Titkok erdeje

31. rész

Ben az út nagy részét végigaludta, aminek nagyon örültem, mert volt időm így legalább összeszedni a gondolataimat. Felszállás előtt még beszéltem Christiannal, aki megnyugtatott, hogy ne feszengjek, hanem pattanjak fel a gépre, mert Sebastiannak és a csapatnak is nagy szüksége van rám, mert Adrian a gyárban marad a verseny idejére.

Őszintén megvallva nagyon izgultam, és nem kimondottan a csapat miatt, főként az Ő reakciójától féltem. Mi van akkor, ha mégsem fog nekünk örülni? Fogalmam sem volt, hogy mi vár majd rám Koreában, és azt sem tudtam, hogy melyik szállodába is kell majd, menjek. A gépen legszívesebben fejbe vertem volna magam, hogy ilyen dolgokat elfelejtek.

A reptérre érve összeszedtem a csomagjaimat, valamelyest jó volt az, hogy Ben aludt a babakocsiban. Egyszer csak valaki megkocogtatta a vállamat.

- Szia! Te vagy Lili, ugye? Én Britta vagyok, Sebastian sajtósa, és Christian küldött. – mondta el egy szuszra.

- Szia Britta, Lili vagyok, ő pedig Ben. – mosolyogtam a lányra.

- Elviszlek titeket a hotelbe, elfoglalhatjátok a lakosztályt, s amely egész hétvégén Sebbel közös lesz. – mosolygott kedvesen.

- De Ő…

- Nem tudja, hogy jöttök, és van még addig pár óra – nézi meg a karján az övét – míg megérkezik. Szóval akkor pakoljuk be a cuccokat, és ezt az édes kis csöppséget.

Még a szám is tátva maradt a lakosztály látványától. Britta nagyon segítőkész volt, mindenben mellettem volt, az elhelyezkedésben is. Amikor ketten maradtunk a picúrral, akkor gondoltam bele igazán, hogy nemsokára itt lesz. Meglepődtem, hogy a telefonom pityegett egyet. Egy kis boríték volt a kijelzőn. Döbbenetem akkor lett hatalmas, amikor megláttam, hogy Tommi írt nekem. „Megérkeztünk Koreába, nemsokára találkozunk! Ne izgulj, minden rendben van!”

Megbizonyosodtam arról, hogy a finn tréner mindenről tud. A tenyerem izzadt, s fel, s alá kezdtem mászkálni a szobában. Ben az ágyon aludt, hasra fordulva. Nem tudtam mit kéne tennem, s fogalmam sem volt róla, hogy valójában jó döntést hoztam-e, az idejövetellel. Az ablakhoz sétáltam, s néztem a kinti tájat. Ben egy nagyot szusszantott, s felé fordultam, azt hittem, hogy felébredt, de nem. A lakosztály nappalijából neszezésre lettem figyelmes. Az ajtó, résnyire nyitva volt, s odalopóztam.

- Tommi, hagyj békén! – hallottam meg a hangot – Semmi másra nem vágyom, mint beszélni Lilivel, venni egy fürdőt, és aludni egy nagyot.

- Pedig… - folytatta a finn, s nyitottam ki az ajtót.

- Nem akarok senkit látni! – vágta rá kissé mérgesen.

- Még Őt sem? – mutatott rám.

- Lili… - suttogta, s megtorpant. Ekkor megijedtem, hogy hiba volt ide jönni, aztán, mint egy tornádó jött felém, s szorosan a karjaiba zárt.

- Gratulálok… - suttogtam a fülébe, mire Ő még jobban szorított magához.

- Én most akkor megyek is! - kiabálta nekünk mosolyogva Tommi.

- Shhh… - intettem le azonnal, de késő volt, Ben nyöszörgő hangját meghallottam.

- Ben? – nézett rám – Ő is itt van?

- Szerinted otthon hagytam volna? – simogattam meg az arcát, majd a szobába húztam, ahol kicsinyünk ott csücsült az ágyon.

- App… - vette észre Őt.

- Szia Manó! – vette a karjába, és puszilgatta meg.

- Szeee… - beszélgetett tovább neki.

- Én is szeretlek téged Kicsikém. – csikizte meg a pociját, Ben pedig kacagott. – Nagyon örülök neki, hogy itt vagytok… - suttogta a fülembe, és kaptam egy nagyon finom puszit…

Ben teljesen felélénkült Apukájától, s így nem volt mese játszani kellett. Habár úgy vettem észre, mindez nem okozott nagy problémát, míg nem kopogtak a lakosztály ajtaján. Mind a ketten megfagytunk egy pillanatra, majd Sebastian felpattant az ágyról, s becsukta maga mögött a szoba ajtaját. Hangokat hallottam, majd Ő visszatért…

- Nézd ki látogatott meg minket. – mosolygott rám, s így tudtam, hogy olyan ember jön mögötte, aki tud rólunk, s közben visszatelepedett az ágyra Ben mellé.

- Szia Lili! – vigyorgott Christian Horner. – Szia, Te legkisebb Vettel! – vigyorgott rá, Ben azonban eléggé megszeppent a férfitól, és Apukájához bújt.

- Semmi baj Kicsim, Ő nem bánt. – simogatta meg a hátát, majd puszilta meg Ő.

- App… Őőő… - mutatott Hornerre.

- Ő Christian Horner a Főnököm… vagyis a Főnökük Anyával. Mint ahogy Te a vagy a Főnök ebben a családban. – nevetett, és simogatta meg a kis kobakot.

- Beee… - mutatott magára.

- Igen, Ben a Főnök a Vettel családban. – nevetett még jobban, és csikizni kezdte a kicsit, mire hatalmas nevetés vette kezdetét. Christian intett nekem, hogy menjünk ki, és hagyjuk Őket magukra.

- Teljesen megváltozott, mióta megérkezett a hotelba. Köszönöm Lili…

- De mit köszönsz, hisz nem tettem semmit?! – lepődtem meg.

- Hidd el többet tettél eddig érte, mint az a hisztis liba az öt év alatt! – akadt ki kissé.

- Christian, ne beszéljünk róla, nem akarom, hogy Neki rossz legyen… - néztem rájuk, ahogy az ágyon éppen ment a harc, s csak mosolyogni tudtam kettősükön.

- Ez az egyik legnagyobb különbség köztetek. Hanna mindig önmagát, és az Ő érdekeit helyezte előtérbe, neki csak az volt a fontos, hogy elmondhatta magáról, Ő Sebastian Vettel barátnője. Te azonban az ellentéte vagy Lili. Neked az a legfontosabb, hogy Sebastian jól legyen, neked a Kisfiatokon kívül, Ő a legfontosabb…