Titkok erdeje

12. rész

Másnap reggel eléggé fáradtan ébredtem. Kellett néhány másodperc, míg felfogtam, hogy hol is vagyok és mit is keresek én itt. Abban a pillanatban kiugrottam az ágyból, és Ben szobájához vettem az irányt. Attól tartottam, hogy felébred, és esetleg megijed. Nem kicsit döbbentem meg, amikor Sebet a fiúnk szobából kifele jövet pillantottam meg…
- Shhh… - mutatta, hogy inkább ne szólaljak meg, míg be nem teszi az ajtót. – Alszik… - suttogta – attól féltem, hogy amikor felébred ismeretlen lesz neki a hely, és megijed, de alszik… - suttogta tovább, és én egyre jobban megdöbbentem – Mi az? – nézett rám értetlenül.
- Csak megleptél… - suttogtam én is.
- Miért? Valami rosszat tettem? – dermedt meg egyszerre.
- Nem… - nyugtattam meg azonnal – Csak ez a gesztusod… nekem is pont ez jutott eszembe. Ez most olyan Apukás volt. – mosolyogtam rá.
- Tényleg? – mosolygott ő is félszegen.
- Igen. – mosolyogtam rá, de valahogy zavart a nézése, ahogy fürkészte az arcomat - De ha Ben még alszik, akkor most átöltözöm, és lemegyek reggelit készíteni. – jutott eszembe, hogy menedékhelynek a konyhát választom. Nem sokkal később Seb sétált le a lépcsőn a már nagyon is éber Fiúnkkal a karjában. A picúron még pizsi volt, Seben pedig egy boxer és egy póló. Nem mertem rá nézni, mert egy kissé zavarban voltam…
Délelőtt pakolással és rendezkedéssel telt. Sebastian Bennel foglalkozott, a nappaliban játszottak a szőnyegen, míg a kicsi el nem aludt ebéd után. Már most látszik rajtuk, hogy nagyon ragaszkodnak egymáshoz, s mindez engem boldogsággal töltött el. Ebéd után folytattuk a pakolást, rendezgelődést, majd csengettek. Mind a ketten megdermedtük, s füleltünk egy másodpercig az emelet irányába, de csend volt. Valószínűleg nem ébredt fel. Sebastian azonnal az ajtóhoz lépett, s kinyitotta.
- Hello! – köszöntek hangosan.
- Shhh… Ben alszik. Sziasztok! – suttogott – Szia Tündérke! Neked aludnod kéne, nem? – suttogta boldogan.
- Csak kéne, de nem alszik, igaz Kicsikém? – suttogta egy női hang.
- Gyertek be, ne ácsorogjatok itt… - terelte be a férfit és a nőt, akik egy babahordozót cipeltek.
- Még jó, hogy beinvitáltál minket… - dörmögött egy férfihang.
- Lili… - jött oda mellém – hadd mutassam be a szomszédjainkat. Kimi Raikkonent, kedvesét, Ginát, és a kicsinyüket Juliet. Kimi, Gina… ő Lili. – fogtunk kezet és két puszival üdvözöltük egymást.
- Nagyon örülök, hogy megismerhetlek Lili. Nagyon sokat hallottam már rólatok Bennel. – vetett ránk Sebbel egy mindentudó pillantást Gina, s nem mertem a férfire nézni…
- Én is örülök Lili… Bent is megismerhetjük? – nézett rám kedvesen Kimi, mialatt Juliet kiemelte a hordozóból és magához ölelte.
- Igen, de most alszik. Nagyon kifáradt délelőtt… - mosolyogtam Sebre, ő meg elpirult. Gina csak kapkodta köztünk a tekintetét.
- Azt mondtad, hogy segítsek. Hoztam pár szerszámot, de akkor most nem tudunk dolgozni, igaz? – magyarázott Kimi Sebnek.
- De tudnánk, mert Ben az én szobámba alszik, de nem akarom felzavarni, a zörgéssel. – húzta el a száját – Meddig tudtok maradni?
- Amíg ki nem dobtok minket! – vigyorgott a Jégember – Mert gondolom, más dolgotok is van, mint velünk lenni… - kajánkodott, mire Gina hátba vágta, mi Sebbel meg pirultunk.
- Hogy mondhatsz ilyet! – dorgálta meg.
- Jó-jó… nem mondtam semmit… - mentegetőzött azonnal.

***

Fogalmam sem volt, hogy igazából mire is ébredtem fel. Ahogy kinyitottam a szemeimet, a szívembe valami megfoghatatlan melegség költözött, ahogy megláttam Őt. Hozzám bújt, az ölelésembe… teljesen odavackolódott. Legszívesebben megérintettem volna, de féltem hátha felébred. Olyan békés volt, s olyan gyönyörű. Úgy éreztem, hogy nála szebbet még nem is láttam, eddigi életem során. A szívem gyorsabb ütemet vert a mellkasomban, s minden sejtembe a boldogság költözött. Egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne érintsem meg. Muszáj… A bőrének a hamvassága magával ragadó volt. Az arcomat egy pillanatra a hajába temettem, s mélyen magamba szippantottam az illatát. A kezem önkéntelenül indult el az arca felé. s ahogy megérintettem mocorogni kezdett…

***