Száguldó örvény

Sziasztok!

Ma azt hiszem, hogy nem igazán volt okunk örömre az időmérő után. Én mégis azt mondom, hogy legyünk optimisták. Egyrészt azért, mert a pontokat holnap osztják, másrészt azért mert szabad gumiválasztása van így. Bármilyen taktikát kitalálhatnak Rockyval. Egy azonban biztos: nem irigylem Seb szerelőit, mert azt hiszem hosszú éjszaka elé néznek...

9. rész

Másnap az irodám hatalmas üvegablakánál álltam, és tudtam, hogy a neheze még csak most jön. Az ajtóm halkan nyitódott, majd csukódott, és a kulcs elfordult a zárban. Tisztában voltam azzal, hogy ki lehet a betolakodóm, mégsem tettem semmit, ugyanúgy álltam, mint előtte. A derekam köré két kar fonódott, majd egy mellkas nyomódott a hátamnak. A fejemet hátradöntöttem, az ismerős illat átjárta az összes sejtemet, élveztem azt, hogy itt van.

- Ne haragudj, hogy nem tudtam kimenni eléd. – szabadkoztam azonnal suttogva.

- Heikki elmondta, hogy Christian hívatott magához. Nem haragszom. - adott egy apró puszit a homlokomra.

- Úgy néz ki, hogy Bahreinbe fokozódnak a harcok. – sóhajtottam egy nagyot.

- Megint nem lesz futam? – a hangja csalódott volt.

- Inkább ne legyen, mint hogy valakinek baja legyen azok miatt az őrültek miatt. – suttogtam továbbra is az ölelésébe bújva.

- Én azért csalódott leszek, ha megint elmarad. – sóhajtott egyet.

- Akkor majd a szimulátorba körözgetsz, de én is nyugodtabb vagyok, ha nem lesz. – fordultam felé, de nem engedett el.

- Aggódnál értem?- mosolygott.

- Őszinte leszek, igen! És mindenkiért a csapatból. Bárkit megtámadhatnak. - magyaráztam neki.

- Akkor, ha megyünk Bahreinbe mégis, nem mész sehova nélkülem. – döntötte a homlokát az enyémnek.

- A kocsi kicsit szűk lesz kettőnknek. – kötözködtem vele mosolyogva.

- Kiforgatod a szavaimat. – súgta, majd nem hagyta, hogy visszavágjak azonnal az ajkaimra tapadt.

***

A kínai utazásig nagyon gyorsan elrepült az idő. Nekem muszáj volt hétfőn mennem Brittával, hiszen a szerdai reklámfilm forgatásra mindent elő kellett készíteni. Ha kedden mennénk a pilótával együtt, akkor meg nem lenne elég idő. Az alkatrészek is ezzel a géppel mennek, amivel mi mentünk, és pár mérnök. Nagyon sokan a keddi érkezést választották, de meg tudom őket érteni. Én is így tettem volna legszívesebben…

Hétfő este már nagyon fáradt voltam, hiszen a rendezővel bejártuk a helyszínt, megbeszéltük a beállításokat. Megnéztem a forgatásra szánt autót a szalonban. Leellenőriztem a pilóta ruháját, melyet magammal hoztam, s egyeztettem még egy-két interjút is.

A szállodába visszaérve Brittával ettünk egy gyors vacsorát, de közben Christian is hívott, hogy a sajtóprogramot egyeztessük le, s azt is, hogy ki mennyit beszélhet Bahreinről. Tudomására hoztam, hogy holnap én megyek ki Seb elé, s tudatom vele, hogy ebben a témában mit és mennyit nyilatkozhat. Markkal már megbeszéltem mindent telefonon. A csapatfőnök örült annak, hogy neki ezzel nem kell foglalkoznia…

Vacsora után Britta és én is a szobáinkba mentünk, majd vettem egy forró fürdőt. Nagyon fáradtnak éreztem magam, pedig még csak hétfő van. Tudtam, hogy a hosszú út, és az egész napi rohangálás az oka mindennek.

Az ágyban fekve kicsit elveszettnek éreztem magam, akkora volt. Hiába voltam fáradt, mégsem jött álom a szememre. A múlt héten minden este a lakásomon aludtam Sebbel, és így egy kicsit elszoktam a szállodáktól. Legalábbis ebben a hitben hagytam meg magam…

Hiába forgolódtam jobbra-balra, csak nem tudtam aludni, s egy nagy problémám volt, hogy fáztam. Gyorsan kipattantam az ágyból, és a bőröndömhöz léptem, hogy valami melegebbet keressek, mint a pántos felsőm. Keresés közben a kezembe akadt egy fehér ruhacsomó. Nem emlékeztem rá, hogy én ilyet tettem volna el, így széthajtottam és egy cetli esett ki belőle. „Ha mégis hiányoznék neked. Seb” Gondolkodás nélkül bújtam bele a számomra hatalmas pólóba, s egyszerre megcsapott a szöszke illata. A cetlit gondosan a táskámba helyeztem, majd visszabújtam az ágyba. Már nem fáztam, és Seb illata hamar álomföldjére küldött…

***

A terminálba rengetegen voltak, amikor kiértünk Brittával. Mind a kettőnkön vastag csapatpulóver volt, hiszen alig volt odakinn 18 fok. A fiúkat már tegnap az elindulás előtt értesítettem, hogy készüljenek meleg ruhával, mert az idő megint kiszúr velünk, esőre lehet számítani egészen szombat estig.

A biztonsági őr sikeresen rajongóknak nézett minket a szőke sajtós lánnyal, így kénytelen voltam neki megmutatni a hivatalos kártyámat, amit a csapattól kaptam az ilyen helyzetekre. Nem szoktam a pilóták elé kijönni, de ez most vészhelyzet, hiszen Bahreinnel kapcsolatban reggel Christian nyilatkozatstopot rendelt el. Nem értettem ennek a lényegét, de ő a csapatfőnök, legyen az, amit ő akar. Mark reggel megérkezett, így vele már átbeszéltünk mindent, s meg is értette. Tisztában voltam azzal, hogy a szőke pilóta szeret sokat beszélni, és locsogni is, így ő lesz a nehezebb dió, hogy most egy kicsit csituljon el…

Pár rajongót még így is a kapukhoz engedtek, s nem tudtunk közelebb menni, hiszen majdnem fellöktek minket. Ahogy bemondták, hogy a gép megérkezett, az egész felbolydult, mint egy méhkas, és jobbról-ballról nekiálltak minket lökdösni. Nem éreztem magam soha elveszettnek, de ahogy Britta megfogta a kezem, és láttam a félelmet átsuhanni a szemében, én is valahol mélyen egy kicsit be pánikoltam.

Jó erősen megragadtam a sajtós kezét, s kiutat kerestem a tömegből. Mindegy hogy, csak ki innen. Az elkerített rész elé értünk, ahol a biztonsági őrnek ismét felmutattam a kártyámat és átengedett a kordonon minket. Vettem egy mély lélegzetet, hiszen itt már egy folyosó volt, ahol szabadon ki lehetett jutni a terminálból, és szembe volt a kapu, ahol majd be fognak lépni.

Nem kellett minderre sokat várni, és a szöszke pilóta volt az első, aki megpillantottam. Ahogy meglátott a szája széles mosolyra húzódott, s én is viszonoztam mindezt neki. Láttam rajta, hogy legszívesebben azonnal odajönne hozzám, de a rajongók máris letámadták egy-egy aláírásért, amit Ő készségesen teljesített is. Heikki is megjelent egy baba kék sapkába, s ezen azért egy kicsit meglepődtem, de ahogy Brittára néztem ő csak mosolygott. Timo Glock is velük érkezett, s ő odaintegetett nekünk.

A biztonsági őrök azonban egy teljesen más úton terelték a pilótát ki az épületből. Nem kicsit lepődtem meg ezen. Heikki azonnal odajött hozzánk, s Brittával máris mentek bepakolni az autóba, én meg Seb után rohantam. A rajongók gyűrűjében találtam meg, miközben folyamatosan a tömeget pásztázta. A kártyám felmutatása után, odamehettem hozzá, de kezdett egy kicsit bosszantani a dolog.

- Szia. – léptem oda a háta mögé, és nem feltűnően az egyik kezéhez értem. Azonnal megfordult.

- Szia. – mosolygott rám szélesen – Merre parkoltatok?

- A másik bejáratnál. – húztam el a számat.

- Baj van? – fordult felém aggódó szemekkel, de közben folyamatosan dedikált.

- Már nagyon sok nekem ez a tömeg… - szabadkoztam.

- Azonnal indulunk. – fordult vissza a biztonságiakhoz, akik kikísértek minket egészen a bejáratig.

Bepakolt a kocsiba, én már bent ültem hátul, mögötte. Amikor mindenki kész lett, végre elindulhattunk.

- Őrület, ami itt van. – szólalt meg Heikki nagy szemekkel felénk fordulva.

- Majd a hotel előtt mi lesz… - húztam el a számat – Figyelj szöszke! – fordultam Seb felé, s fogtam meg finoman a vállát – Christian ma nyilatkozatstopot rendelt el Bahreinnel kapcsolatban.

- Igen? – lepődött meg – És mit mondjak, ha arról kérdeznek?

- Azt, hogy ez nem te a dolgod eldönteni, hogy lesz-e futam vagy sem. Ha menni kell, mész, ha nem akkor nem. Ennyit, nem többet. Markkal is ebbe maradtunk.

- Oké, legyen, ahogy a hölgy akarja. – vigyorgott rám a visszapillantó tükörből – Nagyon nyúzott vagy. – húzta össze a szemöldökét – Mennyit aludtál?

- Nem eleget. – sóhajtottam nagyot – Mindent előkészítettem a reklámfilmhez holnapra.

- És van valami dolgod mára?

- Igen… ha visszaértünk alszom. – ez volt a végszó, mert megérkeztünk a szálloda mélygarázsába, majd kipattantunk a kocsiból.

- Remélem, hogy velem tervezted az alvást. – lépett oda mellém, és a fülembe súgta, de a homlokomra azért adott egy nagyon óvatos puszit.

- Én mást is terveznék veled, de most tényleg álmos vagyok. – suttogtam.

- Másra is lesz még idő, hidd el. De most pihenni szeretnék… veled…