Az épület előtt pakolt a kocsijával. Hátra bepakolta a cuccaimat, majd udvariasan kinyitotta nekem az anyósülés ajtaját, s miután beszálltam bekötött. Beült ő is, bekötötte magát, majd gázt adott. Azt se tudtam merre megyünk, de ez valahogy egyátalán nem számított. A legfontosabb, hogy velem volt, csak velem. Az agyam megállás nélkül az irodában való közjátékon zakatolt. Vajon miért gyűlöl engem ennyire ez a nő??? Mivel bántottam meg??? Éreztem, hogy a könnyeim utat törve maguknak folynak végig az arcomon. Ha akartam volna, se tudom őket megállítani.
Arra eszméltem fel, hogy megálltunk, és Sebi engem fürkész azokkal a csodálatosan szép kékszemeivel..
- Ne is figyelj arra, amit az a nőnek nevezett egyén mondott.
- Képtelen vagyok nem figyelni, rá. Hisz te is hallottad, teljes szívéből gyűlöl engem… - s ekkor hatalmas zokogásban törtem ki. Sebi gondolkodás nélkül kicsatolta magát, hátratolta az ülését, majd engem is kicsatolva az ölébe ültetett.
- Istenem! Ne sírj, drága, kérlek! Megszakad a szívem… Ez a nő nem illeti meg, hogy egyetlen könnycseppet is hullajts érte. – nem tudtam abbahagyni. Szorosan hozzábújtam, az arcom a nyakánál volt, hogy érezhessem az illatát. – Nyugodj meg, én itt vagyok veled. Nem engedem, hogy bárki is még egyszer bánthasson téged.
Nem tudom mennyi idő telt el az ölében ülve, de egy idő után már sírásom csillapodott. Valahogy megnyugtatott az egész közelsége, s az illata. A tudat, hogy ott van velem, és végig simogatta a hátamat, a kezemet, s megnyugtató szavakat suttogott a fülembe.
Miután teljesen megnyugodtam, vettem egy kis bátorságot és a szemébe néztem. Semmi más nem láttam bennük, mint féltést.
- Jobban vagy?
- Sokkal, s köszönöm, hogy velem vagy.
- Ilyet ne is mondj! Szívesen teszem. – s egy kósza tincset a fülem mögé tűrt. – Szeretnél haza menni?
- Nem baj, ha maradunk még egy picit? Persze csak akkor, ha nincs más programod…
- Nem akarok most máshol lenni, mint itt veled. S nézd, most nyugszik le a nap… - visszabújtam a védelmező karok közé, s együtt néztük az első közös naplementénket.
Az időérzékem teljesen elveszett a közelében, ezért megkerestem a műszerfalon lévő órát, ami fél 10-et mutatott. Rájöttem, hogy mellette, csak úgy repül az idő. Tudom, hogy önzően hangzik, de képtelen vagyok elengedni, olyan nyugtató a közelsége. Azonban, azt is éreztem, hogy a végtagjaim teljesen elzsibbadtak, és tudtam, hogy ő is hasonló cipőbe járhat, csak nem szól. Kibújtam a meleget adó karok közül.
- Ne haragudj, hogy egész délután feltartottalak…
- Azt hittem, hogy ezt nemrég tisztáztuk. Ha feltartottál volna, most nem lennénk itt. Remélem tudtam valamit segíteni…
- Hidd el, nagyon is sokat! – csak egy mosolyt kaptam válasznak. Nem tudtam mást, mint visszamosolyogni…
- Hazamennél? – láttam rajta, hogy a kérdés egy kis csalódással töltötte el, valahogy én is így éreztem.
- Hát igen, haza. Egy lakásba, ahol egyedül leszek egész éjjel, és a mai napon kattog az agyam, mert a lakótársam éppen a leendő pasijával randizik. Nem valami kecsegtető. Gondolom, már lenne más dolgod is, mint engem pesztrálni…
- Jaj, te lány! Nehéz felfogásod van! Hogyan értessem meg veled, hogy nem vagy a terhemre?
- Azt hiszem az lenne a világ 101. csodája Sebi. – ezen már mind a ketten nevettünk!
- SEBI???? – hatalmas kék szemeit rám meresztette. – Én jobban szeretem a Sebet, az sokkal férfiasabb – ELPIRULT!!! Kis édes…
- Szerintem pedig jobban illik rád a Sebi, de ha te ragaszkodsz a Sebhez…
- Na jó, legyen, ha annyira akarod! – látványosan megforgatta a szemeit. Ezen nevetnem kellett. – Tudod Liz, nem szívesen hagynálak magadra…
- Akkor ne tedd!
- Elmegyünk a szállodába, ahol megszálltam, ott nyugtunk lesz. – valahogy feszélyezett a helyzet, hogy belegondoltam, hogy ő és én egy szobában, vagy egy ágyban… Szerintem mindezt észrevette. – Nyugi, csak olyan dolgok fognak történni, amit te akarsz.
- Oké, rendben. – egy kicsit megnyugodtam. Rá kellett azonban döbbennem, hogy vannak barátaim, akik aggódhatnak értem. Tudtam, hogy legalább Tracyt fel kellene hívnom, mert tudom mennyire tud nyugtalankodni. – Fel kellene hívnom Tracyt, hogy nem alszom otthon…
- Hagyd csak, majd én megteszem. – kérdő pillantásomra azonban hamar érkezett a válasz - Az irodában még számot cseréltünk…
Felhívta a barátnőmet, és beszámolt neki a hogylétemről. Ő egy kicsit meglepődött, amikor Sebi ahhoz a részhez ért, hogy vele fogok aludni. Persze nem volt rest, és ecsetelte miképp is nem állok férfi téren, de Sebi megmondta neki, hogy megnyugodhat nem fog bántani. Tracy azért hozzátette, ha mégis kideríti, hol lakik, és akkor a hercegemnek annyi.
Az információcsere után gondosan visszahelyezett az ülésbe, persze külön figyelmet fordított annak, hogy be legyek kötve, majd ő is rendezte sorait, és célba vettük a szállodát. Egy kis félsz volt bennem, de ránéztem a mellettem ülőre, s nem tudom megmondani miért, megnyugodtam.
A hotelbe kézen fogva sétáltunk be, elkérte a kulcsait, s fellifteztünk a 4. emeletre. A szobája a folyosó végén kapott helyet. Belépve megcsodáltam, hogy ez nem egy szoba, hanem egy lakosztály. Volt benne minden: konyha, nappali, s természetesen háló egy fürdővel. Miután kaptam tőle pólót és boxert, mondta, hogy menjek csak nyugodtan elsőnek fürdeni, neki még el kell intéznie egy telefont. Miután végeztem és ő ment pancsizni, elindultam, hogy felfedezzem a lakosztályt. Éppen a nappaliban az egész falat beborító ablakon keresztül néztem a kivilágított várost, amikor valaki mögém lépett. Az illatából már rájöttem, hogy ki az, és mosolyogva fordultam felé.
- Olyan gyönyörű éjszaka a város…
- Liz, te sokkal gyönyörűbb vagy nála. – belepirultam a bókba. Láttam, hogy a szeme ingázik a szemem és a szám közt. Azon vacillál, hogy megtegye-e.
- A döntés a tiéd Sebi…
Két kezével közrefogta az arcomat. A szemeimet behunyva adtam meg magam neki, s eljött a pillanat. A puha ajka az enyémhez ért. Nem tartott sokáig, csak egy szájra puszi volt, én mégis hihetetlenül boldog voltam. Mikor elváltak ajkaink a szemei csillogtak a boldogságtól, s ha tükörbe néztem volna valószínűleg a sajátomba is ugyanazt látom.
- Gyere drága, menjünk aludni. Hosszú volt ez a nap.
Kézen fogva bementünk a hálóba, s kényelemesen egymás karjaiban elhelyezkedünk az ágyon. Aznap éjjel volt életem addigi legnyugodtabb éjszakája.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése