Titkok erdeje

36. rész

Este vacsora után mindnyájan a nappaliban voltuk. Melanieék még mindig nem érkeztek meg de Heikke szerint náluk nem lehet tudni, bármikor betoppanhatnak. Furcsa volt, hiszen annyira barátságosan fogadott, nem értettem miért nem jönnek el, hiszen Ő is olyan keveset találkozik Sebastiannal.

Ben aktivitása kissé alább csapott, de a macit folyamatosan szorongatta. A karomba vettem, s megindultam vele felfelé az emeletre. A szobába mentem, ahol összekészítettem a fürdéshez a cuccait, s a fürdőbe mentük át. A maci most is velünk tartott, de megegyeztünk, hogy a kádba csak a kishajók, és a kacsák mennek, a maci kinn megvárja. Már a kádba fürdettem a Kicsit, amikor megjelent Sebastian.

- Sziasztok! – mosolygott szélesen – Jöttem, hátha segíthetek. – telepedett közvetlenül mellém a kád széléhez.

- Már csak a habot kell lemosni a hajáról, és kész is vagyunk. Megcsinálod? – néztem rá.

- Persze. – mosolygott rám, majd végigsimított a combomon, és Benhez fordult – Gyere Nagyfiú, mindjárt kész leszünk.

Felegyenesedtem, és megtöröltem a kezeimet. Nem mertem rá nézni, így is éreztem, hogy ettől az apró mozdulattól az egész arcom lángba borult. A kezembe vettem a törölközőt, amikor láttam kész vannak, és Sebastian a kezembe adta Őt. Megtöröltem, majd egy másik törölközőbe csavartam kis testét, és Sebastian átvette tőlem, majd a szobába mentek, addig én rendet tettem a fürdőszobába. Mindent rendbe raktam, s ahogy utánuk akartam menni, észrevettem, hogy a maci ottmaradt. Magamhoz vettem, s mentem a közös szobánkba. Ben azonnal kiszúrta a macit a kezembe.

- Aaa… - nyújtózkodott azonnal felé.

- Meghoztam, itt van! – adtam nevetve a kezébe.

- Mit hagytunk el? – nézett rám érdeklődve Sebastian – Áh… látom, nagyon tetszik a maci… - mosolygott.

- Igen, nagyon a szívbe zárta…

A kötelező mese után, kis szemhéjai elnehezültek, majd átlépett Álomföldjére. Ezt követően én is a fürdőbe mentem, hogy vegyek egy gyors zuhanyt. Szükségem is volt erre a közelsége miatt. Próbáltam minél jobban húzni az időt, s még testápolóval is bekentem a testem. Felvettem az alvós ruhámat, s visszamentem a szobánkba. Ben aludt a kiságyban, s csak az éjjeli lámpa égett. Sebastian, ahogy meglátott magához vette az alvós ruháját, és kiment.

Elpakoltam a ruháimat, s megsimogattam a kis fejét, megigazítottam a takaróját, de Ő továbbra is békésen aludt. A maci ott csücsült a kiságy sarkában. Az ágy kiságyhoz közeli részénél telepedtem le, s megigazítottam a párnámat, hogy tudjak még egy kicsit olvasni. Kezembe vettem a könyvemet, s kényelmesen elhelyezkedtem az ágyon, betakartam magam, majd könyvembe mélyedtem.

- Nem alszol? – lepődött meg Sebastian.

- Csak egy kicsit olvasok. – súgtam vissza. Ekkor vettem észre, hogy egy póló, boxer van rajta. Nagyot nyeltem.

- Aludj… hosszú volt a mai nap… - suttogta vissza, majd Ő is odament Benhez, s megsimogatta a kis kobakot.

- Azt hiszem, megfogadom a tanácsodat. – mosolyogtam rá, mialatt Ő is elhelyezkedett.

Letettem a könyvemet az éjjeliszekrényre, bekapcsoltam az őrző fényt, eligazgattam a párnámat, majd Sebre néztem, aki már feküdt az ágyban. A keze ki volt nyújtva felém, s engem nézett.

- Alszunk? – nézett rám.

- Igen… – suttogtam lehajtott fejjel. Vágytam a karjaiba… túlságosan…

Lekapcsoltam a villanyt, s elhelyezkedtem a térfelemen. A gyér fénynek köszönhetően láttam Ben kiságyát is, és felé fordultam. A Kicsi nagyot szusszantott, azt hittem felébredt, fel is emeltem a fejem.

- Azt hiszem, alszik… - suttogta mögöttem.

- Szokott ilyet csinálni… - súgtam vissza, és újra elhelyezkedtem az ágyon, de már felé fordultam. Pont vele kerültem egy vonalba. Kissé megdöbbentem, ahogy egy csillogó szempár engem nézett.

- Örülök neki, hogy Anyuval kezdtek közös nevezőre jutni. – suttogta.

- Én is örülök neki… - suttogtam vissza.

- Azt hiszem még talán magának sem vallotta be, de nagyon szeret titeket Bennel. – simogatta meg az arcomat.

- Mi is nagyon szeretjük Őt… - fűztem hozzá, de a simogatást nem hagyta abba, de nem is akartam leállítani, ahhoz túlságosan élveztem.

- Sokat jelentett nekem, hogy eljöttetek utánam Koreába… - a keze az arcomról a kezemre kúszott, és a szívem beleremegett ebbe az érzésbe.

- Nem bántam meg, hogy elmentünk… a Kicsi is jól érezte magát. Tetszett neki a repülés, még nem is repült ennyit… de úgy vettem észre, hogy élvezi. Nagyon szeret téged… - néztem bele a csillogó szemekbe.

- Én is nagyon szeretem Őt… nagyon fontosak vagytok nekem… - ölelt magához, s én közel álltam a síráshoz, de nem a szomorúságtól.

- Nekünk is nagyon fontos vagy… - súgtam a fülébe, s Ő a mellkasára húzott.

- Jó éjt Lili… - puszilt bele a hajamba, és simított végig a hátamon.

- Jó éjt Seb…