11. rész

A keserves hétvége után, még keservesebb hétfő reggel következett. Az irodába belépve láttam, hogy mindenki Carol köré gyűlt és áhítattal hallgatták, amit mondott. Teljesen fel volt villanyozva, úszott a boldogságtól. Valahol nagyon belül kíváncsi voltam, miképp telt a szombat estéje, de tudtam fájdalmas lesz számomra, ha megtudom, hogy Ő és Sebi… még belegondolni is rossz… Odamentem az asztalomhoz és megpróbáltam hallgatózni…
- Jaj lányok, és olyan édes volt… nem is gondoltam volna, hogy ilyen romantikus… és akkor megcsókolt… lehet szerelmes, vagyok… remélem ő is…
Fájt, nagyon… és a lelkemig hatolt… Tisztában voltam vele, hogy köztünk nem történt semmi, csak egy tánc, de nekem fontos volt. Soha senkivel ne éreztem ezt, olyan volt, mintha ő lenne a lelkem másik fele… de ezt már nem tudjuk meg…
Merengésem közepette nem is vettem észre, hogy a négy jó barátnőm odatelepedtek mellém…
- Úgy elegem van Carolból, és ebből az egészből… gusztustalan…
- Tudjátok, azt hiszem Vicnek igaza van. Liz, ne bánkódj egy ilyen srác után… ha neki Carol kell, akkor megérdemlik egymást. – próbált Chris is vigasztalni.
- Az, megérdemlik egymást!!!! Nem ezt néztem ki belőle… talán jobb is, hogy nem kezdtél vele… csak egy strigula lettél volna… biztos vagyok benne, hogy Carol is csak az… - Mel mondhatni nagyon mérges Sebre (már nem tudom Sebinek hívni… már nem)
- Lányok fejezzétek be! Liznek most nem arra van szüksége, hogy itt szapuljuk ezt a két idiótát, hanem most mellette kell lennünk, és támogatni kell Őt!
- Köszi Tracy, és nektek is lányok! Higgyétek el, mindent meg fogok tenni, hogy újra a régi Liz legyek. És tudjátok, mit?? Azzal fogom kezdeni mindezt, hogy szemben azt a Vetteles plakátot leszedem onnan, és átrakom Carolhoz… igazatok van, megérdemlik egymást.
A lányoknak köszönhetően most már nem szomorú voltam, hanem mérges, és legfőképpen önmagamra. Biztos voltam benne, hogy észrevette, hogy tetszik nekem, és kihasználta volna a helyzetet…
Szerdára már az egész iroda Carol és Seb éjszakáról beszélt. Azért fura volt, hogy egy-két eltérés tapasztalható volt az elbeszélések között, de nem foglalkoztam vele. Ez olyan, mint egy pletyka, mindenki tesz egy kicsit hozzá, valószínűleg itt is erről lehet szó.
Csütörtökön már szinte senki nem beszélt az esetről. Feltűnt, hogy ebéd után Carol szinte 5 percenként nézte az óráját. Majd pontban kettőkor betoppant egy férfi egy hatalmas vörösrózsa csokorral, és Carolt kereste. Mint kiderült Seb küldte neki, hogy ne felejtse el a szombat éjszakát. Én sem fogom, az biztos. Titkon féltékeny voltam Carolra, de ezt még véletlenül sem ismertem volna be senkinek. Talán még magam elől is titkolnám, ha lehetne…