67. rész

Az időmérőn Sebi a harmadik helyet szerezte meg, amitől egy kicsit elszontyolodott. Mindenki próbálta vigasztalni őt, hogy Malajziában is így kezdődtek a dolgok… Na, itt egy picikével már a kedve is kezdett megjönni… A holnapi napra tökéletes időt jósoltak… szóval nem lesz eső… akkor csak a jó rajtba lehet bízni, és persze Sebiben…
Minden olyan tökéletes volt. Sebi a második helyen volt, és kezdett Webberre felzárkózni. Marknak szemmel láthatóan problémái voltak. A két pilóta között nem volt sorrend, így a Bajnokom bátran támadhatta nem okozott ez ennél a csapatnál problémákat.
Már egészen közel volt a csapattársához. Talán már a következő egyenesben meg is fogja próbálni. Mindenki lélegzetvisszafojtva ült a boxban… És akkor… Alig hittem el, amit láttam. Még levegőt is el felejtettem venni… Mark egyszerűen kilökte Sebit… Azt hittem ez valami rossz álom, mert akkor nagyon gyorsan fel akarok ébredni… De nem volt az… csak a keserű valóság.
Láttam rajta, ahogy kiszállt a kocsiból majd szétfeszítette az ideg. Mutogatott és kiabált… teljesen elborult az agya… amit megértek. Én is fel lennék háborodva, ha a csapattársam kilökne. Tommi egy pillanat alatt eltűnt mellőlem, biztos Sebi elé megy, és megpróbálja egy kicsit megnyugtatni. Én még mindig a monitor előtt álltam, és a folyamatosan visszajátszott ütközést néztem. Nem akartam elhinni, hogy ez történt… pedig minden annyira jól alakult.

A sajtó megrohamozta szegénykémet, én addig megpróbáltam távol maradni. Természetesen a telefonom egyfolytában csörgött… hívott az egész Vettel család, és a párom után érdeklődtek. Ők sem értettek semmi, de megnyugtattak, nézték a rögtönzött sajtótájékoztatót, és Sebi nem tűnt idegbetegnek, úgyhogy nyugodtan megkereshetem…
Így elindultam megkeresni őt. A Motorhome belsejében már lehetett hallani, hogy valaki ordibál. Közelebb menve ismertem fel párom hangját. Vacilláltam, hogy bemenjek-e vagy sem, nem akartam vele összeveszni, de magára hagyni sem, így maradt a bemenni…
Ahogy beléptem mind Tommi, mind Sebi tekintete rám szegeződött.
- Sziasztok! Zavarok? – félve tettem fel ezt a kérdést, mert nagyon úgy nézett ki, hogy valamit megzavartam.
- Liz… azt hiszem most jobb lenne, ha kimennél… - szólt nekem kedvesen Tommi.
- Már miért menne ki???? Joga van neki is itt lenni… Hiszen még Christian jobb keze… - minden szavából csöpögött a gúny.- Most már megmondhatod a főnöködnek, hogy megnyugodhat, egyben marad a Home… Na fussál… szaladj… De tedd azt is hozzá, hogy Mark pofijáért nem vállalok felelősséget…- csak álltam ott, mint egy kőszobor… mint akit leforráztak.
- De én…
- MÉG MINDIG ITT VAGY???? – ordított.
- Seb ne beszélj így Lizzel… nem érdemli meg ezt a hangnemet. – próbálta Tommi nyugtatni.
- ÉN PEDIG NEM ÉRDEMELTEM MEG, HOGY MARK KILÖKJÖN…
- Arra nem gondolsz, hogy bántod most Lizt? – Tommi próbálkozott, de sikertelenül.
- ENGEM IS BÁNTOTTAK ILYEN AZ ÉLET… - fordult hirtelen felém – ÉS MOST TŰNJ INNEN… TAKARODJ A FORMA 1-BŐL, ÉS AZ ÉLETEMBŐL IS…
- Ezt szeretnéd? – kérdeztem tőle, miközben a könnyeimet nyeltem.
- IGEN…
Azonnal az ajtókilincsért nyúltam és a következő pillanatban már szaladtam végig a folyosón. Sokan próbáltak megszólítani, de nem figyeltem senkire sem. Csak futottam ki a pakoló felé. Próbáltam egy taxit fogni, de nagyon nehezen sikerült. A szállodába érve azonnal, a szobánkba mentem, és nekiálltam összeszedni a cuccomat, és minél előbb eltűnni innen. Eltűnni a Forma 1-ből… és az életéből…
A könnyeim már régen utat törtek maguknak, és könyörtelenül folytak égig az arcomon. Az sem érdekelt, hogy az emberek megnéznek. Próbáltam a könnyeimen keresztül megnézni a táblát de nem ment. Majd odaléptem a pulthoz és vettem egy jegyet az első járatra. A kapun való belépés előtt még egyszer hátranéztem, mintha a szívem mélyén abban bíznék, hogy itt van, és azt mondja, hogy ne menjek sehová… szeret, és amiket mondott nem is gondolta komolyan. De nem így lett… nem volt mögöttem senki… utolsóként szálltam fel a járatra… el akarom hagyni Törökországot…el akarom felejteni a Forma 1-et… és az emlékeim közöl ki akarok törölni egy nevet… Sebastian Vettelét…


Vége az első évadnak...