Száguldó örvény

Kedves Olvasóim!

Ne haragudjatok, hogy csak most tudtam hozni a részt. Hatalmas gratuláció Sebnek a fantasztikus versenyzésért, és természetesen Kiminek is a második helyért.

Köszönöm mindenkinek a kommenteket, és Hel hidd el vannak olyan részek, amikkel én is küszködök. De köszönöm szépen a dicsérő szavakat.

13. rész

Hétfőn reggel nyolckor már a gépen szálltunk fel, amely Bahreinbe megy. Az egész csapat együtt ment a biztonságunk érdekében. Én elég nyúzott voltam, hiszen nem aludtam az éjszaka. A tegnapi verseny annyira katasztrófa mégsem lett, mint az sokan a rajtnál gondolták. 14. helyről behozta a kocsit a sok pontot érő 5. helyezésre.

Egész éjjel a futammal kapcsolatos sajtójelentéseket gépeltem, és a következővel kapcsolatos teendőket láttam el, írtam össze. Sokszor néztem rá a hálóba, de édesen aludt a párnámat ölelve. Vigyáztam az álmára…

A gépen ülve, azonban Webber pofáját be tudtam volna verni az önelégült mosolya miatt. Ciaron is úgy ült mellette, mintha ő lenne itt a csapatvezető minimum. Úgy dirigált a fiúknak a bepakoláskor, mintha most csinálnák először. Ha Stu vállát nem fogom meg… jobb nem is belegondolni, hogy mi lett volna akkor.

Christian eldöntötte, hogy a gépen mindent el fog mondani a vezetőségnek. Ki kivel fog jönni-menni, egész hétvégén. A pilóták még plusz testőröket is kapnak, a csapat összes tagja pedig páncélozott kocsikat, buszokat. Ez az egész nagyon hátborzongatóan hangzott, de mindent meg kell tenni a biztonságuk érdekében.

- Szóval… - kezdte a csapatvezető, amikor mindenki odaült a vezetőségből. A főmérnök, Adrian, a versenymérnökök, a két pilóta, a sajtós lányok, én, a kiszolgáló személyzet vezetője és természetesen a csapatvezető – Gondolom, mind tudjátok miért kell együtt mennünk Bahreinbe. A fejesek azt mondják, hogy nincs baj, és ehhez szeretném, hogy mindenki tartsa magát a hétvége folyamán. – néz jelentőségteljesen rám, és bólintok, hogy így lesz.

- Meg kellene beszélni azt is – vette át a szót Adrian – hogy ki-kivel fog a pályára menni s érkezni vissza a hotelba. Ez nagyon fontos, mert így legalább ellenőrizhetőek vagyunk.

- Fiúk – néz Christian Sebre és Markra – ti mind a ketten kaptok testőröket, és páncélozott autót. A két edző meg egész hétvégén úgyis veletek van. A sajtós lányok meg úgy gondolom, hogy mehetnének egy kocsival…

- Te öt lányt egy kocsival akarsz kocsikáztatni Bahrein-en keresztül? – néz nagy szemekkel Guil – Akár ráírhatnánk a kocsira, hogy könnyű célpontok! – csattant fel.

- Ugyan Schwarzot még a golyó is elkerüli. – vetette oda gúnyosan Ciaron. Seb kezét azonnal megfogtam az asztal alatt, mert szerintem behúzott volna a versenymérnöknek.

- Igazad van Ciaron, de hála égnek téged pont eltalálna. – vettem vissza – Reméljük a homlokod közepét. Ja, bocs, nincs olyan szerencsénk! – csattantam fel.

- Kaktusz baszott meg az éjszaka Schwarz? – ordította el magát.

- Még szerencse, hogy az, legalább ő hűséges, és nem kapok el semmilyen nemi betegséget tőle, mint te a kis kurváidtól! Erre a hétvégére is intézzek egyet???? – ordítottam vissza, és már Seb fogott vissza, mert mind a ketten farkasszemet néztünk az asztal fölött.

- ELÉG LEGYEN! – kelt fel Christian is a székből – Itt acsarkodtok, mint valami ovisok, miközben az életünk a tét! Üljetek vissza! – méltóságteljesen foglaltam helyet, s ahogy Sebre néztem, Ő még mindig Ciaron bámulta dühtől izzott szemekkel. Guil meg majdnem megfulladt, úgy röhögött a papírjai mögé bújva.

- Még nincs vége… - szól oda „kedvenc versenymérnököm”.

- Ohhh… - legyintettem – persze, hogy nincs, mert te nem tudsz veszíteni. – vigyorogtam rá önelégülten, miközben neki vörösödött a feje.

- Szóval… - kezdte újra Adrian – ott tartottunk, hogyan legyenek a beosztások. Egyetértek abban, hogy az öt lányt nem kellene együtt engedni. Mark, Sebastian hozzátok is befér egy-egy. Carla befér hozzánk, Guillel is mehet egy, mondjuk Britany. Akkor Ada, már csak te maradtál. – nézegette a lapjait.

- Ciaronnal nem megyek, felejtsd el. – vetettem oda a főtervezőnek.

- Mindjárt gondoltam… - húzta el a száját.

- Az első kanyarnál kidobnálak a tüntetők közé. – vigyorgott rám.

- ELÉG! – csapott az asztalra mellettem a szöszke.

- Egyetértek Sebbel, jobb lesz, ha befejezitek ezt! – próbálta meg Christian kezelni a helyzetet.

- Ada majd jön velem, és kész! – csattant a szöszi hangja – Nem kell a feszültségkeltés, van belőle épp elég.

- Meg a frusztrált pilótákból is… - vigyorodott el Webber. Már ekkor tudtam, hogy ezt meg fogom bosszulni valami jó ki programmal a tüntetőkkel. Már ettől egy gonosz mosolyra húzódott a szám, s ezt az ausztrál is észrevette. Egy pillanatra elfehéredett, de azonnal rendezte a vonásait.

Sebnek is megszorítottam a kezét, s Ő azonnal rám nézett. Szerintem észrevette az elégedett és gonosz mosolyomat, majd Ő is elvigyorodott. Tudta, ha akarom nagyon meg tudom szívatni Webbert. És meg is fogom.

- Igazad van Mark! – kezdtem mézesmázos hangon, amin még Ciaron is meglepődött – Akkor, mivel te nem vagy frusztrált át tudsz Sebastiantól venni egy-két interjút és szereplést is. Kell neki a feltöltődés. Azt hiszem, hogy ez igazi csapatszellemre utal. Igaz Christian? – néztem még mindig bájosan a csapatvezetőre.

- Ööö… igen, természetesen igazad van Ada. – értett velem egyet – Mark majd átvesz interjúkat Sebtől.

- De Christian… - szólt közbe az ausztrál.

- Elég! Így lesz, mert azt mondtam. Beszéljünk végre másról is…

A megbeszélés többi része különösebben nem érdekelt. A gúnyos mosolyomat azonban nem tudtam letörölni, s láttam Webber párszor kétségbeesetten néz versenymérnökére. A haragomtól még ő sem fogja tudni megvédeni. Már el is képzeltem, hogy milyen jó lesz egy kis meeting neki a tüntetőkkel. Valamelyik fára fel is lógathatnák… hmmm… vajon vannak fák Bahreinben?

***

Még mindig a repülőn ültünk, legnagyobb bánatomra, s a légi utaskísérőtől egy csésze teát kértem. Már majdnem visszatértem a többiekhez, amikor egy kéz megragad és visszahúz a függöny mögé. Azonnal megpördülök a tengelyem körül.

- Mit akarsz? – estem neki egyszerre.

- Mit? Azt, amit annak az óvodásnak adsz minden éjjel…

- Micsodát? – lepődök meg, és kis híján hangosan felröhögök - Álmodban! – vágtam vissza.

- Álmomban alattam nyögtél, és kértél, hogy…

- Ne! Inkább ne! – tettem fel a kezeim – Még a végén rémálmaim lesznek! – nevettem el magam.

- De most komolyan, mit eszel rajta? – nézett rám – Most maradt ki csak az óvodából! – csattant fel halkan.

- Látod Ciaron ez az, amit te és a drága kis pilótád nem ért meg. – adtam neki magyarázatot – Egyébként mond meg Marknak, hogy velem nem illik szórakozni, mert akkor nagyon megjárja. – fenyegettem meg az ujjammal – Nekem ne ugráljon ez itt nem a kenguruk földje…

- Mindenre van valami csípős válaszod igaz? – lépett közelebb.

- Jól gondolod mindenre! – vágtam egy elégedett vigyort – Álmodj szépeket… - súgtam a fülébe, majd otthagytam teljesen leforrázva.

Jó kedvel mentem vissza a helyemre a gép végébe a szöszihez. A széke hátra volt döntve, szemei lecsukva, zene szólt a fülébe, és be volt egy pléddel takarva. Egy pillanatra megtorpantam, s csak néztem Őt, majd egy mosollyal az arcomon azonnal helyet foglaltam mellette.

- Merre jártál? – fordult felém, s nyitotta ki résnyire a szemeit.

- Egy teáért voltam. – emeltem meg egy kicsit a bögrét.

- És mit akart Ciaron? – húzta össze a szemöldökét, s én egy picit meglepődtem, hogy észrevette.

- Csak próbál fogást találni rajtam, de közöltem vele, hogy én az ő helyében jobban figyelnék majd a pilótájára. – vigyorogtam rá, miközben a teámat az előttünk lévő asztalra tettem.

- Nem lennék az ellenséged. – jegyezte meg mosolyogva, majd betakart, és a takaró alatt megfogta a kezem.

- Ugye? – vigyorogtam rá – Ne is akarj az lenni… - néztem rá kihívóan.

- Én más akarok lenni az életedben. – vallotta be.

- Te már most más vagy… - nyugtattam meg azonnal, s egy széles mosoly volt erre a válasza, és egy röpke csók.