33. rész

Fél 12 felé járt az idő, s én a konyhában voltam már egy ideje Heniivel, és élménybeszámolót tartottam neki a kapcsolatomról. Nagyon örült a boldogságomnak.
- Annyira örülök nektek Liz. Látnod kellett volna Sebet, az első találkozásotok után. Csak rólad tudott beszélni, senki másról. Már az idegeinkre ment… Kimi már felajánlotta neki, hogy elmegy vele, és fogja a kezét, ha kéri… - ekkor hatalmas kacagásban tört ki. Elképzeltem a helyzetet, s én is csatlakoztam hozzá.
- Nem semmi lett volna… - kacagtam.
- Az biztos… Liz, nagyon örülök neki, hogy boldogok vagytok, s ezt egymás mellett találtátok meg. Elég rátok nézni, s látni rajtatok, hogy szárnyaltok a boldogságtól. Seb nagyon rendes fiú, aki sokat szenvedett Hanna mellett, s te begyógyíthatod azokat a sebeket, amik még nem forrtak be teljesen.
- Tudod Henii, nagyon furcsa, mert lassan egy hónapja leszünk együtt, de érzem azt, hogy ő az igazi, Ő az akire eddig vártam, a másik felem.
- Tudom milyen érzés ez… valahogy én is így gondolom ezt Kimivel…
Ekkor a két emlegetett jómadár toppant be.
- Már egy ideje titeket keresünk. Már mindenkit megkérdeztünk, Brunot, és Daniellát, meg Tessát és Niccot kétszer is, hogy merre vagytok… - morgolódott Kimi.
- Nem vesztünk el Morgó Medve…
- Csak pletykáltok – még mindig morog.
- Tudom, az a bajod, hogy nem veletek vagyunk. De ti az előbb karaoke bemutatót tartottatok, s a fülünk már majdnem bemondta az unalmast. Látod Seb nem morog…
Belenéztem abba a kék szempárba, amely mindig elvarázsol. Most sem volt másként. A kezét nyújtotta felém, s én az ölelésébe bújtam. Már nem hallottam senkit, már nem számított senki, csak Ő. Na jó, Kimi morgolódását azért meghallottam..
- Elegem van! Senki nem figyel rám! SEB!!! Hallasz???
- Hogy, mi? – kapta fel fejét párom.
- Kimi komolyan rosszabb vagy, mint egy menstruáló tinédzser… - kacarászott Henii…
- Hahaha! Komolyan röhög a végbelem! – mi már nem bírtuk, a könnyeink is folytak, de ő még mindig morgott. – Ha kinevettétek magatok, talán készülődhetnénk, 10 perc és éjfél…
Gyorsan összetrombiáltuk a társaságot, mindenki kapott poharat, elővettük a pezsgőt, és bekapcsoltuk a nappaliba tévét. Mindenki megkereste a párját, és vártuk az éjfélt. Egy új évet, egy új reményt… nekem az első közös évemet Sebivel… S jött a visszaszámlálás.
- 10!
- 9!
- 8!
- 7!
- 6!
- 5!
- 4!
- 3!
- 2!
- 1!
- BOLDOG ÚJ ÉVET!!!! – kiáltottuk együtt! Pukkantak a pezsgők, s teltek a poharak. Sebi felém fordult, s mélyen a szemembe nézett.
- Boldog új évet, drága! Az első közös évünk, s boldog első hónapot! – s hogy csinálta, nem tudom, de egy halvány rózsaszín rózsát húzott elő a háta mögül. Nagyon meglepődtem. – Azt hitted elfelejtem? Attól a naptól fogva te vagy az első az életemben…
- Boldog új évet, Sebi! És boldog első hónapot! Szeretlek! – ekkor szenvedélyesen megcsókoltam…