Tudtam, hogy mi következik, mégis tartottam tőle. Vajon, most megkapom életem igazi első csókját? A puha ajkait megéreztem az enyémen, de most nem egy szájra puszi volt, de még nem is azaz igazi nyelves csók. Hagyta, hogy szokjam a helyzetet, inkább kóstolgattuk egymást. Rám nézett, mintha megerősítésemre várna, hogy késznek érzem magam rá, megteheti-e. Csak mosolyogni tudtam rá, ezzel beleegyezésemet adva.
Az igazi csók az most következett. Ahogy a nyelve a számba ért, a gerincemen jóleső borzongás futott végig tudtam nincs visszaút. Menthetetlenül beleszerettem ebbe a srácba. Mikor ajkaink elváltak a szemei, azok a csodálatos kék szemei csillogtak, ahogy rám nézett.
- Gyere együnk, mert még a végén téged fallak fel a reggeli helyett. – poénkodott velem.- s akkor mi lesz velem??? Itt együnk vagy a konyhában?
- Szerintem inkább ott, mégiscsak azért találták ki, nem? – én sem hagytam magam, s meg is lepődött.
- Húú, de poénos valaki?!! – kacarászva otthagytam, s elindultam a konyha felé. Milyen jó, hogy tegnap felfedeztem merre is van.
– Nem is segítesz cipekedni??
- Neked kell a napi edzés, és én ehhez hozzásegítelek, s megmondom Tomminak (őt is a fogadáson ismertem meg, és a barátnőjét Saraht is), hogy legyen, majd az edzésed ennyivel rövidebb. – Mondhatni teljesen meghökkent.
- Te most csipkelődsz velem??? – a tálcát elhelyezte az asztalon, s hozzám fordult – Ezért most büntetést kapsz.
- Miféle büntetést? – megbíztam benne, de azért volt bennem egy kis félsz.
- Most drága, ki fogjuk deríteni, hogy mennyire vagy CSIKIS!!!! – ha valaki most látott volna minket, akkor azt mondaná ránk, hogy olyanok vagyunk, mint két óvodás. Sebi kergetett a nappaliba, és én meg megpróbáltam megszökni előle, mert irtózatosan csikis vagyok! Persze a menekülés hiábavalónk bizonyult, elkapott, s felrakott a vállára úgy mentünk be a hálóba. Ott letett az ágyra és elkezdett csikizni.
- Ne Sebi… kérlek… hagyd abba… - próbáltam két nevetőroham között szóhoz jutni.
- Nem hallom mit mondasz, drága! Mond még egyszer? – láthatóan élvezte a helyzetet.
- Kérlek… ne… - már a könnyeim is folytak
- Jó leszel?
- Iiiigg…eennn…
- Akkor rendben. – s abbahagyta, de a reakciómra nem volt felkészülve. Amikor fel akart kelni az ágyról, én visszarántottam magamhoz és életemben először ÉN csókoltam meg egy férfit. Egy férfit, akibe szerelemes vagyok… Mondhatni teljesen meglepődött, de viszonozta. Már kezdtünk belemelegedni, mikor felemelkedett rólam, s mélyen a szemembe nézett és rekedtes hangon megszólalt.
- Azt hiszem, vannak dolgok, amiknek még nincs itt az ideje. Gyere drága, együnk, mert tényleg téged fallak fel a reggeli helyett.
Átmentünk a konyhába, s le akartam telepedni az egyik székbe, de ő nem engedte. Kérdőn pillantottam rá, de ekkor leült, és az ölébe ültetett. Evés közben apró, pici csókokat váltottunk, egyszóval hihetetlenül jól telt a reggelim, amit inkább ebédnek mondanék, tekintve, hogy majdnem dél volt.
Az étel elfogyasztása után azon törtük a fejünket, hogy mit fogunk csinálni egész nap. Egy dologban biztos voltam. Együtt akarok lenni vele, amíg megtehetem…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése