Titkok erdeje

13. rész

Péntek, és a szombat csak úgy elsuhant mellettünk. Sebastian kedden tervezte, hogy a gyárba megy, hogy a szimulátorba tudjon gyakorolni, hisz egy hét múlva Spaban futam. Furdalta is a lelkiismeret rendesen, hogy akkor van Bennek is szülinapja, amikor verseny van, de megnyugtattam, hogy bepótoljuk. Kimivel kiegészülve összeszerelték a baba-bútorokat, s minden lassacskán a helyére került. Kezdett a lelkem is egy kicsit megnyugodni… Kisfiúnkon is úgy vettem észre nagyon örül annak, hogy sokat lehet együtt Apukájával. Olyan kérlelően tud nézni rá, hogy Sebastian nem képes neki ellenállni.
Szombat délután Kimiék átjöttek, s úgy döntöttünk, hogy csapunk egy közös grillezést az udvaron. Julie nagy szemekkel nézte Bent, ahogy odahordta a kiscsaj elé az összes játékát. Legjobban a gurulós autója tetszett neki, amely hangot is adott ki. Nem hiába egy világbajnok csemete ő is…
Ginával a konyhában készülődtünk elő, míg a fiúk kinn felállították a grillt, és a hozzá tartozó kellékeket. Alkalmat adott nekünk ez arra is, hogy jobban megismerjük egymást. Így tudtam meg, hogy Gina gyermekorvos…
- Komolyan? – csodálkoztam – De jó! – lelkendeztem - Úgy sem ismerek itt senkit… és ha esetleg Bennel valami baj lenne, akkor tudom, hogy kitől kell tanácsot kérnem… - néztem rá pironkodva.
- Hékás! Nem kell itt pirulni, Seb már kikönyörögte, hogy legyek Ben orvosa, úgyhogy erről már lemaradtál! – nevetett ki.
- Köszönjük szépen! – pirultam tovább.
- Nem kell semmit megköszönni, hisz szomszédok vagyunk természetes, hogy segítek! – nézett rám mosolyogva – És abban is segítünk Kimivel, ha vigyázni kell majd Benre…mert mondjuk nem értek rá… közös programotok miatt… - kajánkodott velem.
- Ja… - esett le, hogy mire is gondolhat – mi Sebbel nem… mi nem vagyunk együtt… - magyarázkodtam dadogva.
- Oh, persze… ne akard nekem azt mondani, hogy nincs semmi közöttetek. – csacsogott tovább nekem, én pedig egyre jobban zavarba jöttem.
- Gina! Tényleg nincs semmi közöttünk. – magyarázkodtam.
- Ja, és Ben csak úgy az égből pottyant! Azért ennyire ne nézzél ostobának… - vigyorgott rám töretlenül.
- Seb… ő… ő nem… ő nem is… - dadogtam, nem tudtam, hogy mennyit tud, s Sebastian mennyit osztott meg velük az igazságról.
- Lili… - nevetett – tudom, hogy mi történt. Tudjuk Kimivel, hogy titkoltad, és hidd el én meg is értem. – nézett rám barátságosan. – Ha szeretünk valakit, nem akarunk neki rosszat, nem akarjuk látni, hogy bármivel megbántottuk… főleg ha szerelmesek vagyunk…
- De én nem vagyok szerelmes Sebastianba! – vágtam rá hirtelen.
- Persze! Az ég nem kék, és a fű nem zöld! Csak úgy izzik körülöttetek Sebbel a levegő! – nevetett továbbra is zavaromon.
- Gina, neki kapcsolata van, TÖBB éves kapcsolata! – kértem ki azonnal.
- Hanna… tudjuk… - vágta rá egy fintor kíséretében – De szerinted nem érdekes, hogy vele még sosem találkoztunk, míg téged azonnal bemutatott nekünk? – vigyorgott.
- Ez pusztán véletlen, mert…
- Tudom, hogy mi történt! Megoldhatta volna úgy is, hogy vesz ki nektek egy lakást, itt valahol a közelben, az kényelmesebb lett volna! De nem! Ő, idehozott titeket… Lili… ezen gondolkodj el… - s kiment a fiúkhoz a kertbe, engem magamra hagyva, leforrázva a konyha közepén.
Összeszedtem magam, s csatlakoztam a többiekhez. A két kicsi egy vastag pléden ült az egyik fa alatt. Babanyelven kommunikáltak egymással, s Ben nagyon magyarázott Julienak valamit, mire a kiscsaj nagyokat kacagott, és kiáltozott közben. A két büszke Apuka mosolyogva figyelte a jelenetet.
- Na, már meghódította Ben Juliet! De jól jegyezd meg Seb! Nem adom olyan könnyen a lányom… - vágta oda mosolyogva Kimi a németnek.
- Hát te nem vagy jól… - vigyorgott ő is a finnre.
- Hát most miért? – háborodott fel.
- Kimi… ők még picurka kisbabák. – magyarázta neki úgy, hogy közben pukkadozott a nevetéstől – Szerintem még ne gondolj fehér ruhára, meg nászindulóra…
- Te nem vagy inkább jól! – vágta oda – Megyek, hozok valami frissítőt, mert a ház ura, még arra sem hajlandó, hogy kiszolgálja a vendégeit… - morgolódott befele menet.
- Hozhatok én is valamit… - kezdtem, de Seb azonnal leintett.
- Hagyd csak, kiszolgálja magát. – jött oda, s karolt át a német. Gina árgus szemekkel figyelt minket a két kicsi mellől.
- Remélem, jól érzitek magatokat nálam… - kezdte mosolyogva, csillogó szemekkel.
- Igen… de nem akarunk a terhedre lenni… - mentegetőztem azonnal.
- Lili… ha a terhemre lennétek, már megoldottam volna. – győzködött lágyan, s közbe hallottuk, hogy szól a csengő.
- Kinyitom!!! – kiabált ki Kimi.
- Tudom, csak… - kezdtem, de ismét leintett. Annyira zavarban voltam a közelségétől. A keze a derekamon pihent, s nem is akart elengedni.
- Hidd el… örülök neki, hogy itt vagytok… hogy velem vagytok… mindketten. – suttogta, s a tekintetével nem eresztett.
- TUDTAM!!!!!TUDTAM, HOGY RÁMÁSZOL!!! – kezdett el ordítani Hanna az udvaron.
- Seb fogalmam sincs, hogy ki ez a nő, de szinte ellökött az ajtóból. – magyarázkodott Kimi.
- EZ A NŐ??? EZ A NŐ???? – emelkedett pár oktávot a csaj hangja – ÉN HANNA PRATER VAGYOK!!! SEBASTIAN VETTEL BARÁTNŐJE!!!