Száguldó örvény

Kedves Olvasóim!

A következő futamig sajnos jó párat kell ismét aludni, de talán a teszt képei és eredményei, majd valamelyest kárpótol minket a hiány miatt. reméljük, hogy Seb és Abbey nagyon ügyes lesz.
Mindenkinek nagyon jó pihenést kívánok a hosszú hétvégéhez... s köszönöm szépen a 170.000 látogatót.

14. rész

A szállodához érve gyorsan mindenki lepakolt, és ki-ki ment a saját dolgára. Éppen a technikai kütyüket szedtem elő, amikor halkan kopogtak az ajtómon. Kissé meglepődtem, hiszen nem emlékeztem volna rá, hogy bármit is elfelejtettem volna, így odamentem kinyitni. A szöszi állt velem szemben, legszebb nézését véve elő.

- Mit szeretnél? – kérdeztem csábosan.

- Azt hiszem, valami gubanc van a szobámmal. – vigyorodott el – És azt mondták nekem a recepción, hogy nálad fogok lakni ezen a héten.

- Nálam? – lepődtem meg, de a mosolyomat alig bírtam leküzdeni – Mit tudsz felajánlani nekem azért, mert befogadlak? – incselkedtem vele az ajtóban.

- Lesz egy csodálatos heted velem. – mosolygott szerényen.

- Csodálatos? – lepődtem meg.

- Igen… - simította meg az állam vonalát – azzá szeretném neked tenni.

- Ez esetben befogadlak. De vigyázz Bajnok, mert szavadon foglak. – fenyegettem meg, majd az ajtót szélesre tártam előtte…

***

Hétfőn még pakolásztunk, én ügyeket intéztem, míg Ő Heikkivel edzett a számunkra fenntartott konditeremben. A nap nagyon gyorsan elment, és belőlem sok energiát kivett a repülés is.

Kedden reggel azonban nagyon nyűgösen ébredtem. Amikor a tudatomig eljutott a reggel kifejezés, azonnal a takarót a fejemre húztam. Mellettem azonnal mocorgás támadt.

- Mi a baj? – szólalt meg halk hangon, és próbálta a takarót lefejteni rólam.

- Tüntetek a reggel ellen. – morogtam.

- Azzal, hogy elbújsz? – hallani lehetett a hangján, hogy nagyon jól szórakozik.

- Igen! – vágtam rá – Ha én nem látom, hogy reggel van, ő sem lát engem.

- De, így én, sem látlak! – kérte ki magának nevetve.

- Idejöhetsz mellém, van még hely a takaró alatt. – emeltem fel, hogy be tudjon bújni Ő is.

- Most együtt tüntetünk? – szólalt meg szorosan mellém bújva.

- Igen… - fordultam azonnal felé, s Ő a karjaiba zárt.

- Nekem van egy sokkal jobb ötletem… - búgta a fülembe, majd egy hirtelen mozdulattal fölém kerekedett.

- Vigyázz! Bejön a reggel! – szólaltam meg, mire Ő csak nevetett.

- Nem fogom engedni, hogy betörjön, rendben? – nem láttam az arcát a takaró alatt, de éreztem a forró leheletét, a bőrömön.

Az egyik kezével támaszkodott mellettem, míg a másik az arcom vonalát simogatta gyengéden. Egy óvatos puszit éreztem meg az arcomon, majd áttért az orromra, a szemeim következtek, a homlokom. Őrületes volt. Éreztem, ahogy mind a ketten szaporábban vesszük a levegőt.

A kezével végigsimított a nyakam vonalán, majd az egyik mellemen állt meg, és gyengéden masszírozni kezdte. A számat szorosan összezártam, hogy ne ziháljak hangosan. A szájával a nyakamat kényeztette, mialatt a keze továbbvándorolt a testemen. Egy pillanat műve volt az egész, máris a bugyimba nyúlt bele, és az ujja azonnal belém csusszant. Eddig bírtam… felsikítottam a gyönyörtől…

***

Csütörtökig az idő szélsebesen repült el. Kicsit sajnáltam, hogy véget ért a pihenés, és ismét munka van, bármennyire is imádom azt, amit csinálok. Seb már előbb lement, és azt mondta megvár a hallban. Bármennyire is győzködtem, hogy találok fuvart magamnak erről hallani sem akart.

A hátizsákjába gondosan behajtogattam a csapatruházatot, meg rövidnadrágot neki, hiszen tudtam, hogy ma nagyon meleg lesz. Az előírás azonban minden Forma 1-ben dolgozó számára egyértelmű: nem lehet csapatszerelésben közlekedni a pályán kívül.

Én is az egyik táskámba dobáltam egy-két holmit, majd elindultam lefelé. Christiannal abban maradtunk, hogy a testőrök, akik ezen a versenyen a rendelkezésünkre állnak megpróbálnak minél jobban beleolvadni a környezetbe, és nem lesznek feltűnőek. Nem kell a szenzáció a csapat körül…

A liftből kilépve a szemeimmel a német pilótát kerestem, s egy kicsit meg is döbbentem. Ott ültek együtt: Alonso, Hamilton, Kovalainen, és Seb. A szemeim hatalmasra kerekedtek, és meg is torpantam. Mindegyik úgy ült ott, mintha az esti mozira készülne, nem egy versenyhétvégére. Hamilton annyira laza volt, hogy napszemüvegben ült ott lábát az asztalon nyugtatta. Alonso meg szerintem érdeklődés hiányában szunyókált…

Seb és az edzője láthatóan azért jól szórakoztak, és közben bekapcsolódott Kovalainen is a barátnőjével. Cat azok közé a pilótabarátnők csoportját erősíti, akik nekem nagyon szimpatikusak. Nem bírom az olyan nőket, akik a pasijaik hátán akarnak felkapaszkodni.

Seb az órájára nézett, majd a lift felé fordította tekintetét, ahol még mindig álltam. Azonnal felpattant, és Heikkivel együtt a csomagjaikat szedték össze. Alonso meg szerintem felriadt erre, és majdnem leesett a székről. A többiek próbálták nem látványosan kiröhögni…

A többiek is magukhoz vették a csomagokat, és elindultunk a hátsó bejárathoz, ahol a páncélozott kocsik voltak a sofőrökkel, és a testőrökkel. A kocsi inkább egy kisbuszra emlékeztetett, hiszen nyolcan fértünk el benne. A két testőr ült előre, Britta és Heikki leghátra, mi, Sebbel középen foglaltunk helyet. Az ablakok sötétítettetek voltak, és golyóállók. 40 percig tart az út, a szállótól a pályára.

Véleményem szerint ezekkel a kocsikkal még feltűnőbbek voltunk, mintha egy utcai járgánnyal haladtunk volna végig. De mindent a biztonság érdekében…

Az úton nem szólalt meg egyikőnk sem, de azért észrevettem, hogy a szöszi mennyire dögösen néz ki a kockás ingjében. Szorosan ültünk egymás mellett, és a keze a combomon nyugodott, mialatt az ablakon tekingetett kifelé. A táj gyönyörű volt, mégis… belegondolni sem szabadott abba, hogy mi folyhat itt…