Száguldó örvény

Kedves Olvasóim!

Először is meg szeretném Renynek köszönni, hogy írt nekem az előző részhez. Reny, mindig írsz nekem, amiért köszönettel tartozom. köszönöm szépen.
A futamról: Én nagyon büszke vagyok rá, hiszen nagyon ügyes volt. A legtöbbet hozta ki ebből, amit lehetett. Úgy vélem, hogy ne legyen elkeseredve, mert értékes pontokat szerzett.
A részről: Most gondolom sokan döbbenten olvassátok, de higgyétek el kell egy kis nyugi, mielőtt az örvény magába szippantana...

10. rész

Másnapi forgatás nagyon gyorsan eljött. Az idő nem volt épp napos, de az eső sem esett, ami igazán jó pontnak minősül. Seb kapott egy kisebb lakókocsit, ahol lepakolhat, átöltözhet, majd innen ment a fodrászhoz, de a sminkest sem úszta meg, hiába is hisztizett, és ellenkezett. Brittával mind a ketten elkísértük, ez volt a csapatfőnök külön kérése. Mark se maradjon program nélkül, neki viszont városnézést terveztem, aminek kimondottan örült…

A rendező is megjelent a fotóssal együtt, hogy még egyszer mindent át tudjunk beszélni, de ekkor láttam, hogy Seb kamionja előtt egy barna hajú lánnyal ácsorog a szöszke. Láthatóan nagyon jó érezték magukat, s nagyon sokat nevettek.

- Úgy látom megismerkedtetek. – léptek oda hozzánk.

- Igen, megismerkedtünk. – csacsogta a lány, majd végigmért.

- Ada, had mutassam be neked a női főszereplőt Celina Jade-et. Színésznő, modell és a harcművészetekben is járatos. – magyarázott lelkesen a rendező.

- Jade, had mutassam be neked…

- Azt hiszem, akkor kezdhetnénk is, nem? – vágott a férfi szavába, amikor engem akart bemutatni. Láttam a szöszkén, hogy Ő is meglepődött.

- De, persze, ha nektek is jó. – húzta meg a rendező a vállát.

- Seb ebéd után Infiniti rendezvény lesz, ne feledd. – néztem a pilótára.

- Oké, akkor kezdjünk, mert sietnem kell. – csapta össze a tenyerét.

A háttérben húzódtam meg, a fotóssal is egyeztettem a hivatalos képek miatt. A szememet folyamatosan Seben és azon a nőn tartottam. A kezem egyre jobban szorult ökölbe, ahogy a kezét tapogatta,és simogatta is! Mert simogatta!!! Elérte, hogy az Infinitit is ő vezesse! Szegény szöszke teljesen ki lett túrva. Habár ahogy láttam nagyon is élvezte a helyzetet! Hálát adtam az égnek, hogy megszólalt a telefon a zsebembe.

- Szia Christian! – szóltam bele, de a szemeimet rajtuk tartottam.

- Ada, ki kéne jönnöd a pályára! Figyelj tudom, hogy mire kértelek, de most a csapatvezetőknek lesz értekezlet, és velem kéne jönnöd. – magyarázott.

- Oké… - morogtam.

- Mire érsz ki?

- Fogok egy taxit és már ott is vagyok. – morogtam tovább. S ekkor láttam, hogy a csaj végigsimított Seb kezén.

Odamentem Brittához, majd elmondtam neki, hogy visszamegyek a pályára. A szőke lány megértette, s biztosított róla, hogy oda fognak érni az Infinitis rendezvényre. Összeszedtem a holmijaimat, de ekkor még hallottam, hogy a rendező elkiabálja magát, hogy „Ennyi!”, de már nem érdekelt. Ma nem óhajtok találkozni a szőkeséggel, így inkább meg sem fordultam. Egyenesen a taxihoz sétáltam, majd beszálltam. Ahogy az ajtót akartam becsukni, egy kéz megakadályozott benne.

- Hová mész? – nézett rám, de fura volt, mert németül beszélt. Ritkán használtuk ezt, hiszen a környezetünkben nem sokan értik ezt.

- A pályára. – morogtam – És már késésben vagyok. ha lennél szíves elengedni az ajtót!

- Nem engedem el, míg el nem mondod, hogy mi a baj. – guggolt le elém, és nézett a szemembe.

- Nem velem kéne foglalkoznod, hanem azzal a kungfus csajjal. – gúnyolódtam.

- Nem érdekel az a csaj. – vágta rá azonnal.

- Nem úgy vettem észre. – néztem rá mérgesen.

- Te… te… te féltékeny vagy? – nevette el magát.

- KI???? ÉN??? – háborodtam fel.

- Igen, te. – láthatóan jól szórakozott rajtam, s engem nagyon bosszantott a dolog.

- Menj vissza Janehez, engem meg engedj az utamra. – sziszegtem összeszorított állkapoccsal.

- Jade nem Jane. – mulatott egyre jobban.

- Miattam az angol királynő is lehet. Engedj el Vettel, mert nagyon megjárod! – csattant a hangom.

- Ada… - sóhajtott nagyot – Engem ez a csaj egyáltalán nem érdekel. Nem is az estem. – győzködött.

- Nem azt látom. - éreztem az egész helyzetet egyre kínosabbnak számomra.

- Pedig így van. De most menj… - simított végig az állam vonalán – este pedig még beszélünk róla, oké?

- Nem tudom, hogy mikor végzek. – néztem már nyugodtan a szemébe.

- Nem baj, meg foglak a hotelben várni. – magyarázta lágyan – Vigyázz magadra. – csukta be az ajtót. A kocsi elindult, de ahogy továbbra is néztem Őt, integetett nekem mosolyogva. A kirohanásom már most ostobaságnak tűnt…

***

Este hét is volt mire a hotelba értem. Fáradt voltam, és nagyon éhes. Az étterembe benéztem, de nem találtam azt, akit annyira kerestem volna, így egy nagy sóhaj kíséretében a lifthez vonszoltam magam. A megfelelő emeleten kiszálltam, de a folyosón nem tartózkodott senki sem. Az ajtóm előtt állva a pillantásom a szomszédos lakosztály ajtajára kúszott, aztán mégis meggondoltam magam. A kártyámat végighúztam a tokjában, a zár kattant, s az ajtó kinyílt.

Ahogy beléptem a szám is tátva maradt és a szemeim kikerekedtek. A lakosztály nappali részében mindenhol gyertyák égtek. Egy pillanatra még egyszer megnéztem az ajtón lévő számot, lehet eltévesztettem, de nem. Halkan becsuktam magam mögött, majd a cuccaimat lepakoltam az egyik fotelbe.

A hálóba mentem, de ott is mindenhol gyertyák voltak elhelyezve. Visszamentem a nappaliba, s akkor vettem észre, hogy az asztal két személyre gondosan meg van terítve. A szívem összeszorult arra a gondolatra, hogy én jelenetet csináltam délelőtt, Ő meg ezt nekem estére. Az ajtó nyitódott, s akkor belépett rajta Ő. A tekintetünk találkozott a homályban. Odamentem elé, s átöleltem Őt. Szó nélkül álltunk ölelkezve a lakosztály közepén.

- Tetszik? – súgta.

- Nagyon… - távolodtam el tőle – Megvársz, míg lezuhanyozom?

- Rád bármeddig várnék. – hajolt közelebb, és adott egy röpke csókot a számra.

Gyorsan a hálóba mentem, és a bőröndömet kezdtem feltúrni. Tudtam, hogy eltettem egy halványrózsaszín hálóinget, egy hozzá nagyon is passzoló selyem köntössel. A fürdőbe folytattam utamat, ahol ledobáltam magamról a ruhákat, és egy nagyon gyors zuhanyt vettem. Nem vesződtem testápolóval, semmivel az égvilágon.

A hálóinget magamra véve jöttem rá, hogy nem hoztam magammal bugyit, de nem is tartottam nagyon fontosnak. A köntöst felvettem, de csak lengén kötöttem meg, hogy láttasson alatta lévő ruha is. Kiengedtem a hajam, gyorsan átkeféltem, majd csatlakoztam a szőkeséghez. A nappali ajtónak dőltem, onnan figyeltem Őt, ahogy az ablakon tekintett kifelé. Halkan, mezítláb mögé lopóztam, majd átkaroltam hátulról. Azonnal megfordult az ölelésemben.

- Gyönyörű vagy Ada… - lépett egyet hátra, hogy jobban megtudjon nézni.

- Köszönöm. – éreztem, ahogy elpirulok.

- Nem tudom te hogy vagy vele, de én nagyon éhes vagyok. – mosolygott rám félszegen.

- Én is. Ma még nem sikerült semmi táplálót magamhoz venni. – panaszoltam.

- Akkor gyere… - húzott az asztalhoz – Együnk.

Már nagyon éhes voltam, így nekem teljesen mindegy lett volna, hogy mit rak elém, én azt is megeszem. Az utolsó falatoknál pillantottam rá, s vettem észre, hogy a széken hátradőlve egy elégedett mosollyal néz engem.

- Mi a baj? Leettem magam? Mit nézel? – álltam meg a mozdulat közben.

- Nincs semmi. – mosolygott lágyan – Jó nézni, ahogy eszel. Nem mindig adatik ez meg nekem, így most kiélvezem ennek minden pillanatát.

Az utolsó falatokat is magamba tömtem, majd ittam rá egy kis vizet. Most nagyon jól éreztem magam, végre nem voltam éhes. Hátradőltem én is a széken, s a tekintetemet az övébe fúrtam. Egy laza mozdulattal kioldottam a köntösöm övét, majd a székemet hátratolva megpróbáltam minél csábítóbban felállni. Éhes szemekkel követte minden mozdulatomat egészen addig, míg mellé nem értem.

- Egész este itt akarsz ülni az asztal mellett? – néztem rá kihívóan, majd nagyon lassan a háló felé lépkedtem. Tudtam, hogy nem kell rá sokat várnom. Két kar, még az ajtó elérése előtt álölelt.

- Megvagy. – mormolta a fülembe.

- Akkor most te vagy a vadász? – kacérkodtam vele, majd megfordultam az ölelésében.

- Imádlak levadászni… - vigyorgott ám, majd az ajkaimra tapadt…