Titkok erdeje

28. rész

(Seb)

Teljesen meg voltam döbbenve, pár pillanatig nem is nagyon tudtam megszólalni az előttem álló látványtól… vagy inkább embertől.

- Mit keresel itt?

- Szia Seb! – terült el egy széles mosoly az arcán, de én inkább undorodtam tőle.

- Mit akarsz? – vágtam azonnal oda.

- Bemehetek?

- Minek? – váltottam át flegmába.

- Mondjuk beszélni. – nyafogott.

- Nekünk nem kell semmiről sem beszélni… - a harag, amelyet irányába éreztem, kezdett egyre nagyobb lenni.

- De szerintem nagyon is kell! – kontrázott – Most komolyan a folyosón kell mindezt megbeszélni???

- Gyere be… - sóhajtottam egy hatalmasat, s ahogy belépett, még kitekintettem a folyosóra, s bíztam benne, hogy senki sem látta meg.

- Basti… én, szeretlek!!!! – kezdett el könyörögni, ahogy csukódott az ajtó mögöttem.

- Ne hívj így!!!! – csattantam fel mérgesen.

- Miért??? – akadt ki – Az öcsédnek lehet????

- Ő az ÉN öcsém, nagyon jól mondtad, és Ő sem hív mindig így… - el ne felejtsem megfojtani Fabit, ha hazaérek.

- Én tudom, hogy sok magyarázat nincsen a tettemre…

- Jól mondod… nincs sok magyarázat, és képzeld nem is nagyon érdekel. – vágtam rá mérgesen.

- Most miért teszed ezt???? – kiabált rám – Neked ennyit számított öt év???? Ilyen gyorsan túlléptél ezen???

- Képzeld TE tettél arról, hogy túllépjek rajta… épp eleget tettél… - csattant a hangom vészesen.

- Megpróbálhatnánk megbeszélni a dolgot…

- Én nem akarok veled semmit megbeszélni!!! – kiabáltam vele.

- Én ezt helyre akarom hozni kettőnk között… Seb… kérlek… beszéljük meg… én szeretlek… - könyörgött, s én próbáltam magam lecsillapítani.

- Hanna… menj el…

- Nem akarok elmenni, míg nem beszéltünk! – akaratoskodott.

- Hanna… szépen kérlek, menj el… - vettem ismét kezembe a telefonomat.

- Megint vele fogsz beszélni, igaz??? Szerinted egészséges az, hogy mi együtt vagyunk, s te egy vad idegen nővel, és a kölykével élsz együtt???

- Az a kölyök, ahogy te fogalmazol a fiam! – kezdett beindulni a védekező ösztönöm – És ne merd Lilit a szádra venni előttem!!!

- Látom sikeresen behálózott!! – vágta oda flegmán.

- Nem hálózott be!!! Egyszerűen kedves hozzám, törődik velem!!! Több szeretetet kaptam tőle, mint TŐLED az öt év alatt!!! - hergeltem magam tovább, ahogy számomra nagyon is kényes vizekre tévedtünk.

- Úgy látom elérte, hogy másról se szóljon minden mondatod, mint róla! Velem kéne élned, nem vele!!! – vágta vissza dühösen.

- Eszem ágában sincs egy hisztis libával együtt élni! – csattant ismét a hangom. Az első mondatára nem is reagáltam… egyszerűen nem rá tartozik…

- Nem vagyok hisztis!!! – kiabált vissza – Egyszerűen nem tartom ezt normálisnak, hisz az ÉN pasim vagy!!! Nem az Övé!

- Nem vagyok a pasid… gondolom ezt nem felejtetted el. – csillapítottam magam belülről.

- Együtt vagytok??? Beleestél???

- Ehhez semmi közöd sincsen!!! – ordítottam vissza.

- Mond meg neki, hogy velem nem lehet packázni… - nézet rám fenyegetően.

- Te most… te most fenyegetsz??? – majdnem elnevettem magam.

- Mond meg neki, hogy kissé veszélyesek lehetnek az utak… főleg egy kölyökkel!!! – húzódott gúnyos mosolyra a szája.

- Te voltál!!! – esett le egyszerre, s mérhetetlen harag kezdett gyűlni bennem.

- Ne feledd, amit mondtam… - s az ajtó felé kezdett lépni. Már az ajtót is kinyitotta, amikor kapcsoltam, s megragadtam a kezét.

- Ha a közelükbe mersz menni, nagyon megbánod… - vált vészessé a hangom.

- Ne feledd, amit mondtam… Basti…

- Be fogom bizonyítani, hogy te voltál…

- Próbálkozni lehet…