Száguldó örvény

12. rész

Elég nyúzottan ébredtem fel, s a szemeimet is csak résnyire nyitottam ki, majd a kezeimmel tapogatózni kezdtem magam körül, de rá kellett jönnöm, hogy egyedül vagyok az ágyban. Tegnap este Ő kérte, hogy aludjunk külön, mert az időmérőre akar összpontosítani. Megértettem, nem hisztiztem, nem toporzékoltam, van elég baja anélkül is.

Szombati nap se nekem se a szöszkének nem a legjobban sikerült. A sajtó egész nap a nyakamon volt Bahrein miatt, ezen kívül ott volt még a biztonság kérdése, amelyet Christian egy az egybe a nyakamba sózott. Az időmérőről meg jobb is nem beszélni…

Ebédkor már nagyon elegem volt, és éhes is voltam, így a büfébe mentem. Rocky és Tim ott ült az egyik asztalnál, s csatlakoztam hozzájuk. Teljesen átlagos témákról beszélgettünk egészen addig, míg a fiatal mérnök ott nem hagyott minket.

- Mi a helyzet veletek a Kölyökkel? – tolta félre a francia a tálcáját.

- Megvagyunk. – vontam vállat, mialatt még falatoztam a lazagnet.

- Azt látom!- nevetett – Mondta, hogy egy lakosztályban vagytok a hétvégén. – küldött felém egy sunyi mosolyt.

- Ma még nem láttam, ha erre akarsz kilyukadni. Nem aludtunk együtt, mert Ő kérte, hogy az időmérőre tudjon koncentrálni.

- Hát nem is hancúrozhattok folyamatosan. – vigyorgott.

- Nem hancúrozunk mindig, mint ahogy te hiszed. – vágtam egy fintort.

- Az biztos, hogy sokkal felszabadultabb mióta kikerült a képből Hanna. – jegyezte meg mellékesen.

- Honnan tudsz róla? – döbbentem meg.

- Adácska. – nézett rám úgy, mint egy idiótára – Én vagyok a versenymérnöke, természetes, hogy tudok róla. Meg másról is. – vigyorgott perverzen.

- Mondtam már, hogy egyszer ezt a vigyort letörlöm a képedről? – lettem egyszerre dühös.

- Jaj, ne légy ennyire agresszív. Inkább mosolyogj… jön a Kölyök. – súgta oda már csak a végét.

- Sziasztok! – ült azonnal le mellém, s a keze a combomra siklott – Mi újság? Ma még nem is láttalak… - fordult felém teljes testtel.

- Nem sok. – rántottam vállat, mialatt az utolsó falatot kaptam be – Christian az egész Bahrein-i ügyet a nyakamba sózta. Veled?

- A harmadik szabadedzés nem ment a legjobban. – sütött a hangjából a keserűség.

- Majd Ada megvigasztal. – vetette oda röhögve Rocky.

- Te francia, kihúzod még ma a gyufát. – fenyegettem meg a villámmal.

- Jó, jó, inkább megyek. Hagylak egy kicsit kettesben benneteket. – vigyorgott, majd összeszedte a cuccait, és távozott.

- Hiányoztál… - súgta a fülembe – Rossz volt nélküled ébredni.

- Én is hiányoltalak reggel. – osztottam meg vele halkan.

- Ma veled akarok aludni, bárhogy alakul az időmérő. – nézett rám csillogó szemekkel.

- Fogalmam sincs, hogy mikor megyek vissza a hotelbe. – húztam el a számat.

- Nekem is este megbeszélés. Nem hiszem, hogy hamar végzünk… - sóhajtott nagyot.

- Miért vagy ennyire elkeseredve? – fogtam meg a kezét a combomon.

- Az a baj, hogy érzem az autó nem elég gyors, és ez nagyon aggaszt engem. – sóhajtott nagyot – Én nem azt szeretném, hogy ismét a tavalyi év legyen, félre ne érts! Hanem csak azt, hogy látnám azt, hogy van valamennyi fejlődés… - hajtotta le a fejét, és kezdett az ujjaimmal játszani.

- Gyere velem… - súgtam oda, majd álltam fel az asztaltól és a tálcámat visszavittem a pulthoz. Az asztal felé fordultam, de Ő csak zavartan nézett rám. Intettem a fejemmel, hogy kövessen. Tudtam, hogy most még időmérő előtt össze kell szednem, különben nagy baj lesz.

Halkan csuktam be magam mögött az irodám ajtaját. Amikor felé fordultam Ő már az ablakon nézett kifelé. Még a tartásán is látszott az elkeseredettség.

- Úgy érzem, hiába strapálom magam… semmi sem úgy működik, ahogy annak kéne. Marknak minden olyan könnyen megy, míg én szenvedek. – sóhajtott nagyot.

- Azt hiszem tavaly ő is valami ilyesmit érezhetett. – osztottam meg vele a nézetemet.

- Tudom. – fordult felém – Üljünk le, gyere. – nyújtotta felém a kezét, majd a kanapéra ült, és az ölébe húzott.

- Attól, ha teljesen elkeseredsz, nem fog semmi sem egy csapásra megváltozni. – simogattam a szőke tincseket – Mit vársz így a szerelőidtől, meg a mérnökeidtől? Folyamatosan dolgoznak, éjszaka és nappal, hogy a kocsi jobb legyen. Ha rajtad azt látják, hogy feladod, már a harmadik versenyen, akkor szerinted van értelme annak, hogy dolgozzanak?

- De Ada… örülök, ha a Q3-ba bekerülök. – sóhajtott.

- És akkor mi van? Összedől a világ? – kerekedtek ki a szemeim – Ezen a pályán lehet előzni, úgy tudom. Szabad gumiválasztásod lesz. Mindig van más lehetőség, mint a magadba fordulás…

- Tudom, és igazad van. – nézett végre a szemembe.

- Tudom, hogy igazam van. De te olyan maximalista vagy, és olyanokért tudod rágni magad, ami felesleges. – simítottam végig a mellkasát – Fantasztikus pilóta vagy, és világbajnok. Ezeket senki nem tudja elvenni tőled. Egy küzdő vagy… és tessék kimenni és megmutatni a többieknek, hogy megvan benned a tavalyi tűz! Nem aludt ki! Én tudom, hogy ott van! – győzködtem.

- Ada… - ölelt szorosan magához.

- Ne fordulj magadba, kérlek. Nekem is rossz lenne újra átélni azt veled. – súgtam a fülébe.

- Csak rád van szükségem… Senki másra ezen a világon…

- Nekem pedig arra, hogy most kimenj és megmutasd nekik, bármilyen probléma van, te nem hátrálsz meg. – néztem a szemébe – Ha nem jutsz be a Q3-ba, akkor is emelt fővel távozol onnan!

- Igenis hölgyem! – vigyorgott rám csillogó szemekkel. Mindketten felkeltünk, s Ő az ajtó előtt megtorpant. – Este?

- Este a tiéd vagyok, de most nyomás! – vigyorogtam – Ügyes legyél Bajnok…

***

Az időmérő tényleg nem sikerült valami rózsásan. 11. helyről rajtolhat vasárnap. Láttam, hogy mosolygott, integetett a közönségnek, de engem nem tudott átverni. A szemei elárulták, hogy el van keseredve.

A döbbenetem akkor lett csak a legnagyobb, amikor Nico Rosbergé lett a pole pozíció. Eljátszottam a gondolattal egy pillanatra, hogy nekünk még csak az lenne jó igazán, ha ő nyerne, hiszen akkor a többiek nem tudnának annyira meglépni az összetettben…

Este együtt mentünk vissza a hotelba, de én vezettem, mert alig bírta nyitva tartani a szemeit olyan fáradt volt. Felvonszolta magát a lakosztályba, ahol segítettem neki megszabadulni a ruháitól, de már félig aludt. Fejét a párnára helyezte, s már akkor egyenletesen szuszogott. Betakartam, majd egy puszit nyomtam a fejére.

Esti teendőimet én is elvégeztem, s még gyorsan megnéztem, hogy holnap milyen idő is várható, hiszen szemerkélt az eső, amikor visszajöttünk a pályáról. Szárad idő… remek. Legalább a futam nem lesz kaotikus… ha már az életem úgyis az. Ez volt az utolsó gondolatom, mielőtt bebújtam volna mellé az ágyba, s Ő még álmában is, azonnal magához húzott…