenért...


Itt ülök az európai futam után este a Homeunk lépcsőjén, és várok. Lassan sötétedik, mégsem jön már… pedig már úgy a karjaimba zárnám… és csókolnám… Az eredményhirdetés előtt csak egy apró csókot tudtunk váltani, majd elragadták tőlem… mindenki Őt akarta… Nagyon boldog vagyok a mai nap alakulása miatt. Végre győzelem… hihetetlen öröm volt az arcán látni a megkönnyebbülést, hogy végre sikerült!!! Gondolom, már rájöttetek, hogy kit várok. Igen a valenciai győztest Sebastian Vettelt. Hogy én ki vagyok, és mi közöm van hozzá? Ígérem, mindjárt kiderül…

Annabella Hornernak hívnak, Christian nevelt lánya. 3 éves koromban talált rám, Londonban, a zuhogó esőben egy szupermarket előtt várakozva. Nem bírta elnézni, hogy csapzottan ott álldogálok. Sok ideig kutatott a szüleim után. Én nem emlékeztem rájuk, pedig az orvosok sok módszerrel próbálkoztak, de semmi. Így nem maradt más, mint az örökbefogadás. Legnagyobb bánatára 1 hónapot árvaházba töltöttem, mert az örökbefogadás elhúzódott. Minden követ megmozgatott, hogy négy hét eltelte után elmondhassa rólam, hogy Ő az én apám. Az a nap lett a születésnapom, amikor megtalált… szeptember 16… és nevet is Ő adott nekem… Bella…

Az apám egy fantasztikus ember. Nagyon sokat dolgozott azon, hogy mai nap elmondhassa, hogy ő a Red Bull Racing F1 Team csapatfőnöke. Nagyon büszke, vagyis büszkék vagyunk rá Victoriával, apa feleségével. Vic egy nagyon jó fej nő. Az első pillanattól kezdve nagyon rendes volt velem, nem hisztériázott miattam, elfogadott, szinte ma már elmondhatom, hogy Ő az én anyukám. Ő sokszor elkíséri Apát a versenyekre, vagyis többször, mint én. Talán tavaly előtt voltam kinn utoljára, mert lefoglalt a főiskola, mert közgazdaságtant tanultam, és New Yorkban töltöttem két szemesztert. Az iskola amúgy is Angliához kötött, mert Oxfordban végeztem… igen végeztem.
Sokáig kerestem magamnak munkát, de eredménytelenül. Sokan felkapták a fejüket a Horner név hallatán… igen a név kötelez… de semmi használható munkát nem kaptam. Így Apám felvetette, hogy dolgozzak náluk. Először kiakadtam, hogy miképp is képzeli ezt? Én eddig mindenért megdolgoztam, és most sem akarom, hogy az ölembe hulljon valami is. Különben sem értek én a Forma 1-hez. Mennek az autók a pályán, és kész. Természetesen ismerek elég sok embert a csapatnál, akik a 2008-as idényben ott dolgoztak. Azóta azért változott valamicskét a helyzet, ha csak a pilótapárost vesszük alapul. David Coulthard helyett jött 2009-től Sebastian Vettel. Nem ismerem Sebastiant, de Apa ódákat zeng róla, hogy milyen jó pilóta, meg milyen rendes ember… néha túlságosan is sokat… mintha célozgatna, hogy Ő meg én… de lehet, csak képzelődöm…
Tisztában vagyok vele, hogy szeretne már boldognak látni, de 22 éves vagyok, én nem fogok ma-holnap férjhez menni, az biztos. Szeretnék szerelmes lenni… úgy igazán. Nem hiszek abban, hogy valakibe első látásra beleszeretni, olyan nincs. Csak az után tudod elmondani, hogy szerelmes vagy, ha már ismered a tulajdonságait. Különben is a szerelem csak vonzódás, vonzalom… tiszta kémia az egész… de azért jó lenne megtudni, hogy milyen…
Addig fajult a munka dolog, hogy kénytelen voltam Apával egyezségre jutni, hogy ellátogatok egy versenyre és megnézem, hogy milyen munkát tudnak nekem adni. Én választhatok nagydíjat. Az első kettőnél nem értem rá, így marad Malajzia…
Először azt hittem jó buli lesz, de csütörtök reggel a hotelszobámban, arra ébredtem, hogy az esőcseppek táncolnak az ablaküvegen… Fantasztikus… Angol vagyok, de az időjárással ott sem vagyok kibékülve. Egy dolog azonban belémrögzült… mindig hordok magammal esernyőt.
Lassan készültem el, Apa nem is várt meg, mert nekik reggel 9-kor megbeszélésük volt. Szegény fiúk… komolyan sajnálom őket… Egy autót azonban intézett nekem, ami kivisz a pályára. Farmert, és csizmát húztam, égy egy világosbarna bőrkabátot, amely színben passzolt a csizmámhoz. A pulóver azonban nem maradt el, mert eléggé hideg volt. Az autóba beszállás annyival szerencsés volt, hogy nem az esőben kellett megtennem, hanem egy fedett észen. Apa mindenre gondolt, ebben biztos vagyok, mert az autóban várt egy esernyő a csapat lógójával. Ezen elmosolyodtam… A belépőkártyámat, már a gépen odaadta, és elmondta, hogy miképp tudok bejutni, és hogy találom meg a Motorhomeot. Becsekkoltam, és elindultam felfedezni a Száguldó Cirkuszt…