Titkok erdeje

30. rész

Megdöbbentem Heikkén az biztos, hiszen azt hittem, hogy a tévére lesz tapadva, és nézi csemetéje sikerét. Helyette azonban itt áll velem szembe, kissé kisírt szemekkel.

- Heikke! Mi történt? Gyere be… - tereltem be a nappaliba.

- Lili, beszélnünk kell! – ült le, s vette észre Bent – Szia Drágaságom! – puszilgatta meg.

- Mi történt? Azt hittem nézed a futamot.

- A lényeget tudom, hogy Ő… világbajnok lett… - törölte meg a szemét.

- Bennek is megköszönte… - néztem kicsinyemre meghatottan.

- Komolyan? Jaj, Istenem megint rá fognak szállni, de annyira fontosak vagytok neki. – ült le mellém, s fogta a kezemet.

- Tudom, s hidd el, nekünk is fontos Ő… - válaszoltam zavartan.

- Lili… őszintén megmondom, azért jöttem, hogy rávegyelek, titeket valamire. – nézett rám nagy szemekkel.

- Mire? – zavarodtam kissé össze.

- Hogy menjetek el Koreába… utána. – eléggé megszeppent a mondat végére.

- MI???

- Nézd Lili… tudom, hogy nem úgy indult a mi kapcsolatunk, ahogy annak kellett volna. Játszottam a házisárkányt, és vak voltam. Vak arra, hogy szükségetek van a Fiamra, és neki is rátok. Azt hittem, hogy…

- Heikke ne… nem kell. – szakítottam félbe.

- De kell! El kell mondanom, mert ennek itt, és most van helye. Amikor megjelentetek, azt hittem, hogy csak a pénze kell, meg a hírneve. Ebből már volt egy nő az életébe, s én nem akartam, hogy megint így járjon. És most nagy szüksége van rátok. Tudom, hogy félsz, tudom, rettegsz, hogy mi van, ha lebuktok Bennel, de Beszéltem Christian Hornerrel s ő biztosított róla, ha úgy döntesz, mentek, akkor ő mindent meg fog tenni, a rejtőzködéshez.

- De Heikke én ebben nem vagyok biztos, hogy Sebastian azt szeretné, hogy mi ott legyünk neki lába alatt. – osztottam meg vele a valós félelmemet.

- Lili te is tudod, hogy mindez csak kifogás. – suttogta lágyan, miközben Ben buksiján simított végig.

- Ő mit szólt hozzá? - jelenleg ez foglalkoztatott a legjobban.

- Nem tud erről… meglepetés lennétek… - suttogta.

- De Hanna…

- Azzal a libával nem kell foglalkozni! – csattant fel – Még egy hét, mire láthatjátok… végig bírnád nézni innen, ahogy összetörten sétálgat Koreában?

- Ne akarj a lelkemre beszélni! – keltem fel, s az ablakhoz mentem.

- De igen, pont erre akarok beszélni! Lili, kérlek, ha nem érzitek magatokat jól, hazajöttök… kérlek…

- Heikke én… én képtelen lennék végignézni, hogy Hannával van… - vallottam be.

- De nincsenek együtt, és az a hülye liba, tett is róla, hogy nem is lesznek! – hergelte tovább magát.

- Istenem…

- App… - jött oda mellém Kisfiam, és a tévére mutatott, ahol Őt mutatták.

- Mit szólsz Manó? Elmenjünk Apához? – guggoltam le mellé.

- App… szeee… App… - magyarázott tovább.

- Látni akarod Apát? – kérdezte meg Heikke is tőle.

- Igeee…

- Úgy néz ki eldőlt. – kacarászott mellettem Heikke.

- Akkor nincs mese… pakolunk…