Lóerők szerelmesei

4. rész

- Elnézést a késésért… Üdvözlöm a nézőket! – jelent meg a tavalyi világbajnok, nekem meg a szívem hatalmasat dobbant, de nem értettem az okát.
- Hello Sebastian! Pont a legjobbkor érkeztél! Carlaról, és az Ő fogadtatásáról beszéltünk. – zavartan nézegetett körbe, mert szerintem nem értette, hogy miért beszél Kai németül – Te hogy látod ezt a dolgot? Szerinted Alonsonak igaza van?
- Én úgy vélem, hogy nem szép dolog az, amit mostanában vele művelnek. Jött egy lány ide, és akkor mi van? Na, igen… őt kellene megkérdezni, hogy igazából mi is ezzel a problémája, mert nekem úgy tűnik, hogy csak kötözködik Carlaval. – nézett rám a kék szemeivel.
- Akkor te is azt mondod, hogy ugyanúgy van helyük itt a nőknek, mint Michael?
- Igen, ezzel teljesen egyetértek. Hogy jövök én ahhoz, hogy megkérdőjelezzem a Renault csapat munkáját? Semmi közöm ahhoz, amit tesznek, ők így látták jónak, de nekem ezzel a lépéssel semmi bajom nincsen.
- Carla, mit szólsz mindehhez? – néztek mind a hárman rám, Sebastiannak átható tekintete van, ezt az első pillanatban megállapítottam.
- Először is szeretném nekik megköszönni, hogy így látják, és így gondolják, s mindezt ki is merik mondani. – mosolyogtam mindkettőre, Seb rám vigyorgott. – Megtiszteltetés, egy ilyen társasággal együtt versenyezni…
- Akkor legyen is mára ez a végszó. Sok sikert kívánok mind hármatoknak holnapra, Carla neked külön nagy kalappal, hisz holnap lesz életed első időmérője. – elhúztam a számat, mire Sebastian még jobban vigyorgott. – Kinek mi a tippje? – fordult még felénk. – Seb?
- Na igen… most mondjam azt, hogy nem én nyerem meg? – mire mind hármunkból kitört a nevetés.
- Michael?
- Egyértelműen Sebastian. Idén szinte verhetetlen.
- Carla?
- Most ezek után, merjem azt mondani, hogy Sebastian nem veri el megint a mezőnyt? – mindenkiből kitört a nevetés.
- Akkor mindenkinek tudjuk a tippjét, és kíváncsi leszünk holnap ez miképp alakul. Addig is, viszlát! – köszönt el, s felénk fordult – Köszönöm mind hármatoknak a részvételt.
- Sajnálom Kai, hogy késtem. – nézett Sebastian szomorúan a riporterre.
- Ugyan, előfordul. – legyintett.
- Nem lehet könnyű egy világbajnok élete! – néztem rá mosolyogva, s sóhajtottam látványosan.
- Ha tudnád mennyire nem. – nézett rám kacéran.
- Akkor én mit mondjak? – mutatott magára Michael, belőlünk meg kitört a nevetés.
- Inkább meg se szólalj. – szúrtam közbe, Sebastian meg hangosan kacagott.
- Sebastian Vettel. – nyújtotta felém a kezét.
- Carla Ramos. – fogadtam el, ő azonban nem rázta meg, hanem megcsókolta azt. Eléggé zavarban voltam, de ő láthatóan élvezte.
- Ne hozz zavarba. – húztam el azonnal a kezemet.
- Nem volt szándékom. Miért, sikerült? – nézett rám kacéran.
Csak néztük egymást, Michael és Kai meg járatta közöttünk a tekintetét. Szóhoz se tudtak mellettünk jutni. Egyszer csak a hétszeres világbajnok megszólalt.
- Ha nincs más, akkor én most megyek. – nézett ránk, de mi továbbra is a másikat szuggeráltuk – Sziasztok!
- Szia! – hangzott egyszerre a válaszunk.
- Én is megyek Veled, mert Nico ígért nekem pár percet. – ment Michael után.
Ott maradtunk ketten, s engem kezdett feszélyezni a helyzet. Ő ott állt tőlem két lépésre, és folyamatosan engem nézett. Kicsit frusztrált a dolog.
- Honnan tudsz németül? – tért azonnal a lényegre, de továbbra sem vette le rólam a szemét.
- Anyukám német. Mit nézel?
- Téged.
- Ha nem mondod, el se hiszem. – húztam el a számat, mire ő csak vigyorgott.
- Mivel bújócskát játszottál egész nap, ezért most megnézlek. – adta meg az őszinte választ, és én eléggé meglepődtem.
- Nem vagyok bazári majom, hogy mutogassam magam! – morogtam.
- De a Formula 1-et nem is bújócskának hívják. – vágott vissza vigyorogva.
- Ehhez volt kedvem. – rántottam meg a vállam.
- Nekem meg ahhoz lenne kedvem, hogy együtt vacsorázzunk. – nézett mélyen a szemembe.
- És mit fog szólni ehhez a csapatod, hogy időmérő előtti este vacsorázgatsz egy másik csapat pilótájával? Mert rád nézve ez nem túl jó ötlet!
- És rád nézve? – vágott vissza.
- Az én hírnevemet Alonso már eléggé megtépázta… annak már mindegy. – sóhajtottam hatalmasat.
- Pont ezért fogunk együtt vacsorázni. – nézett az órájára – Hétre érted megyek, majd kopogok – nézett végig rajtam – azt nem mondom, hogy legyél csinos, mert már most is az vagy.
- De azt se tudod, hogy hol lakom! – lepődtem meg.
- Azzal te ne törődj. Hétkor megyek. – s azzal távozott. Na frankó, csináltam magamnak még egy programot mára…