Másnap reggel egyedül ébredtem. Egy pillanatra megijedtem, hogy hol vagyok, de visszaemlékeztem a tegnap estére. Jóleső borzongás fogott el, mikor visszagondoltam a tegnapi ici-pici csókunkra. Motoszkálást hallottam a fürdőből, nyílott az ajtó, s Sebi lépett ki rajta egy szál boxerban, vizes hajjal. Szívdöglesztő volt! Ahogy észrevette, hogy fenn vagyok, rám mosolygott és odatelepedett mellém az ágy szélére.
- Szia drága! Jól aludtál? – közben simogatta az arcomat. Belefúrtam az arcomat a tenyerébe, s egy kis puszit leheltem rá.
- Igen, a lehető legjobban. S te?
- Így, hogy mellettem aludtál, nem is kívánhatnék szebb éjszakát magamnak. – ekkor kopogtak – Rendeltem reggelit, szerintem az. Maradj csak, majd én ajtót nyitok. – s már kelt is fel.
- Így?
- Mi a baj az öltözékemmel??? – még meg is pördült lőttem, alig bírtam abbahagyni a nevetést, persze azért egy pólót már azonnal keresett magának.
- Csak annyi, hogy szegény szobalánynak ez káros lehet a szívére…
- Szóval káros vagyok a női nem szívére? – kajánkodott velem. Belepirultam. - Mindjárt jövök, és ezt megbeszéljük. – felhúzta a pólóját, s kiment a nappaliba.
Az ajtó résnyire nyitva maradt, s nem tehetek róla nagyon kíváncsi vagyok, így meglestem. Szegény szobalány már ettől a látványtól is alig tudott kinyögni egy-két értelmes szót, ha tudta volna, Sebi miképp akart ajtót nyitni… Nem voltam elég gyors, hogy visszatelepedjek az ágyba, lebuktam.
- Leskelődünk, leskelődünk? – úgy álltam ott előtte, mint csintalanságon kapott gyerek. Nem tudtam mást, csak elővenni, a remélhetőleg lévő boci szemeimet. – Ne nézz ilyen szépen, mert még megesik rajtad a szívem. Együnk, mert már farkas éhes vagyok!
- Én is! Mi a kaja? – nézegettem a tálcát, de azon 4 embernek is elegendő étel roskadozott. – Ezt mind nekünk rendelted, vagy várunk valakit? – zavarában vakargatta a szőke kis buksiját.
- Azaz igazság, hogy nem tudtam, hogy mit szeretsz ezért rendeltem mindenből.
- Édes vagy! – s adtam az arcára egy puszit. Ahogy el szerettem volna lépni tőle elkapta a karomat, s magához húzott, s átölelt.
- Már úgy hiányzott a közelséged. – az egyik kezével elengedett, s a háta mögül egy halvány rózsaszín rózsát varázsolt elő. – Virágot, a legszebb nőnek. – elpirultam a hasonlaton. Ránéztem, s az ajka közelített az enyémhez…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése