18. rész

Szombat délután elmentünk moziba, a filmből nem sok mindenre emlékszem, majd ezt követően fel mentünk hozzánk, ahol végre megismerkedtem Tracy barátjával, Johnnal is, s négyesben megvacsiztunk. Kaja után még beszélgettünk, persze Tracy titkon kifaggatott, hogy mi van velünk Sebivel, minden rendben van-e, majd összeszedtem néhány dolgot s visszamentünk a szállodába.
Ma ő ment elsőként fürdeni, én addig próbáltam keresni valami nézhető műsort, s ekkor megszólalt a telefonja. A kíváncsiságom most is határtalan, így meglestem. ’Anya’ felirat villogott a kijelzőn. Nem tudtam, mit csináljak. Azért felvenni mégsem vehetem fel. És mit mondok neki? Haló én Liz vagyok Sebi nem tudom kicsodája! Ja, amúgy a fia éppen fürdik… jó kis kezdés lenne! Így maradt az a verzió, hogy bekiabálok neki a fürdőbe.
- Sebi! Telefon! – miért van olyan érzésem, hogy nem hallja???? Mégegyszer! – SEBIIIII!!! TELEFON!!!! – még mindig semmi. Nem maradt más választásom, mint bemenni hozzá. Kopogtam az ajtón, s benyitottam. Ott állt a fürdőben egy szál törölközőben, legalább az volt rajta! Megdöbbent, mikor meglátott, de a kaján vigyor ott volt a szája sarkában.
- Mi van drága? Hiányzom?
- Most, hogy kérdezed, már elvonási tüneteim, vannak. – tettem a homlokomra a kezem, s látszott élvezi, kis hamis! – Egyébként anyukád keresett telefonon, az előbb tette le.
- Mi? Anya? Jó, visszahívom. Gyere, addig fürödj meg te is amíg beszélek vele, s aztán pótoljuk a hiányom okozta veszteséget!
Visszamentem a szobába, összeszedtem a fürdéshez szükséges holmijaimat, kaptam egy csókot Sebitől s elvonultam fürdeni. Miután végeztem, és a szobában pakolgattam, kiabálásra lettem figyelmes, német nyelven. (Azt tudni kell rólam, hogy a nevelőintézetből csak heti egyszer lehetett kijönni engedéllyel, de csakis az idegen nyelvi könyvtárba. Így nyelveket tanultam, hogy közben egy kicsit szabad lehessek. Folyékonyan beszélek franciául, olaszul, németül, angolul, spanyolul és oroszul.) Volt egy olyan érzésem, hogy anyukájával zajlik a vita. Tudtam, hogy nem szabadna hallgatóznom, hisz ez csak kettejükre tartozik, de nem bírtam magammal. Úgy tudtam Sebiről, hogy imádja a szüleit, mindig is szeretettel nyilakozott róluk. Valahogy ez nem illett a képbe. Persze mindenhol vannak viták, de ezt azért furcsállottam. Halkan résnyire nyitottam az ajtót és füleltem…
- Nem, Anya te fejezd be, nem nyitok róla vitát…
- Igen, pokoli jól mondod az én életem…
- Nem, nem fogok vele beszélni, akár mennyire is könyörög…
- Anya! Figyelj rám egy kicsit! Nem veszed észre, hogy azt akarja, hogy veszekedj velem? És pont Miatta? Anya, nem…
Látszott rajta, hogy nagyon ideges. Nem tudom kiről mehetett a vita, de sejtésem szerint nő volt a dologban.
- Anya, mond meg nekem őszintén, mikor szakítottam vele, már, miért most jön ezzel? – ekkor már nagyon kiabált!
- Jó, rendben, ne haragudj nem akartam veled kiabálni, csak nagyon dühös vagyok! Tudod, azaz igazság, hogy megismertem valakit…
- Nem, nem ismered…
- Reményeim szerint igen, meg fogod ismerni, ha rá tudom venni, hogy eljöjjön velem…
- Anya, azt hiszem, szerelmes vagyok!!!
Alig hittem el, amit hallok! Szeret! Engem! Halkan becsuktam az ajtót, s befeküdtem az ágyba, s megpróbáltam a tévére összpontosítani. De nem tudott lekötni, mert egy dolog járt a fejemben… SZERET…