Lóerők szerelmesei

14. rész

Reggel, vagyis azt hiszem, hogy az volt, lassan, komótosan nyitottam ki a szemeimet. Egy kezet éreztem a derekam köré fonódni. Óvatosan nyújtóztam egyet, s ez a kéz szorosan magához húzott. A sötétítőfüggönyök résein keresztül a napfény kúszott be a szobába, s a digitális óra 9:45-öt mutatott. Tudtam, hogy ráérünk felkelni, hisz a héten léptünk bele a három hetes szünetbe. Nem is nagyon akartam felkelni, hisz olyan kényelmes volt így az ölelésében lenni, érezni testének melegét, és a kezét a derekamon.
A szüleim nagyot néztek, amikor a Magyar Nagydíj hétvégéjén bemutattam nekik, de kedvesen fogadták, beszélgettek vele kérdezgették. Szombat este a szülei is megérkeztek, és akkor tartottunk egy „nagy családi” vacsorát, persze titokban. Az anyukájától tartottam, de mikor kiderült, hogy anyuval egy suliba jártak, valahogy nekem úgy tűnt mintha ezer éve ismernék egymást, úgy beszélgettek, nevetgéltek. A bemutatkozásokon így átestünk, megnyugodva bújtam az ölelésébe este…
A nagydíj számomra katasztrofálisra sikeredett, főleg a bokszlátogatásom utánira gondolok. A fiúk valamit nem jól csinálhattak, mert ahogy a kocsi találkozott a talajjal éreztem, hogy nincs minden rendbe. Simon kiabált már a fülembe, hogy azonnal szálljak ki, mert ég a kocsi. Kigördültem a bokszból, és oldalra néztem… lángolt az autó. Pánik fogott el, hogy benn éghetek. Kitéptem szinte a biztonsági öveket a helyükről, és kiugrottam az autóból. Nem érdekelt abban a pillanatban az sem, hogy a jobb bokámba fájdalom nyilallt, ahogy talajt értem. Sokkot kaptam. A bukóm alatt potyogtak a könnyeim, és meg kellett kapaszkodnom a kerítésbe, hogy ne essek össze.
Visszavittek a csapatomhoz, és egy orvos megnézett, majd közölte, hogy egy kis ijedségen kívül más bajom nincs. Kösz doki, aranyos vagy, nem te égtél benn majdnem egy autóban. Lezuhanyoztam, átöltöztem és a bokszba mentem, s onnan néztem végig a futam hátra lévő részét. Mia közölte velem, hogy Sebastian rádióbeszélgetését mutatták, amiben az én hogylétemről kérdezett, mire a mérnöke közölte vele, hogy kutya bajom, és inkább a versenyre összpontosítson. A szívem hatalmast dobbant a mellkasomban, s a sírás fojtogatott. Nem értettem mi is van velem, hisz nem vagyok egy sírós fajta… valószínűleg megviseltek a dolgok.
A rákövetkező két éjjel borzalmas volt. Állandóan azt álmodtam, hogy nem tudtam kiszállni az autóból, és bennégtem. Sírtam, kiabáltam úgy ébresztett fel Sebastian, aki nagyon aggódott értem. Úgy volt, hogy mind a ketten töltünk egy kis időt külön otthon, de a történtekre tekintettel elutaztunk kettesben. Mindenki így látta jónak, én pedig nem ellenkeztem.
Így kerültünk Balira. A sajtó úgy tudja, Sebastian Mallorcán nyaral, én meg nem adtam tudtukra, hogy milyen terveim vannak a szünetben. Vigyorogva közölte velem a reptéren, hogy minden fotósnak megtiltotta, hogy fényképezzék a barátnőjét. Minden újság ezt úgy közölte le, hogy Hannáról van szó, pedig ő rám gondolt.
Három napja vagyunk Balin, s nekem ez eddigi életem egyik legszebb nyaralása. Nem voltak terveink, s pont ez a spontaneitás tette tökéletessé a napjainkat. Napoztunk, fürödtünk, tollasoztunk, sétálgattunk… minden nap, amit vele tölthettem egy kincs volt számomra. Voltak az életembe férfiak, de valahogy ez más, mint az előzőek. Lélekben is egyek vagyunk, hisz megérti a munkámat, nem morgolódik azért, mert keveset lát. Az együtt töltött idő fontos neki. Nem feszélyezi a titkolózás, ami körbevesz minket. A társam a bohóckodásban is, nem tart érte gyerekesnek, hanem ő is benne van minden ilyesmibe.
10:00 pillantok az órára, s tudtam lassan fel kéne kelni, és Sebastiant is ki kéne ásni az ágyból. Tommi és Mia meg is fognak ölni minket, mert meghagyták, hogy nem hagyhatjuk, hogy mind a ketten ellustuljunk. Nekünk ezt három nap alatt sikerült elérnünk.
- Sebastian… fordultam meg az ölelésében – Ébresztő… - suttogtam a fülébe, ő azonban a takarót megfogta és a fejünkre húzta.
- Neeeem… Drága… aludjunk még… - ölelt át a takaró alatt, s bújt közel hozzám.
- 10 óra van… én éhes vagyok… - mormoltam a mellkasába.
- Pihenjünk még… nyaralunk… - kezdte csókolgatni a nyakam.
- Éhes vagyok… - sóhajtottam egyet a csókjai nyomán.
- Adj egy órát… - suttogta a fülembe, de a kényeztetést nem hagyta abba.
- Egyet? Mire? – nyögtem fel, mikor a hasamon végigsimított.
- Hogy veled legyek még az ágyban…
Szenvedélyesen csókolt meg, s a keze felfedezőútra indult. A vágy lávaként omlott szét testemben, s nem akartam megállítani, szükségem volt rá. Bátortalanul érintettem meg, ő azonban fölém gördült, s folytatta tovább a kényeztetésemet. A keze váratlanul az alvós trikóm alá kúszott be, és az ajkamat egy sóhaj hagyta el. Kezeimmel a hátát simogattam, s az egyikkel a gerincén húztam végig, mire felnyögött.
- Carla… - nyögte a fülembe.
- Akarlak… - néztem mélyen a szemébe, nem láttam mást benne, csak szín tiszta vágyat. Nagy szemekkel nézett rám, de nem hagytam neki időt a tétlenkedésre, megcsókoltam. Végighúztam a kezemet a hátán, s löktem egyet magunkon, hogy én legyek felül. A nyakát kezdtem el csókolgatni, sóhajokat csalva ezzel ki belőle. A keze a trikóm szegélyét kutatta, majd egyre feljebb tolta rajtam.
Nem ellenkeztem, sőt segítettem neki levenni. Elködösült tekintettel nézett rám, majd fölém gördült. A nyakamat kényeztette, majd az egyik mellemet vette a kezébe. Sóhajok, majd nyögések lettek csókjai és simogatásai után. A hasamat csókolgatta, miközben a bugyimat húzta le rólam. Az ujjaival a legérzékenyebb pontomat kereste meg, s körkörös mozdulatokkal kényeztetett odalenn.
Nyelvével a mellbimbómat cirógatta és a gyönyör elöntötte az egész testemet. A lábaimat megemeltem, hogy lehúzzam róla a bokszerét, de így az ujjait még mélyebben éreztem magamban. Leküzdöttem róla a ruhadarabját, s a nyakát kezdtem el csókolgatni, s újra fordítottam magunkon.
A csípőjére ültem megcsókoltam, majd a nyakát kényeztettem, s lejjebb mentem a mellkasához. A combomat simogatta, cirógatta. Már ez is őrjítő volt, ahogy ezt csinálta.
- Carla… Drága… - suttogta, és a fejemet lehúzta magához, majd megcsókolt.
Az ajkaink elváltak, megemelkedtem rajta, s magamba fogadtam őt. Lassan kezdtem mozogni, élveztem, ahogy kiölt odalenn. Sóhajok, és nyögések követték egymást, s ő nem bírta tovább fordított magunkon, hogy így már ő tudta diktálni a tempót. Sokkal gyorsabban mozgott, s így a gyönyörre sem kellett ismét sokat várnom. Felkiáltottam, amikor birtokba vette a testemet. Sebastian kezei is szorosabban öleltek körbe, s éreztem, hogy az izmai is megfeszülnek, majd egy hangos nyögéssel adta tudtára, hogy átlépte a gyönyört, amit nekem kétszer is sikerült…
Legördült rólam, s magához húzott. A mellkasa még mindig gyorsan emelkedett, de mély levegőket vett, hogy csillapítsa. Szorosan hozzá bújtam, még az sem zavart, hogy összeragadtunk.
- Carla… ez… fantasztikus volt… - puszilta meg a homlokomat, és cirógatta a hátamat.
- Azt hiszem igazad volt… megérte várni azt az egy órát… - mosolyogtam rá, majd közelebb bújtam hozzá, és megcsókoltam…