Carol ahogy belépett az irodába azonnal észrevette Sebit, s mondhatni nagyon elsápadt, s egy pillanatra látható volt, hogy félelem suhan át az arcán. Nem tudta a vonásait rendezni, mert tudta, most hatalmas bajban van. Ha nem róla lenne szó még meg is esett volna rajta a szívem, de aztán tudatosítottam magamban, hogy nekem mekkora fájdalmat is okozott. Brit a Kígyó barátnője azonnal felkiáltott, ahogy meglátta a vendéget.
- Carol, itt a pasid!!! De édes!!! Meglepiként eljön eléd pénteken, hogy együtt töltsétek a hétvégét…
Ő azonban meg se mozdult, továbbra is az ajtóban toporgott, és menekülési útvonalon gondolkodott. Miképp tudná mindezt megúszni úgy, hogy ne derüljön ki, hazudott. Ránéztem Sebire, aki ott állt mellettem, és folyamatosan Carolt figyelte. A keze ökölbe szorítva, és azokba a csodálatosan szép kék szemekbe, most düh és harag vegyült. Közben már mindenki visszatért az ebédből és kíváncsian figyelték a kialakult helyzetet. Sebi volt az, aki nem bírta tovább a némaságot.
- Carol, úgy hallom azt terjeszted, hogy mi járunk! Most itt mindenki előtt kijelenthetem köztünk nem volt semmi, és nem is lesz! Még a feltételezés is értő számomra, hogy egy olyan nőhöz legyen közöm, aki csakhogy népszerű legyen, hazugságokat talál ki! Még mielőtt bárki megkérdezné virágot sem ÉN küldtem neki… hogy ki tette mindezt? Arra én egyátalán nem vagyok kíváncsi! Viszont arra annál inkább, hogy mire volt ez jó??? Választ követelek…
A hallottak után, ha lehet a Kígyó már nem fehér volt, már inkább szürke.
- De Carol, Seb mit hord itt össze… nem értem – láthatóan Brit teljesen össze volt zavarodva.
- Jól hallottad! A te drága barátnőd mindezt csak kitalálta, fogalmazzunk úgy, túl élénk a fantáziája. A valóságban Sebet megkérte, ha úgyis arra megy a kocsi, elmehetne-e vele… Szép, mi??? Másnap meg már az együtt eltöltött szerelmes éjszakáról szólt az egész napja… a képzelőerőd határtalan drágám. – Tracy minden egyes szava tömve volt gúnnyal. Carol még mindig csak ott állt.
- Még a mai nap kapok minderre választ, vagy jöjjek vissza jövő héten érte???? – Sebin látszott, hogy mindjárt elszakad az a bizonyos cérna. Hihetetlenül gyorsan emelkedett és süllyedt a mellkasa. Úgy gondoltam, ha egy kicsit elvonom a figyelmét erről a viperáról, talán egy csekély mértékben megnyugszik, így megfogtam a kezét. Hatásos volt, egyszerre rám kapta a tekintetét.
- ÓÓÓÓ, micsoda szép pár, nem??? – hihetetlen, még most is gúnyolódik – Hogy miért csináltam? A válasz nagyon egyszerű… hogy Lizt szenvedni lássam. Azt hiszitek nem vettem észre, hogy a bulin hogy néztetek egymásra? És, ha szabad tudnom a függöny mögött mi történt??? – védekezésképpen átment támadásba, és már megint én…
- Neked ahhoz semmi közöd sincsen!!! – Sebi már hihetetlenül ideges volt, de a kezemet akkor sem engedte el. SŐT!!!! Simogatta, talán ezzel engem és saját magát is próbálta nyugtatni.
- Tudod Seb nagyon jó dolog volt látni, ahogy Liz szenved. És tudod miért??? Mert teljes szívemből gyűlölöm őt!!!!!! – a szemei izzottak. – Gyűlölöm, hogy minden férfi megfordul utána, és látszik rajtunk, hogy titkon róla fantáziálgatnak. Gyűlölöm, hogy mindenkivel kedves, és mindenki szereti őt… De legfőképp azt a nőszemélyt utálom a legjobban, aki a világra hozta!!!! – elindult felém, de Sebi útját állta.
- Ha egy ujjal is hozzá mersz érni, nem nézem azt, hogy nő vagy és nem állok jót magamért!! Inkább annak örülj, ha erről a kis akciódról nem számolok be Christiannak!
Alig hittem a füleimnek, hogy lehet egy emberbe ennyi gyűlölet, és mindezt csak azért, mert én megszülettem. Teljes sokkba kerültem, csak annyit éreztem, hogy valaki óvatosan megsimogatja az arcomat.
- Van még valami dolgod mára? Szerintem jobb lenne, ha elmennénk innen… - a kék szempárból sütött felém a gyengédség.
Csak megráztam a fejem, képtelen lettem volna a válaszadásra. A lányok Sebi kezébe adták a cuccaimat, s még hallottam, hogy mondta nekik, ha bárki keresne engem, őt hívják fel. Kézen fogva távoztunk az irodából…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése