Lóerők szerelmesei

3. rész

Izgatott voltam, és bevallom őszintén nem igazán a második szabadedzés miatt. Az letelt, sok-sok munkával, és taktikai megbeszéléssel. Számomra előkelő kilencedik helyen végeztem, megelőzve ezzel még csapattársamat is, akire hat tizedet vertem. Simon nagyon büszke volt, rám, de figyelmeztettem, hogy ne tegye ezt, mert még csak a második szabadedzésen vagyunk túl. Annak viszont örültem, hogy Vitalij nem szívta mellre azt, hogy kikapott, inkább szívélyesen gratulált az eredményemhez.
Gyors zuhany, és öltözködés. Egy kicsivel több időt töltöttem a tükör előtt, mint a mostani hétvége alatt talán eddig összesen. Azt akartam, hogy szép legyek. Jó lenne, ha nemcsak a nőt, hanem a pilótát is látnák bennem. Öltözékemet tekintve elintéztem egy női csapatpólóval, egy térd alá érő farmer rövidnadrággal, ami Mia szerint a megfelelő helyeken szűk, és egy saruval. A hajamat kivasaltam, tettem bele egy hajpántot, egy enyhe smink, és kész. A kevesebb, néha több elvet vallottam.
Miával és Carollal - időközben kiderítettem, hogy ő a sajtósom – az oldalamon indultam el az interjúra. Késő délután volt, nem sokan lézengtek a paddockban. A gyomrom apró kis gombóccá ugrott össze, ahogy megláttam a hétszeres világbajnokot, és mellette egy tévéstábot. Vettem egy mély levegőt, s tudtam, hogy most nem szabad közönyösnek lennem, hisz ez az ember nem bántott, ő kiállt értem, és Sebastian is… Ahogy egyre közeledtünk, már ki is szúrtak minket, és én ekkor kedvesen mosolyogtam rájuk. Felénk fordultak, s ahogy odaértem Michael egyszerre odalépett hozzám.
- Még nem találkoztunk. Michael Schumacher vagyok. – mosolygott rám kedvesen.
- Nagyon örülök, Carla Ramos. – vettem én is fel a jó pofi figurát.
- Nagyon sokat hallottam már rólad Carla. – kezdte meg a beszélgetést, a tévések messziről figyeltek minket.
- Ja, azt el tudom képzelni. – húztam el a szám, mire ő elnevette magát.
- Nem kell velük foglalkozni, csak lélektani hadviselést csinálnak. – nézett rám komolyan.
- De ez nem háború! – kerekedtek ki a szemeim.
- Biztos vagy te abban, hogy nem az? - sandított rám.
- Hát, most, ahogy így mondod… - nevettünk össze.
- Gyere, bemutatlak a tévéseknek. Tudod, ők németek, és jó pár éve ismerjük mi már egymást. – ment oda egy alakhoz, akinek az öltözködése kicsit mondhatni elég érdekes. – Kai, gyere, bemutatlak Carlanak. – mutogatott neki.
- Kai Ebel. – nyújtotta felém a kezét udvariasan.
- Carla Ramos. – fogadtam el.
- Nagyon örülök Carla, hogy megismerhetlek végre. Sokat olvastam már rólad.
- Jézusom… - nevettem zavartan.
- Ne gondolj semmi rosszra. Azt szeretném megkérdezni, hogy az interjút hogy szeretnéd? Németül vagy angolul? – nézett rám érdeklődve.
- Te tudsz németül? – lepődött meg mellettem Michael.
- Édesanyám német, az apukám spanyol. Spanyolországban születtem, a szüleim ma is ott élnek, de rengeteg nyarat töltöttem Németországban a nagyszüleimnél. – adtam meg a magyarázatot. – Nekem mindegy… - rántottam meg lazán a vállam - tekintve, hogy mindenki német, nyugodtan mehet így az interjú.
- Akkor az elején elmondom a nézőknek ezt a dolgot, jó? – nézett rám kedvesen.
- Részemről, oké.
- Kai, nem kezdjük? Nekem még lenne egy kis dolgom. – nézett az órájára Michael.
- Sebastian még nincs itt… de ha nektek jó, akkor kezdhetjük nélküle is. – nézett ránk.
- Nekem jó. – húztam meg a vállam, de már németül válaszoltam.
- Akkor kezdjük is, felkészültetek? – adott mindkettőnknek egy-egy mikrofont, egyet meg letett a pultra elénk. – Kedves nézőink! Örömmel tudatom Önökkel, hogy abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy itt áll mellettem a hétszeres világbajnok Michael Schumacher, és a Renault csapat újonca Carla Ramos. Sziasztok!
- Üdvözlöm a nézőket! – válaszoltam először én.
- Carla, mint megtudtuk édesanyád német, így beszéled a mi nyelvünket is. – fordult először felém.
- Igen, sok nyarat töltöttem a német nagyszüleimnél.
- Milyen egyedüli nőként ebben a mezőnyben? – hangzott az első kérdés.
- Ha azt mondom, könnyű, elhiszed? – nevettem zavartan, Michael kuncogott mellettem. – Komolyra fordítva a szót, nem könnyű, sokkal többet kell nőként lettem az asztalra, mint más férfi pilótáknak.
- Úgy véled nagyobb nyomás az elvárás, mert nő vagy?
- Biztos vagyok benne, hogy így van. – adtam meg a választ komolyan.
- Mielőtt jöttél, eléggé megosztottad, és talán a mai napig megosztod a pilótákat. Mit gondolsz erről?
- Az egyik így, gondolja, a másik úgy. Nem megyek oda és győzködöm őket az ellentétéről, csak azért mert nem bírnak. Mindenkinek szíve joga, hogy mit gondol.
- Alonso mondatairól mit gondolsz, miszerint, egy nőnek otthon a helye?
- Nem fűznék különösebb kommentárt hozzá. De ha jól tudom, akkor a felesége énekes, és járja a világot, azért remélem neki is megmondta, hogy otthon a helye, nem csak nekem…
- Michael – fordult a hétszeres világbajnokhoz – te mit gondolsz erről az egész dologról?
- Nem értem, hogy miképp lehet sértegetni úgy valakit, hogy nem is ismerjük. Carlaval én is most találkoztam, de hogy jövök én ahhoz, hogy ismeretlenül sértegessem?! Akármennyire is pilóta, de ő akkor is nő.
- Akkor nem értesz egyet Alonsoval?
- Nem, ugyanúgy van helyük a nőknek ebben a sportban, mint nekünk. Ezt nem a mi tisztünk eldönteni. - messziről láttam a másik német világbajnokot közeledni felénk...