8. rész

Éjfél felé járt az idő, amikor észrevehetően a „nagyágyúk” kezdték elhagyni a termet. A dolgozók láthatóan csak erre vártak. Kinyílott egy nagy kétszárnyas ajtó, és egy hatalmas tánctér előtte egy színpad zenekarral volt látható. Az első dal kezdetekor tömeg egyszerre lódult meg, és mivel a fal mellett álltam kis híján odapréseltek. Egy kéz simult ekkor a tenyeremre, s kihúzott a tömegből. Hirtelen azt sem tudtam, mi történik. Mikor szembe kerültem a megmentőmmel, semmi mást nem fogtam fel a holdvilágnál, csak azt a kék szempárt, ami rám szegeződött, és fogva tartott…
- Köszönöm… - csak ennyit bírtam kinyökögni, mikor felismertem ki a tulajdonosa. Semmi mást nem tudtam csak mosolyogni rá.
- Ugyan, semmiség. Azt mégse hagyhattam, hogy egy ilyen gyönyörű lányt összenyomjanak… - éreztem, hogy belepirulok a bókba, ő meg csak mosolygott rajtam. Körbenéztem, hogy hol is lehetünk, és rájöttem, hogy az ablakoknál a sötétítő függöny mögött kis beugrók vannak, és itt állunk egymástól pár centire. Most is megállapítottam, hogy mámorító illata van. Éreztem, ha valahogy nem jutok ki innen a lábaim, felmondják a szolgálatot… ki kell találnom valamit, hogy elmenjek a közeléből, de nagyon gyorsan!
- Mit szólnál hozzá, ha felszeletelnéd a tortádat? – ugye tudok értelmes lenni, ha akarok???
- Én benne vagyok, de egy feltétellel!
- És mi lenne az?
- Csak akkor, ha te is jössz…
Azt hiszem, az égiek összeesküdtek ellenem, mert ekkor egy lassú szám csendült fel, Rednex – Wish You Were Here…
- A tortavágás előtt, megtisztelnél azzal, hogy táncolsz velem? – lehet ennek a kérésnek nemet mondani?? Azt hiszem, az a válasz lehetetlen.
Az egyik kezem a vállán pihent, míg a másikat a puha tenyerével tartotta. Átkarolta a derekamat, és a szemembe nézett. Az arcunk pár centire volt egymástól, szinte éreztem a forró leheletét. Alig mozogtunk, igazából nem is az volt a fontos. Holdfény, ez a szám, és egy fantasztikus férfi… rájöttem, hogy az én boldogságomhoz több nem is kell. Elkövettem azonban egy hatalmas hibát… belenéztem a tengerkék szempárba. Szinte perzselt a tekintete… Rekedtes hangon megszólalt.
- Még nem találkoztam olyan gyönyörű lánnyal, mint te…
- Ugyan, ne bolondozz! Hiszen szebbnél-szebb lányok vesznek körül.
- De egyik sem érhet fel hozzád. Különleges lány vagy Liz Hoya…