Titkok erdeje

8. rész

A Heppenheim táblánál már úgy éreztem, hogy rosszul vagyok, s mikor egy nagyon szép családi ház előtt álltunk meg egyre idegesebb lettem. Remegő kezekkel szálltam ki az autóból. S mikor a pillantásom a bejárat felé esett, és ott megláttam barna hajú nőt nagyon morcos tekintettel, már nem is tűnt annyira jó ötletnek, hogy mi idejöttünk. Nem tudtam meddig leszek képes elviselni azt, ha Bennel taszítóan viselkedik.
Sebastian, mint aki ezeket észre sem vette, pakolt ki a csomagtartóból, majd szedte ki Bent a gyerekülésből, s adta át nekem. Mindezekre elég nyűgösen viselkedett, de Seb odajött hozzánk és adott egy puszit az arcára, mire Ben rá vigyorgott, s lehúzta a sapkát Sebastian fejéről.
- Látom, tetszik a sapim. – vigyorgott – Majd neked egy szerzünk egyet a méretedbe, jó? – cirógatta meg az arcát.
- Óóóóó… - válaszolt hangosan.
- Akkor ezt meg is beszéltük. – mosolygott rá – Gyere, várnak már minket. – fordult felém, s a fejével intett az ajtó felé, ajtó még mindig ott állt a barna hajú nő. – Nyugi, nem lesz semmi baj. – suttogta a fülembe, ahogy elindultunk a bejárat felé.
- Jó napot kívánok! A nevem Lilien Mältzer, és ő a kisfiam Benjamin. – mutatkoztam be illedelmesen, ahogy az ajtó elé értünk.
- Tudom, hogy kik vagytok. – vetette oda flegmán.
- Anya!!! – szólalt meg mellettem Seb.
- Sebastian, Norbert! Hozzátok be a csomagokat! Te meg gyere be azzal a gyerekkel, ne ácsorogj itt! – osztott ki mindenkit.
Azonnal mindenki úgy cselekedett, ahogy a ház Úrnője parancsolta. Előre ment mutatni az utat, de az ajtóban megálltam, s le akartam venni a cipőmet, mire megszólalt.
- Mit egyensúlyozol azzal a gyerekkel ott! Le akarod ejteni? – nézett rám mogorván – Inkább ülj le, úgyis beszédem van veled! – nézett rám megsemmisítő pillantással.
Ben ezt egyáltalán nem akarta tolerálni, és nyöszögni kezdett a karomban. Seb, mint egy tornádó robogott le a lépcsőn, s azonnal odajött, ahogy meglátta, hogy Bennek nem tetszik valami.
- Felvittem a cuccaitokat. Gyere, megmutatom a szobádat. – vette át azonnal Bent.
- Ez a nő nem megy sehova!!! – csattant Sebastian anyukájának a hangja. – Beszédem van vele!!!
- Egy: van rendes, becsületes nevem Lilien, vagy Lili, ahogy tetszik Önnek! Kettő: most megyek és lefektetem a gyermekemet, mert nagyon fáradt! – szóltam vissza, mert már nem bírtam elviselni a beszédét.
Egyáltalán nem akartam tudást sem venni, róla, mert nagyon megsértett. Tekintve azonban, hogy ez az ő háza nem tudtam elvonatkoztatni a dologtól. Felvittük Bent, átöltöztettem, és lefektettük. Seb hatalmas szemekkel nézte Őt, ahogy kisszemhéjai elnehezülnek és átlép Álomföldjére. A babafigyelőt mellé tettem, a párjával kezemben meg elindultam Seb után ki a szobából. A lépcső előtt azonban megállított.
- Ne haragudj, Anyukám viselkedése miatt. Nehezen hiszi el a történteket. – suttogta.
- Azt észrevettem. – húztam el a számat. – De majd csak megváltozik, ugye? Legalább Bennel. Engem nem érdekel, ha semmibe vesz, de a Fiúnkat ne… - suttogtam vissza szomorúan, neki azonban felcsillantak a szemei. – Mi az?
- Most mondtad először, hogy a Fiúnk. – lágyult el a hangja.
- Szokj hozzá… Apuci… - mosolyogtam rá, ő pedig gondolkodás nélkül megölelt.
- Induljunk… már úgyis várnak minket. – távolodott el tőlem. – De ne aggódj, melletted leszek. – szorította meg a kezem, s elindultunk a nappali irányába. A szülei ott ültek a kanapén, s Norbert, ahogy beléptünk felállt, és ránk mosolygott.
- Elaludt? – kérdezte kedvesen.
- Igen, nagyon hamar. – mosolyogtam vissza. Örültem neki, hogy legalább Ő elfogadott minket.
- Na jó, akkor beszéljünk komolyan. – szólalt meg Seb anyukája a kanapén. – Üljetek már le, nem vagytok fogadóbizottság! – vágta oda. – Szóval Miss Mältzer…
- Kérem, csak Lili…
- Jó… Lili… térjünk a lényegre! Mennyit akarsz, hogy eltűnjetek a Fiam életéből? – nézett rám komolyan. Szóhoz sem tudtam jutni annyira megdöbbentem.
- ANYA!!! – szólalt meg mellettem Seb. – Hogy mondhatsz ilyet??? Hisz te is tudod, hogy titkolta előlem! Nem akarta elmondani! Most kaptam meg őket…
- Heikke! – csattant Norbert hangja mellettem – Fejezd ezt most azonnal be! Nem kell itt megjátszanod a Házisárkányt! Így is eléggé meg van szeppenve ez a kislány, miért hozod ilyen megalázó helyzetbe???
- Az Ő válaszát akarom, nem a tiéteket! Én átlátok rajta, de úgy látom titeket meg tudott vezetni! Tudni akarom, hogy mennyit akarsz!!! – nézett rám megsemmisítően.
- Nekem nem kell, se a Maga, se a Fia pénze Asszonyom!! A feltételezés is sértő, hogy azt hiszi, azért szültem meg a Fiamat, hogy megfogjam ezzel Sebastiant! Nem gondolja, hogy akkor előbb jelentkeztem volna??? Nem akkor, amikor Benjamin 11 hónapos??? – éreztem, hogy a sírás fojtogat, de el akartam mondani, ami a szívemet nyomja – Volt egy kósza éjszakák, igen nem tagadom. De megbeszéltük, hogy ez hiba volt. Neki kapcsolta volt, és én ebbe nem akartam belerondítani…
- Mégis lefeküdtél Vele! Te hálóztad be!!! – háborodott fel.
- Nem! Ez nem igaz Anya! – szólalt meg Seb is – Megtörtént! Én is ugyanolyan hibás vagyok, mint Lili… elgyengültem. Annyira magányosak voltunk, és olyan gyönyörű volt azon az éjszakán… - nézett rám a kék szemeivel, és én úgy éreztem, hogy mindjárt elsírom magam.
- Miért most nem az? – kérdezte meg nyersen.
- Nem erről van szó, kiforgatod a szavainkat Anya! Mindenbe a rosszat látod. Én megértem, hogy meg akarsz védeni engem, de fogadd el, hogy megtörtént, és megszületett Ben. Tudom, hogy megnézted magadnak, és tisztában vagy te is vele, hogy mennyire hasonlít rám! – próbálta győzködni az Édesanyját.
- Miért döntöttél mégis úgy, hogy elmondod? – fordult hozzám.
- Másfél héttel ezelőtt Adrian Newey keresett meg telefonon. Azt mondta, hogy segítsek neki az autóban, mert nem találja a hibát. Annak idején még mellette dolgoztam, és reménykedett benne, hogy megtaláljuk ketten. Aztán betoppant Christian Horner, és így kezdődött az egész… majd megérkezett Sebastian. Mivel Ben velem volt, és látta, így már nem volt értelme, hogy tovább titkolózzak. Sajnálom, ha mindezzel belerondítottam a családi nyugalmukba, higgye el nem ez volt a célom. Higgye el… nagyon sajnálom… - suttogtam a végét.
- Heikke vagyok - lépett elém, s nyújtotta a kezét, amit azonnal elfogadtam – de ne várd el, hogy kedvelni foglak csak azért, mert nagymama lettem…