Lóerők szerelmesei

2. rész

A monitoron folyamatosan a hátamat mutogatták, már kezdett nagyon idegesíteni, de tudtam, hogy most nagyon sok embert bosszantok, s így marad az inkognitóm. A hajam kiegyenesítve volt, így a vállamig ért. A szemembe nem lógott, azt Mia nekem elintézte, ügyesen felcsatolta középen, hogy ne zavarjon majd a bukóban. Az arcomból sem láttak ezek miatt szinte semmit. Eric a csapatfőnök, sem szólt érte, hogy nem mutogatom magam, mint egy bazári majom, szerintem élvezte, hogy most a világbajnok csapatot, és minket mutogatnak sűrűn. Megkaptuk a sípszót, az első szabadedzéshez, így hátramentem készülődni. jót vigyorogtam azon, hogy még mindig nem mutatom meg magam. Tudtam, hogy bárki, bármikor tud rólam képet letölteni a netről, de így ebben a szerkóban, nincs rólam fenn. Maximum az, amit készítettek rólam a boxba jövet.
Az autóban ültem már, és Luke az egyik szerelőm csatolt éppen be. Szegény szerintem nagyobb zavarban volt, mint én. Hozzászoktam már az ilyesmihez, de nekik még ez újdonság volt.
- Luke, ez még nagyon laza. Így ki fogok esni az első kanyarban. – nevettem rajta, már harmadszor ugrottunk neki.
- Tudod, még sose csatoltam be nőt… nekem ez új. – dadogott.
- Nekem is új ez az egész, szóval ketten vagyunk. – mosolyogtam rá, már amennyire ezt a bukó engedte.
- Ez azért egy kicsit más. – nagyon zavarban volt.
- Nyugi, most szabad a tapi, szóval köss be, mert Eric már el se tudja képzelni, mit matatsz itt ennyit. – kacarásztam a zavarán, közben Tom letette elém a monitort, hogy követni tudjam az eseményeket, és akkor mutattak valakit.
- Luke, Ő ki? – böktem a szememmel a képernyőre. A srác is ránézett a monitorra, majd megkaptam a válaszomat.
- Ő kérlek, Sebastian Vettel a tavalyi világbajnok. Azt hittem azért legalább a pilótákat ismered. – nézett rám csodálkozva miután sikerült bekötnie.
- Bukókat ismerek. Ha rajta lett volna, akkor tudom, hogy ki, de így arcról nem ismerem. Egyedül Michael Schumachert ismerem meg arcról. No persze meg Alonsot, Webbert, és Buttont, gondolom sejted honnan. – vontam vállat, vagyis vontam volna, így éreztem, hogy jól kötött be.
- Michaelt mindenki ismeri. Ő egy legenda itt. – magyarázott nekem.
- Értem. Köszi Luke, a bekötést és a magyarázatot is. – néztem rá hálásan, ő azonban meglepő arcot vágott. – Baj van?
- Eddig ezt még nem köszönte meg senki.
- Akkor szokj, vagyis szokjatok hozzá. – vigyorogtam a bukó alatt, már amennyire összepréselt arccal mindezt véghez lehetett vinni.
A mérnökömmel úgy beszéltük meg, hogy várunk egy kicsit az elején nem engednek ki elsőként a pályára. Bírtam a szerelőimet, mert úgy álltak be a kocsi elejéhez, mintha bármelyik pillanatban ki akarnának engedni, így a kamerások hátrébb húzódtak. Én meg tüntetőleg a plexit lejjebb húztam, hogy még a szemeimet se lássák, de a monitort azért tudjam figyelni. Kezdtem ezt tényleg nagyon élvezni, de ahogy elnéztem a srácokat, ők is jókat vigyorogtak ezen. Igazából most gondoltam bele, hogy milyen jó játék is ez. Direkt húzni fogom az agyukat, legalább a második szabadedzés végéig. Nem írtak ki kötelező interjúra, így még ez is nekem dolgozik. Tudtam, hogy alig van rólam képük, és az se biztos, hogy jó minőségű, tekintve, hogy majdnem összepréseltek a fotósok.
Sokszor néztem önmagammal szemben az előttem lévő monitoron, és azt is láttam, hogy utánam a többiek is kíváncsian néznek, de nem érdekelt különösebben. Vettel azonban nagyon mutogatott az egyik kollégájának, miután rólam elvették a képet, s őt mutatták. Nem ült még autóba, s a bukó se volt rajta. Kíváncsian figyelte az előtte lévő monitort, mintha várna valamire. Egy ősz hajú férfinak magyarázott nagyon, ő meg kinevette. Látszott, hogy jót mulat a világbajnokon. A német azonban kitartóan szuggerálta továbbra is a monitort.
Borzasztóan izgultam, amikor megkaptam a jelet, hogy kigördülhetek. Az sem zavart, hogy totál leizzadtam a bukó és az overall alatt. Már mindenki volt kinn mért körön, csak az én nevem mellett nem állt idő, és kör sem. Simontól megkaptam rádión a jelet, és akkor valóban kiengedtek. A kezeim és a lábaim is remegtek. Most senki és semmi nem számított. Én voltam ott, az autó, és a pálya…

90 perc elteltével igazán elégedettnek mondhattam magam, hisz az előkelő ötödik időt szereztem meg. Én mégsem voltam az. Tudtam, hogy nem autóztam ki az autóból és magamból sem a maximumot, de jelenleg nem engedtek nekem többet. Csapattársam Petrov a második lett. Webber, Petrov, Alonso, Hamilton és Én az első öt sorrendje. Vettel a tizenhatodik lett, de Simon azt mondta, hogy ő már Silversonra készül a csapatával, így ez az idő nem mérvadó nála. Mondjuk láthatóan nem zavarta a dolog, mert egész edzés alatt az ősz úrral beszélgetett, akiről idő közben a fiúktól megtudtam, hogy Helmut Marko a csapata egyik fejese.
Ahogy kiszálltam a kocsiból egyből hátrafelé vettem az irányt. A tűzálló ruhám az overall alatt tiszta víz volt. Egyből lehúztam a cipzárt, hogy a testem egy kis levegőhöz jusson, de csak a bukó levétele után. Az edzés vége előtt szálltam ki a kocsiból, így észrevétlenül vissza tudtam osonni a Homeba, anélkül, hogy bárkinek feltűnést keltettem volna. Szerintem arra vártak, hogy kimegyek ünnepeltetni magam. Hát tévedtek! Az edzés utolsó tíz percét már a pihenőszobámban, túl a frissítő zuhanyon is, néztem végig.
Vettelt továbbra is sűrűn mutogatták, de úgy nézett ki ő sem tervezi azt, hogy a végére kimegy. Ő kitartóan mutatott a monitorra, az üres, pilóta nélküli boxomat követően. A bácsi meg igazán jókat mulatott mellette. Komolyan kezdtem azt hinni, hogy az öreg minden bizonnyal szívott valamit…
Gyors ebéd, és taktikai megbeszélés után a pihenőmbe mentem egy kicsit kikapcsolódni, amíg ezt megtehettem. Próbáltam mindent kizárni a fejemből, nem gondolni semmire. Arra eszméltem fel a merengésemből a kanapén fekve, hogy Mia lépett be a szobába.
- Mi a helyzet?- néztem rá közönyösen.
- Semmi extra. - próbált meg laza lenni.
- Mi történt? – ültem fel, s néztem rá gyanakodva.
- Hát… beszéltem a sajtósoddal.
- Kivel? – néztem rá kikerekedett szemekkel.
- Azzal az emberrel, aki a mostani futamon a sajtós dolgaidat intézi. – adta meg a magyarázatot.
- És mi van vele? – vettem fel újra a közönyös álarcomat.
- Azt mondta, hogy egyetlen egy televíziós társaság érdeklődött eddig utánad. – nézett rám egy picit félve.
- Csak egy? – kerekedtek ki a szemeim.
- Igen a német RTL. Senki más.
- Értem, velük beszélek, de mással nem. Ha egy spanyol tévé sem volt kíváncsi rám az első szabadedzés után, akkor a mai nap ne is legyenek. – dühödtem be. Nem tudtam megmondani miért, de fájt egy kicsit.
- Rendben van, továbbítani fogom a kérésedet. Azonban azt tudnod kell, hogy nem leszel egyedül az interjú alatt. – nézett rám picit rettegve.
- Miért ki lesz még ott? – kérdeztem rá gyanakodva.
- A két német világbajnok. Michael Schumacher és Sebastian Vettel…