Sebi mindent elrendezett szépen a hátam mögött, és velem már csak a tényeket közölte. Kimitől elkérte a magángépét, mert Heniivel épp itt volt dolguk (milyen furcsa, nem?) és azzal mentünk Mannheimig. Még nem repültem, és még külföldön sem jártam soha. Ezen, kicsit ledöbbent, és mondta, hogy most már érti, miért vagyok ennyire bezsongva. Mert be voltam, de nagyon. Nagyon izgatott voltam, hogy megismerhetem a családját, a várost, ahol felnőtt, a barátait. Egész úton azt ecsetelte, hogy mennyi mindent fogunk megnézni, és hány embernek fog bemutatni. Természetesen mindez nekem követhetetlen volt, csak egy valami volt fontos, vele lehetek!
Mannheimbe egy autó várt minket, s azzal kocsikáztunk el Heppenheimig. A kocsiban ülve szinte magával ragadott a táj szépsége, s az a nyugalom, ami körülveszi. Izgatottan tekitettem körbe, persze Sebi jókat mulatott rajtam. A szülővárosába érve, ha lehet mondani a mosolya még szélesebb lett, boldog volt, hogy végre itthon lehet. A fejemet csak kapkodtam, a látnivalókat illetően. Nagyon szép város!
Arra eszméltem fel, hogy egy családi ház udvarára kanyarodunk be, s a kocsi megáll.
-Megérkeztünk. – az izgatottságom teljesen átragadt Sebire, de én most egy kicsit mondhatni megijedtem. Mi lesz, ha nem fogok tetszeni nekik? Ha ellenzik a kapcsolatunkat? Előtte nincsenek titkaim, erre már rájöttem, s észrevette nyugtalanságomat. – Nyugi drága, nem esznek embert. – kicsit megnyugodtam. – Csak ritkán. – kacarászott rajtam, én pedig nyelvet öltöttem rá. Ezen mondatni jót kacagott. Kiszálltunk a kocsiból, s éreztem, hogy kicsit remegnek a lábaim. Odalépett hozzám, s bátorításként megfogta a kezem, és megsimogatta. Ekkor nyílt a ház ajtaja, és egy negyvenes éveiben járó nő lépett ki rajta. Ahogy meglátott minket felderült az arca!
- Kisfiam! Hát itthon vagytok! – szinte repült a fia karjaiba. Nagyon megható volt, az a szeretet, amit egymás iránt mutattak. – Had nézzelek! Annyira hiányoztál! – s ekkor vett észre engem is. – Gondolom te vagy Liz! – bátorításképp rám mosolygott.
- Anya! Hadd mutassam be neked a barátnőmet Liz Hoyát. Liz ő az Édesanyám Heikke Vettel.
- Nagyon örülök, hogy megismerhetem. – tudtam, hogy a telefonba azt kérte, hogy tegezzem, de valahogy mégis egy kicsit féltem, az mégsem személyesen történt. Azonban láttam az arcán egy kis megdöbbenést!
- Azt hiszem, hogy megegyeztünk, hogy tegeződünk, nem? – azt hiszem elpirultam. Sebi bátorítólag átkarolt, s kaptam a fejem búbjára egy puszit. – Már a telefonba is akartam mondani neked, hogy tökéletes a német tudásod!
- Köszönöm szépen, Heikke.
- Na, így már sokkal jobb! De ne ácsorogjuk itt, gyertek már be. Fabi teljesen be van zsongva, mikor mondtam neki, hogy jöttök.
- Itthon van az öcskös? – látszott rajta, hogy hiányzott neki már a családja.
- Nem, átment Davidhoz. – ekkor Sebi arca egy pillanatra elkomorult, de azonnal rendezte a vonásait. Vajon ki ez a David?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése