9. rész

Mire magamhoz tértem, már a tortaszelésnél jártunk. Halvány képeim vannak arról, miként jutottunk ki „rejtekhelyünkről”, de ez igazán most nem is fontos. Nagyon boldognak éreztem magam, szinte szárnyaltam, s ezt a lányok is észrevették. Próbáltak faggatni, hogy vigyorgok egyfolytában, mit a vadalma, de én csak ingattam a fejem és egy szót sem szóltam. Kezdtem elhinni, hátha Ő is érez valamit, egy nagyon picike valamit irányomba.
A boldogságom egy pillanat alatt szertefoszlott, amikor megláttam Carolt, amit Sebi (szerintem sokkal aranyosabb a Sebi, mint a Seb és valahogy jobban is illik rá) felé tart. Egy dologban biztos voltam vele kapcsolatban, én ilyen ruhát soha nem vennék magamra. Az alsó részénél a feneke kis híján kilátszott a szoknya alól, a felső részénél, pedig csoda, hogy nem kelt önálló életre a melle. Egy szóval borzalmas látványt nyújtott. Gondolom férfi szemmel, másképp lehet az ilyen dolgokat látni. Rettegés fogott el, mi lesz, ha Carol behálózza??? Ha megtetszik neki??? Vajon vele is úgy fog táncolni, mint velem a függöny mögött???
Látványosan odatipegett, lenyomott két puszit neki, úgy éreztem, hogy a villa megadja magát a kezemnek… Ekkor Tracy hangját hallottam meg mögöttem.
- Nyugi Csajszi! Csak nézz a Kígyóra, úgy néz ki, mint egy bohóc. Türtőztesd magad…gondolj Sebre! – ez volt a varázsszó. Újra kezdtem érezni az ujjaimat, és villa megkönnyebbülhetett… túléli a velem való találkozást, dehogy Carol is, abban már nem vagyok biztos… Meghallottam fülsértő nyavalygását.
- Jaj Seb Drágám (Kit drágámoz ez itt le… majd adok én ennek olyan drágámot… nyugi Liz, nyugi…), szeretnék Én és a barátnőim gratulálni a második helyezésedhez. Persze az első hely jobb lett volna (Komolyan? Nem mondod??), de ha már így alakult (De tapintatos valaki…)… Meg felhívnám a figyelmedet, hogy tettél egy olyan kijelentést, hogy ma este minden lányt megtáncoltatsz (Jaj, ne…), és szeretnék ezzel a helyzettel élni, persze csak, ha nem baj… (De igen, baj… nem akarsz még haza menni???)
- Persze, szívesen…(Szívesen?? SZÍVESEN???) – mosolygott rá kedvesen.
Carol látványosan Sebibe karolva mentek a tánctérre, ahol megint egy lassú szám ment. Mi van? Csak ilyen számokat tudnak??? Teljesen összetörtem. Elegem volt mindenből, mindenkiből, de legfőképp ebből az estéből…