Titkok erdeje

23. rész

Este lefektettük Bent, s úgy éreztem a beszélgetést be kéne fejezni, ami délután félbe maradt. Habár nem akartam, hogy Sebastiannak ez fájdalmat okozzon, és felszakadjanak a sebei, amit Hanna miatt volt. Lefele tartottam az emeletről, s megláttam Őt a kanapén ülni, s a gondolataiba elmerülve bámulta a kezeit. Pár percig néztem Őt, majd talán sejthette, hogy nézem, rám pillantott.

- Már vártalak… - kezdte kissé rekedten.

- Baj van? – lepődtem meg, s telepedtem le a szemközti fotelbe.

- Nem tudtuk befejezni a beszélgetést…

- Seb én nem akarom a dolgot forszírozni, mert tudom, hogy mindez neked eléggé fájdalmas. – néztem rá, s vallottam be őszintén.

- Lili, ez már nem fájdalmas. Tisztában voltam vele, hogy Hannával mindez már nem működik egy ideje. Azt vette a fejébe, hogy ezeket a virágokat küldi neked, és azzal…

- Mi lesz azzal? – ültem le szorosan mellé, ő pedig megfogta a kezem.

- Tönkreteszi mindazt, ami… ami kettőnk közt van. – nyögte ki, s nekem a szívem nagyot dobbant. – S majdnem sikerült is…

- És mi lesz most veletek?

- Semmi, szakítottam vele. Megmondtam neki, hogy hagyjon békén engem is és a családomat is. – nézett rám – A családom ti vagytok Bennel…

- Seb… - öleltem meg, s ő az ölébe húzott. Éreztem, hogy a könnyeim szabad utat kapnak, és folyni kezdenek az arcomon.

- Ne sírj… - nézett rám, s kezdte törölni a könnyeket az arcomon. – Nem akarom, hogy miattam sírj…

Következő héten hétfőn Gina kitalálta, hogy vigyük el a gyerekeket játszótérre. Örültem is a dolognak, mert Sebastian már korán reggel elment Tommival, az edzőjével kocogni. Ösztönösen figyeltem arra, hogy barátnőm előtt ne hozzam szóba Hannát, és a múlt hetet. Gina azt mondta, hogy őrültséget csinálok, hisz ennek a csajnak nincs ki mind a négy kereke, fel kellene jelentenem zaklatásért. De én nem akartam ezt megtenni… főként Sebastian miatt. Gina és Kimi mindent tudott, de nem tőlem. Tisztában voltam vele, amennyire a két férfi jóban van, valószínűleg Sebastian elmondta a finnek a történteket, így tudta meg Gina is. Hazafele vettük az irányt, de ekkor sem tudott leakadni a témáról…

Kissé kezdtem a dolgot unni, így szorgalmaztam, hogy induljunk hazafelé. Julie már békésen aludt egy ideje a babakocsiban, s Gina is egyetértett az ötletemmel.

- Benne vagyok, induljunk. – szedte ő is össze a kislány homokozós játékait, s én meg Benhez mentem, aki már egy ideje egyedül játszott, mióta kis barátnője kidőlt.

- Ben… - szóltam neki – Kicsim, indulunk haza. – kezdtem összeszedni a homokozós játékait, s ő is kelt fel a homokozó széléről.

- App… - magyarázott nekem, mialatt poroltam le a nadrágját.

- Igen, lehet már Apa is otthon van, s csak minket vár. Ne is hagyjuk, hogy magányosan legyen otthon, oké? – mosolyogtam rá, Kisfiam, meg úgy vigyorgott rám, ahogy Ő.

- Uuu… - magyarázott tovább, ahogy odaértünk Gináékhoz.

- Igen, Julie alszik… - suttogtam.

- Kimivel beszéltem elénk jön, hogy ne kellejen ezzel a kis álomszuszékkal végigmennem a városon. – simogatta meg alvó kislánya kobakját.

- Az jó. – mosolyogtam, és közben elpakoltam Ben játékait.

- Azt mondja, hogy itt a játszótérrel szemben van egy parkoló, ott fog minket várni. – indult meg előre.

- Rendben… - indultam meg én is. – Na, mi lesz nagyfiú? Beülsz vagy sétálsz egyet? – nyújtottam felé a kezem, ő meg elfogadta, így lassan mentük Gináék után.

Pont azon gondolkodtam, hogy felvetem Sebnek, hogy az udvar akkora lehetne Bennek egy kis homokozó részlege is, amikor Ginát beértük a piros lámpánál.

- Hmm… nem értem minek ide lámpa, amikor egy autó sem jár erre. – morgolódott, amikor megláttuk Kimit a túloldalon.

- Nyugi, mindjárt megkapod a szőke hercegedet… pár percet csak kibírsz, nem? – csipkelődtem vele, ő meg nevetett.

- Jól van, na… - nevetett – induljatok Bennel, úgyis lassabban megy… - szólt ránk, amikor zöldre váltotta a lámpa.

Elindultam a babakocsival, s ahogy leléptem az útra Ben elengedte a kezem, hiába kaptam utána, inkább hátra lépkedett, így Gina kapta csak el az eleséstől.

- Kicsim… Ben… gyere… mennünk kell! – nyújtottam felé a kezem, de közben a lámpát is figyeltem, nehogy piros legyen.

- Nem! – vágta rá. Már majdnem azon gondolkodtam, hogy visszalépek, amikor meghallottam Kimi kiabálását.

- LILI!! VIGYÁZZ!! NEEEE!!!!! – ránéztem Kimire, aki felém szaladt. Oldalra fordítottam a fejem, s egy fekete autó szélsebesen közeledett felém. Lefagytam. Láttam, ahogy a kocsi felém közelít, már a zsigereimben éreztem a fájdalmat, amit majd az ütközés során majd elszenvedek. Az autó már majdnem elért…