38. rész
Mind a ketten megdöbbentünk, és Sebastian azzal a lendülettel felpattant a kanapéról. Nem láttam a tekintetét, csak sejtettem, hogy nagyon dühös.
- Mit mondtál??? – lett vészjósló a hangja.
- Azt, hogy rád mászott!!! – ordított vissza.
- Melanie vegyél vissza ebből a hangerőből, mert Ben odafenn alszik… vagyis lehet, hogy csak szeretne… - a hangja nagyon komoly volt.
- Nem érdekel, mint ahogy úgy látom, Őt sem érdekli, hogy neked ott van Hanna!!! – kiabált vissza.
- Nekem már jó ideje nincs ott Hanna, ezt a drága barátnőd a tudomásodra hozhatta volna!!! – kezdte Ő is elveszíteni a türelmét.
- Minden kapcsolatban vannak bukkanók, de a ti esetetekben elég nagy úgy látom!!! – nézett rám egy megsemmisítő pillantással, s én még mindig a kanapén ültem totálisan ledöbbenve.
- Ebbe ne keverd bele Lilit!! Ő nem tehet semmiről!!!
- De pont Ő – mutatott rám – tehet mindenről!! Hát nem veszed észre??? Teljesen magába bolondított!!!! Senkit sem veszel észre rajta kívül!!!
- Megmondtam, hogy ebbe ne keverd bele Lilit!!! Semmi köze ahhoz, ami köztem és Hanna között volt! – próbált a hangerején csillapítani, de a szülei is megjelentek a nappali bejáratánál.
- Mi folyik itt? – kérdezett azonnal rá Heikke.
- Mi??? Hogy mi??? – ment fel Melanieba megint a pumpa – Ez a perszóna – mutatott rám – rámászott Sebastianra a nappali, a MI nappalink kanapéján!!!! – kiabált magából kikelve.
- Mondtam, hogy halkabban, mert Ben odafenn alszik! – szorította össze Sebastian az állkapcsát, nem sok kell, hogy teljesen elveszítse a türelmét.
- Nem értem, hogy miért kell ezért ordítanod Melanie! – vetette oda Heikke.
- Hogy miért??? Talán azért, mert a legjobb barátnőm pasiját szedte el!!! – vágta rá gondolkodás nélkül.
- Úgy látom, nekünk egy-két dologról, el kell, beszélgetünk! – ment oda hozzá Sebastian és ragadta meg a karját.
- Eressz el!!! – próbálta kiszabadítani a kezét, sikertelenül, és a testvére a konyha felé kezdte húzni. Heikke és Norbert követték őket, majd eltűntek a szemeim elől, csak az ajtó hangos csattanását hallottam, ahogy a keretébe került.
Én még mindig ott ültem a kanapén megsemmisülve, s arra gondoltam, hogy pár perccel ezelőtt azok a kék szemek, melyek Melaniera gyilkos pillantást lövelltek, nekem csillogtak… csak nekem…
Felmentem az emeletre Benhez, aki békésen aludt macijához bújva, semmitől sem zavartatva. Az órára pillantottam, s akkor döbbentem rá, hogy mindössze 20 perce fektettem le, de nekem mindez már óráknak tűnik. Ő még egy jó darabig biztosan aludni fog. Fogalmam sem volt, hogy mi történhet a konyhában, mivel az pont a ház ellentétes oldalán van. Tudta jól Sebastian, hogy hová kell vinnie a nővérét úgy, hogy ne halljunk abból semmit, és Ben nyugodtan tudjon pihenni.
Leültem az ágyra és gondolkodni kezdtem. Nálam ez gyilkos dolog. Úgy éreztem, hogy kezdtem Sebastiannal valami olyan határt átlépni, ami számunkra tilos, nem szabad. Őrültséget csináltam… kettőnk között ezt nem szabad… Ajtócsapódásra lettem figyelmes kintről, s az ablakhoz mentem, ahol megláttam Őt. Az autóhoz ment, beült, indított, majd szélsebesen elhajtott…
A nap további része szörnyű volt. Benre is eléggé átragadt a rosszkedvem, s nyűgös lett. Nem tetszett neki semmi. Heikke bármit tett elé folyamatosan húzkodta a száját, és elhúzta az arcát. Nem értettem Őt, hiszen a kedvenceit készítette el, mégsem volt jó. Az esti fürdés kész rémálom lett a végére, s hatalmas sírás vette kezdetét.
Felöltözettem Őt, de a szobában volt már Heikke és Stephanie is, mert Ben végig ordította az egész folyosót. Karomba vettem, és simogattam, puszilgattam Őt. Letöröltem a könnyeit, és puszikkal halmoztam el. A macit is odatettem, s ahogy meglátta könnyes szemmel nézegette, nem ordított tovább. Abban a pillanatban tudatosodott bennem, hogy mi is az igazi baj… Stephanie ahogy meglátta mindezt, azonnal kiment a szobából. Nem kérdeztem rá merre megy, jelenleg sokkal jobban foglalkoztatott Ben.
- Heikke menj, feküdj le nyugodtan, már minden rendben van. – nyugtattam meg.
- Biztos? – nézett ránk gyanakvóan.
- Igen, már nem lesz semmi baj… - küldtem el, hiszen Picurka már megnyugodott.
- Rendben, de ha bármi…
- Tudom – szakítottam félbe – azonnal szólok. – küldtem felé egy mosolyt, s Ő megpuszilta a kis kobakot, majd magunkra hagyott minket.
- Tudom, hogy mi a baj. – magyaráztam neki, Ő pedig engem nézett a mélykék szemeivel – Fogalmam sincs, hogy hová ment, és tudom, hogy ez a baj… nincs itt…
- App… - szólalt meg kérlelő hangon.
- Tudom, hogy egy szó nélkül lépett le, és én is hibás vagyok, amiért van ez az egész… - sóhajtottam nagyot.
- Nem! – vágta rá, mintha értené.
- Aludni kéne Kicsikém… - vettem a karomba, s ringatni kezdtem Őt, egy oly rég hallott dalt dúdoltam neki, amire nagyon hamar elpilledt, majd lassan átlépett Álomföldre.
Én is nagyon gyorsan elvégeztem az esti teendőimet, és szinte úgy menekültem be a közös hálóba. Nem akartam senkivel találkozni, legfőképp Melanieval nem. Megnyugtatott az illat, mely az egész szobában volt, úgy éreztem, mintha velünk lenne. Betakaróztam, és néztem a sötétségbe...
HUH Mellani de izé volt . Hannanak hisz és nem a saját öccsének ez nem hiszem el phhhhhhhh Szegény Ben már is hiányolja az apukáját nagyon cukki :D Várom a kövit :)
VálaszTörlésSzia!
VálaszTörlésMelanie nem éppen tett rám jó benyomást. Mi az, hogy annak a ***-nak?(inkább nem írom le, hogy mik fogalmazódtak meg bennem Hanna-val kapcsolatban) Elhiszem, hogy a legjobb barátnője, de a család sokkal előrébb kellene, hogy legyen.
Seb elrohant... azt hiszem, hogy két tippem is van, hogy miért, de nem írom le őket, mert nem akarom elárulni a terveidet, ha esetleg valamelyikkel igazam van.
Szegény, pici Ben :( Annyira apás lett és apa nem volt sehol :( És szegény Lili, mert Seb nincs mellette, hogy elmondja neki, nem ő a hibás.
Ha nagyon szépen nézek, hozol nekünk még ma folytatást? *.* *.*
Puszi, Monshe
Szia!
VálaszTörlésCsatlakozom Monshe-hoz a "szépennézek"-ben, Nekem is kellene a folytatás, ha tudsz hozni :)
Melanie-t én sem értem, meg sem akarta ismerni Lilit, inkább hallgatott egy olyan "barátnőre", akit elvakít a gyűlölet és a féltékenység. Nem beszélt mással a családból, csak vele.
Véleményem szerint Sebnek nem kellett volna megint elrohannia, lassan leszokhatna erről a "futkosásról". Álljon oda és oldja meg rohangálás nélkül a problémákat. Apa lett, lehetne felelősségteljesebb. Nem hagyhatja mindíg Lilire a "piszkos munkát" és Bennek sem tesz jót a feszültség.
Várom a folytit, puszi: Timcsy :)
ejj-ejj!Melanie de gonosz vagy!!!miért kellett ezt most??annyira édesek együtt és most még Lili is magát hibáztatja és úgy gondolja,hogy átlépnek egy határt Sebbel.pedig nem!!!ők egymásnak vannak teremtve és összeköti őket Ben!!Seb meg álljon a sarkára és védje meg Lilit,ne rohangásszon!szüksége van most rá Lilinek is és Ben-nek is.várom a folytatást és ha lehet,holnap hozd a frisst ^^
VálaszTörlésSzia!
VálaszTörlésHát Melanie érdekes, nem igaz, hogy nem a tesója boldogsága érdekli, hanem azé a perszónáé.
Lilinek le kellene állítania a gondolatait, mert ez nem jó, hogy magát okolja azért amiről nem is tehet.
Seb nem tudom hová mehetett, bár lehet, hogy csak kiszellőzteti a fejét, az viszont nagyon aranyos, hogy Ben ennyire hiányolja, érzi a pici is, hogy anyucival nincs minden rendben.
Remélem hamar helyre jönnek a dolgok! :)
Várom a folytatást!
Üdv, Andika
Szia!
VálaszTörlésEddig csak olvastam és nem írtam, de most már rászántam magam. Imádom a sztorit és minden nap megnézem, hogy van-e folytatás. Talán ez a történted tetszik a legjobban.
Annyira aranyos, ahogy a két fiatal megpróbálja eltitkolni az érzéseit, és a kis Vettelről már ne is beszéljünk egy tündér, de most inkább írok az utolsó részről :)
Melanie viselkedése nagyon megdöbbentett, nem hiszem el, hogy ennyire nem érdekli, hogy mi a jó a testvérének. Seb meg remélhetőleg nem csinál semmi hülyeséget sem, remélem hamar visszatér és megvigasztalja Lilit. :)
Imádom és várom az új részt:)
Puszi