Hinni az életben

2. rész

Az állásinterjú után felpörögtek körülöttem az események. Steve egyik nap beállított hozzám, hogy van egy napom összepakolni a holmijaimat, mert el kell költöznöm Baarba a főnököm lakhelyére. Sőt, egy utcába fogunk lakni, hogy mindig, amikor szüksége lesz rám, könnyebben el tudjon érni. Sok mindenem nem volt, mit össze kellett pakolnom a szerény kis ruhatáramat tekintve.
Másnap két bőrönddel hagytam el előző lakhelyemet, hogy életemben először valami bizonytalanba kezdjek. Igazából valahol nagyon mélyen már furdalt a kíváncsiság, hogy ki is lehet ez a férfi, s hogy én ismerhetem-e őt. Rájöttem később arra, hogy az a sok szép nő az interjún biztos miatta volt ott. Miatta csípték úgy ki magukat. Sajnáltam kicsit őket, hogy nekik ez most nem sikerült, de majd talán máskor.
Zürichből az egész út alig volt fél óra. Egy takaros kis kétszintes ház előtt parkolt le Steve az autóval.
- Megérkeztünk. Ez lesz a sárga épület, a másodikon van a lakás. Na gyere, mert még ma el kell mennünk a villába is. – szállt ki az autóból, komótosan indultam meg utána.
Villába? A főnököm egy villába lakik? Mondjuk nem is nagyon tudom mit hihettem, mert végülis ismert emberről van szó. Csak hát azért mégis… Felérve a kétszobás lakásba teljesen elámultam. Nagyon szép, rendezett, tiszta. A szoba falai az egyik napsárga, a másik lila volt. Mind a kettő élénk színek, és mindez nagyon jót tett a szürke lelkemnek is. A konyha és az étkező aprócska, de nekem pont megfelelt. Nagyon ízlésesen be volt az egész bútorozva. Hozzáérni sem mertem nagyon semmihez, az egész olyan volt számomra, mint egy álom. Ha azonban mégis csak egy álom, akkor jelenleg úgy érzem, hogy nem akarok felébredni.
- Tetszik a lakás? – fürkészte az arcomat.
- Nagyon. – jelent meg végre egy őszinte mosoly az arcomon. Nem is tudom mikor mosolyodtam így el… ha valaha ez eddig megtörtént egyáltalán.
- Kimi ennek nagyon fog örülni.
- Kimi? – kérdeztem vissza.
- Kimi Raikkonen a főnököd. Neki kell vezetned a háztartását. Tudod Elina, elég sokat utazik, mondjuk manapság már nem annyit, mint két-három évvel ezelőtt, de eleget ahhoz, hogy ezekben a dolgokban segítségre szoruljon. – magyarázta nekem. Most már nagyon érdekelt, hogy ki ez az ember, aki ennyire kedves hozzám…

A szemeim kikerekedtek, a számat pedig be kellett csuknom, amikor megláttam a villát. Igaza volt Stevenek, amikor nem a ház jelzőt használta erre az épületegyüttesre. Ahol én eddig laktam inkább vityillók voltak ehhez képest. Kiszálltunk az autóból, én még azt is jól megnéztem, hogy hová lépek. Vigyázni akartam mindenre, hisz ahogy körbepillantottam, mindenről csak úgy áradt a luxus és az elegancia. Soha nem keresek majd annyit, hogy nekem ilyesmire fussa majd. Mondjuk nem is vágyom az egzisztencia ezen fokára. Minden bizonnyal rengeteg munkájába került Mr. Raikkonennek, hogy idáig eljutott. Ilyen dolgok, nem adnak csak úgy, mindez kemény munkával térül csak meg.
Úgy éreztem, hogy én ebbe az egész környezetben csak kakukktojás vagyok. Tiszta vagyok és ápolt, de a ruháim azok egyáltalán nem tükrözik a mai kor divatját. Az előző lakásomban még televízió sem volt. Vannak dolgok, amiket sajnos nem mindig engedhetek meg magamnak.
Ha azt mondtam, hogy odakinn nem jutottam szóhoz, akkor odabenn, még levegőt is elfelejtettem venni. Csillogás és luxus. Ez a két szó igazán jól tükrözi az elém terülő látványt. Itt kell dolgoznom? Hozzá sem merek érni semmihez sem… nem hogy itt takarítani? Steve nagy lelkesen kezdett nekem magyarázni, s megindult befelé.
- Ez a helység minden háznak a szíve és a lelke… a konyha. Ez lesz az a hely, ami eddig kihasználatlan volt ebben a házban, s szeretnénk, ha ez mostantól nem így lenne Elina. Kiminek nincs olyan szigorú étrendje, mint pár éve, de azért figyelni kell, nem ehet meg mindet. Remélem érted, hogy mit akarok mondani… - nézett rám.
- Igen… azt hiszem igen… - válaszoltam halkan.
- Azt hiszem jól ki fogunk jönni Elina, s hidd el Kimi sem olyan, mint amilyennek lefestik az újságok. – mosolygott rám.
- Én… nekem fogalmam sincs… én nem tudom ki Ő… - dadogtam.
- Hogy nem tudod kicsoda Kimi Raikkonen? – nyíltak tágra a pupillái. – Akkor a bemutatkozást meghagyom neki. Megmutatnám akkor most a házat neked, és elmagyarázom, hogy tudsz bejutni. Később érkezik Mark, és akkor meg tudjátok beszélni Kimi étkezési szokásait is. Gyere, még sok mindent kell látnod…